Nem voltam soha tengerpart – vagy egyáltalán vízpart – kedvelő. A nyártól egyenesen hidegrázást kapok, a 25 fok feletti hőmérséklet pedig már olyannyira kihat rám, hogy nehezemre esik koncentrálni. Az írországi időjárás való nekem: ködben, szitáló esőben, (jég)hideg, friss levegőn érzem igazán elememben magam. Egyvalami azonban még rám is, mint tizenöt fokon funkcionáló emberre is képes hatni a nyárból: a lebegés – legalábbis családon belül így hívjuk.
Lebegés során be kell fogni a két fület, majd háttal el kell feküdni a víz felszínén, de úgy, hogy csak az orr hegye és a két szem látszódjon ki a vízből. Ezzel a technikával könnyedén lehet a vízfelszínen maradni, hogy a szemet becsukva teljesen átadhassuk magunkat e súlytalan lebegés varázsának, a hullámok ütemes ringásának és az örvénylő, morajló hangoknak. Nemcsak a testünk, hanem az elménk is el fog lazulni! Tíz perc lebegés után az összes hétköznapi stresszdémon, ami eddig ott motoszkált bennünk, sírva ki fog menekülni.
Amiről most beszélek, az a kék elme-hatás, – és még az olyan nyár-, forróság- és napsütésutálókra is hat, mint amilyen én vagyok.
Wallace J. Nichols tengerbiológus a Kék elme című könyvében ír erről a jelenségről: amikor a mókuskerékben rohangáló, készenlétbe állított „vörös elme” végre fellélegzik, megnyugszik a vízpartok és a hullámok hatására. A modern életmód egyik nem kívánt következményét, a „vörös elme” agyoningerelt állapotát a víz ismétlődő hullámaival és hangjaival képes meditatív, „kék elme” üzemmódra kapcsolni. Én ezt röviden csak kékvarázslatnak hívom.
Kicsit olyan ez, mintha az agyhullámainkat készakarva lelassítanák. Nem véletlen az sem, hogy az alvást segítő hangterápiás eszközök szinte mindig az óceánok hullámzásának, folyók csobogásának, esőcseppek kopogásának hangját imitálják vagy használják, vagy hogy sok fogorvosi rendelő várótermében akváriumokat helyeznek el. Amíg látjuk, hogy a halak békésen úszkálnak, agyunk tudat alatt ezt beépítve üzeni nekünk, hogy aggodalomra semmi ok, nincs veszély, nyugi van.
Miért működik ennyire a kékvarázslat?
- Egy angliai tanulmány 48 millió ember adatait elemezve arra a következtetésre jutott, hogy a vízközeli életmód nagy mértékben hatással van a jóllétre és az egészségre.
- Ha vizet látunk, a dopaminból, oxitocinból és szerotoninból álló boldogsághormon-koktélunk csordultig töltődik, a stresszért felelős kortizol hormon pedig lecsökken az ütemes, nyugtató hullámzásra.
- A vizet nemcsak meginni jó, hanem nézni, hallgatni és tapintani is: agyunk egyenesen rajong a kék színért, fülünk a morajlásért, testünk pedig a lebegésért. Okkal vágyunk egy hosszú munkanap után fürdőkádas lazulásra, hosszúhétvégéken wellness-fürdőkre, a nyári időszakban pedig balatoni, esetleg tengerparti üdülésre, hogy a boldogság, a nyugalom és a harmónia érzése úgy kavilláljon bennünk, ahogy a körülöttünk lévő víz ritmikusan hullámzik.
Ha nem kivitelezhető mostanában egy vízparti kiruccanás, segítségül lehet hívni a hangterápiát: a kék elme ugyanis hanggal is aktiválható. Az interneten számos hullámzásra, vízcsobogásra, esőkopogásra emlékeztető videót lehet találni – lehet, hogy a hatás nem pontosan olyan lesz, mintha épp megmártózni készülnénk a tengerben, de szinte biztos, hogy segíteni fog az ellazulásban.
Kövesd a vizet, vörösről kapcsold kékre az elméd!
Ajánljuk még: