Hogyan csináld?

5 tévhit az őszi kertről: a giliszta, a fagy, a tuja, a dió meg a békében hagyás esete

Tippek, trükkök és sztorik gyakorta terjednek szájról-szájra, és ahogyan az lenni szokott: a piros almából gyakran sárga banán lesz a sor végére. Valahogy így szállingózhattak be a kertápolással kapcsolatos tévhitek is mindennapi rutinjainkba, mi pedig nem értjük az okát, hogy miért nem olyan zöld a fű, mint a szomszédé... Az öt legtipikusabb őszi tévhitet oszlatjuk most el, hogy nagyobb esélyekkel vághass neki a téli fagyoknak!

1. A gilisztamítosz

Hányan hallottuk már, hogy „ejj, semmi gond, legalább kettő lesz belőle”, amikor ásónkkal kettéosztottunk egy termetes földigilisztát. És jó gazda módjára megnyugodtunk, ásva és darabolva tovább. De a helyzet az: hiába mocorog a két fél, és látszólag indul meg ellentétes irányba, a legoptimistább forgatókönyv szerint is maximum csak az egyik fél éli túl a megpróbáltatásokat – és az sem biztosan. A giliszta ugyanis kiválóan regenerálódik,

de az első felén található szájnyílását aligha képes visszanöveszteni,

így maximum a megmaradt első fele próbálkozhat meg egy hátsó rész visszanövesztésével. Sajnáljuk, de le kell rántanunk a leplet erről az önáltató mítoszról: a giliszta nagy eséllyel nem éli túl a megfelezést, ezért ahogy lehet, kerüljük az ilyen baleseteket!

2. Az az átokverte dió…

Bár már évek óta kampányolnak szegény dió mellett, sokan még mindig a tűzre dobnak belőle. Pedig a lehullott diólevelek nemcsak ártalmatlanok, hanem kifejezetten hasznosak is: kiváló komposzt készíthető belőlük. Ehhez nem kell mást tennünk, mint egy külön komposztálóban gyűjteni, ha pedig nagyon minőségi eredményre vágyunk, akkor érdemes fűnyíróval összeszednünk, így nitrogénben gazdag fűnyesedék is kerül a diólevelek közé – ennek köszönhetően pedig sokkal hatékonyabb lesz a komposztálódási folyamat, minőségibb lesz a kész komposztunk.

walnuts

Fotó: 123RF 

Nyolc hónap alatt el is érhetjük a biztonságos szintet: a dióban a juglon, a csírázásgátló anyagként ismert „közellenség” ennyi idő alatt eltűnik, és a komposzt biztonsággal alkalmazható.

3. Lekéstük az ültetést, túl hideg van

Még mindig nagyon gyakori tévedés. Novembernél nem sok ideálisabb hónap kínálkozik az ültetésre, legyen szó szabadgyökeres vagy konténeres növényekről. Ugyanis a növények addigra lehullatják leveleiket, leáll a nedvkeringésük, ezért szabadgyökérrel ültetve sem száradnak ki. Tévhit, hogy az ilyenkor ültetett növények megfagyhatnak – vagy mondjuk úgy: nem jobban, mint bármely ott lévő másik. Még a talajmenti fagy sem tud kárt tenni bennük.

Tartani inkább a tavaszi fagyoktól kell,

ilyenkor ugyanis a növény nedvkeringése újra megindul, a rügyek elkezdenek pattanni, akár már virágzik is a növény. Az ekkor érkező fagy valóban nagy kárt okozhat, de ezt még véletlenül se keverjük össze az őszi fagyokkal, és ne írjuk annak számlájára!

Fotó: 123RF 

4. A tuját nem kell gondozni

Egyre több a probléma a díszkertekbe belátásgátlóként ültetett tujafélékkel. Gyengülnek, megadják magukat a különböző gombabetegségeknek és kártevőknek, kiszáradnak, elpusztulnak. Kényes kis növények ezek… pedig a legtöbben azt hiszik, hogy csak elültetik, és annyi, ezzel véget is ért a feladat. Csak a tuja nem gondolja így. Ugyanis egyre jobban szenved a légköri aszálytól, legyengül, és ilyen állapotban azonnal a betegség csapdájába esik. Ilyenkor azt gondolja a lelkes kerttulajdonos, hogy a fene egye meg a szomszédot, ide is átrepültek a szúbogarak, én bezzeg rendszeresen öntöztem, csöpögtettem a tövét. És itt van a kutya elásva! A tujáknak ugyanis elsősorban nem a tövüknél történő öntözésre van szükségük,

hanem a gyakori párásításra, a teljes levél- és lombfelület öntözésére,

az egészségük megőrzéséhez és megfelelő fejlődésükhöz ez nélkülözhetetlen.

Closeup green leaves of evergreen coniferous tree Lawson Cypress

Fotó: 123RF 

A gyakori tőöntözés csak oda vezet, hogy sekélyebben gyökereznek, így jobban ki vannak téve a szélsőséges viharok veszélyeinek is. Fontos: öntözésükről a hidegebb hónapokban sem szabad megfeledkezni, hetente egyszer ilyenkor is igénylik a felfrissülést teljes felületükön. Ha megfelelő nedvességhez jutnak, a talajukat is időről-időre feltöltjük tápanyagokkal, akkor olyan erősek lesznek, hogy nincs az a szomszédból átvándorló szú vagy gombabetegség, ami kárt tehet bennük.

5. Elő a metszőollóval, és adj neki!

Vagy mégse! Igaz, hogy számos növényünk az őszi metszést részesíti előnyben, vannak olyan fajaink is bőven, amelyeknek viszont kifejezetten rosszat tesz egy-egy novemberi nyisszantás. A díszfüvek és a kis- és középtermetű évelő növények számára a hajtásaik nyújtják a téli védelmet a kifagyás ellen, így az ősszel eredő új hajtások is túlélik az első telet.

Őket tehát hagyjuk békében nyugodni.
Men Trimming Garden Plants

Fotó: 123RF 

A nem fagytűrő cserjéket is kíméljük meg az erőteljes metszéstől, mert ha véletlenül beköszönt pár melegebb nap a hideg hetek közepén, akkor a metszés után rögtön beindulhat az új hajtások gyors növekedése – ez pedig később, a hideg visszatérésével a növény állapotának romlását, akár pusztulását is okozhatja. A kifejezetten fagyérzékeny fajok, például a puszpáng sem szereti az őszi vagdosást. Ezeknek metszését mindenképpen halasszuk tavaszra!

Ajánljuk még:

Aprócska virág, amiből még burnótot is készítettek hajdanán – az árvacsalán

A korabeli feljegyzések szerint azért kapta az „árva” jelzőt, mert rokonától eltérően nem szúr, és érintése nem okoz viszketést. Összevagdalt leveleit szeszben áztatva tüdővész elleni orvosságot készítettek belőle, és rostjai még finomabb szövetek készítésére is alkalmassá tették. Az árvacsalán színes virágai beterítik a tavaszi réteket, útszegélyeket és kerteket.