Mi fán terem a boldogság? – Elméletek a boldogságról annak világnapján

Március huszadika a boldogság világnapja. Véletlenül jön szemben az infó, teljesen más kapcsán olvasok, aztán bumm, ott van: boldogság-világnap. Hát ilyen is van. Nézegetem, ízlelgetem, közben pedig azon gondolkodom, hogy vajon tudjuk-e, mi a boldogság, s ha igen, vajon van-e térkép az oda vezető útról? Ha van is róla térkép, azon alighanem számtalan labirintus szerepel, amelyek közül némelyik ösvény sajnos zsákutcába futhat.

Mi a boldogság?

„A boldogság pozitív érzelmekkel jellemezhető mentális állapot, amely a megelégedettségtől az egészen intenzív örömérzésig terjedhet” – kezdi a boldogság meghatározását a Wikipédia. Ennél pontosabb meghatározás azonban itt nincs, a szócikk szerint „számos biológiai pszichológiai, vallási és filozófiai magyarázata, megközelítése létezik, amelyek megkísérlik definiálni magát a boldogságot, illetve iránymutatást adni arra, hogyan érhetjük el, vagy hogy honnan ered”.

Nesze semmi… Ezek szerint senki nem ismeri a boldogság titkát? Bár azt hiszem,

a titok ismerete még mindig nem jelenti azt, hogy valaki valóban boldog…

Természetesen a tudósokat sem hagyta nyugodni a boldogság témája. A kutatók arra próbáltak rájönni, mely szokások meglétének összessége jelentheti a boldogságot. Az egyik legismertebb boldogságelmélet Martin Selignam elmélete. Az amerikai pszichológus megalkotta a „PERMA” betűszót, amely szerinte magában foglalja a boldogság alkotóelemeit. Eszerint egy ember akkor boldog, ha jelen van az életében a

• ‘Pleasure’, vagyis az élvezetek, mint például egy finom étel vagy egy forró fürdő, 
• az ‘Engagement’, vagyis az elmélyülés egy számára élvezetes tevékenységben, a flow-élmény
• a ‘Relationships’, vagyis a szociális kapcsolatok,
• a ‘Meaning’ of life, vagyis az élet értelme, ami valamilyen felsőbb cél vagy küldetés
• és végül az ‘Accomplishments’, vagyis az eredmények, valami kézzelfogható siker.

Vannak kutatások, amelyek szerint egyes vallások a „PERMA” több elemét is tartalmazzák, amivel kiválthatják az egyén boldogságérzetét.

A flow-élményt említettük, ez külön vizsgálja a boldogságérzés jelenségét. A flow-elmélet Csíkszentmihályi Mihály kutatásain alapszik. Eszerint boldogságot érez az az ember, aki elveszti tér- és időérzékelését egy számára örömet és kihívást jelentő tevékenység végzése közben. Ez a boldogságérzés megjelenhet például sportolás, művészeti tevékenységek során, de akár főzés, kézimunka, olvasás vagy más hétköznapi cselekvés alkalmával is.

Tapasztaltam már hasonlót többek között futás vagy egy izgalmas könyv olvasása, színezés, sütés, sőt, még munka közben is – valóban jóleső élményt nyújt, elégedettséget, és

azt éreztem, hogy bárcsak még és még tovább tartana pillanat,

de ahogy ez eszembe jutott, máris elvesztettem a varázst, visszacsöppentem a valóságba és a flow-élmény nem tért vissza csak azért, mert én azt akartam...

Tehetünk a boldogságunkért?

Léteznek olyan kutatások is, amelyek szerint a boldogsághoz való érzékünk, hajlamunk a génjeinkbe van programozva. Vagyis az, hogy boldogabbak szeretnénk lenni, mint amilyenek most vagyunk, olyan, mintha magasabbak szeretnénk lenni, vagy barna helyett kék szeműek. Kipótolhatjuk azt a néhány centit magassarkú cipővel vagy vehetünk színes kontaktlencsét, mutathatjuk magunkat másmilyennek a világ előtt, a valóságot azonban nem tudjuk átverni.

Vagy mint amikor mosolygós fotót posztolunk egy „menő” helyen vagy szituációban csak azért, hogy azt majd megmutathassuk az összes ismerősünknek: „nézzétek, ilyen jó az életem, ennyire élvezem, ilyen jó nekem”. S hogy a fénykép elkészítése után is olyan vidámak voltunk-e, vagy láttunk-e egyáltalán bármit is a „menő” helyből, vagy csak a fotó volt a fontos, és hogy azonnal posztoljuk… az már a valóság, azt csak mi tudjuk – és hazudjuk el akár magunk előtt is, csak hogy másoknak mutatott pozitív kép ne sérüljön…

Vannak kutatók, akik úgy vélik, mindennek ellenére mégis képesek vagyunk a boldogságra törekedni. Például azzal, hogy elejét vesszük, mintegy a minimálisra csökkentjük az olyan negatív érzelmeket, mint a harag vagy a pesszimizmus, és a pozitív érzelmekre fektetünk hangsúlyt, mint az empátia, az öröm és a hála – ezt ennek a 7 lépésnek a segítségével megtehetjük:

1. Ne aggódjunk mindenen, hagyjuk abba az örökös aggódást!
2. Legyünk hálásak, tanuljuk meg értékelni a kis dolgokat is!
3. Gyakoroljuk a megbocsátást a harag és a düh helyett!
4. Szabaduljunk meg a negatív gondolatainktól és érzelmeinktől!
5. Sosem feledjük, hogy a pénz nem boldogít!
6. Ápoljuk és értékeljük a baráti, szeretetteljes kapcsolatainkat!
7. Keressük azokat a tevékenységeket, amik örömet okoznak!

Vagyis ne aggódjunk a génjeink miatt! Gondoljuk, hogy a pohár félig tele van, még ha csak tiszta vízzel is, de annál finomabb ital talán nincs is!