„Ez is egy gyászidőszak” – a menopauza pszichológusszemmel

Hogyan lehet feldolgozni ilyen változásokat, mint amilyeneket a menopauza hoz magával egy nő számára? Kihez fordulhatunk segítségért? 

Ezzel csak akkor vagyunk képesek egyedül megküzdeni, ha szeretjük önmagunkat, és elfogadjuk, hogy életünk során folyamatosan változunk. Szembe kell nézni azzal, hogy lezárul egy korszak. Változik a testünk, a hangulatunk, a bőrünk, a szexualitásunk, a libidónk, megjelennek az első ősz hajszálak. El kell fogadnunk a veszteséget.

Cserébe viszont egyre bölcsebbek leszünk, ami az öregedés pozitív velejárója.

De a menopauza testi és lelki tünetei mindenkinél egyedileg jelentkeznek. Megjelenhetnek betegségek, esetleg a halál gondolata. Ha mindez túl nagy feladat, teherként éljük meg és megkeseríti a mindennapjainkat, ha úgy érezzük, elhatalmasodik rajtunk a tehetetlenség, a félelem érzése, fontos, hogy segítséget kérjünk a megfelelő szakembertől. Ez nem könnyű. Néha azt sem könnyű felismerni, hogy szükségünk van szakember segítségére. De ha megszületik a felismerés, azzal már meg is tettük az első lépést. 

Milyen aggodalmai vannak a menopauza előtt és után álló nőknek? Ezekről hogyan érdemes gondolkodni, hogy ne érezzük rosszul magunkat?

A nők gyakran attól félnek, hogy a menopauza bekövetkeztével elvesztik nőiségüket és nőiességüket is egyaránt. Olyan negatív gondolatok jelennek meg, mint az, hogy „kevésbé leszek vonzó, ha a testem már nem tökéletes”, „kevésbé vagyok kívánatos, ha vannak ősz hajszálaim, ráncok jelennek meg a bőrömön”, „már nem vagyok fogamzóképes, tehát már nem is vagyok nő”, vagy „már nem kívánom úgy a szexet, mint korábban, biztosan el fog hagyni a párom”. Mindezek a negatív gondolatok nehezítik a folyamatát a változás elfogadásának.

Tulajdonképpen ez is egy gyászidőszak, hiszen veszteség ér bennünket.

Elveszítünk valami nagyon fontosat, amit már sohasem kaphatunk vissza. Adjunk időt magunknak, hogy meg tudjuk gyászolni ezt a veszteséget, de ne ragadjunk bele. A negatív érzések megjelenése természetes, ha azonban nem tudunk ebből felállni, akkor megjelenhet a depresszió.

Mit tehetünk, hogy ezt elkerüljük?

Meg kell tanulnunk megélni az érzéseinket és felismerni az okot, ami kiváltja őket. Sokat segíthet, ha például leírjuk őket, akár naplót vezetünk róluk. Fontos, hogy minél több olyan tevékenységet végezzünk, ami oxitocint, vagyis boldogsághormont szabadít fel. Ez fokozza a bizalmat, enyhíti a félelmet, erősíti a társas kapcsolatokat. Csökkenti a stresszt, a félelmet, a szorongást, a fájdalmat, a depressziót, az antiszociális viselkedést. Mik ezek a tevékenységek? Minden intim kapcsolat, akár a régebbi pozitív kapcsolatok emléke vagy felidézése, a meditáció, a jóga, a szexuális töltetű érintkezés, a csók, a simogatások, a „szeretni és szeretve lenni” érzés megélése. Ha nincs igazi társ már az életünkben, sokat segítenek akár a háziállatok is. Csempésszünk minél több örömöt az életünkbe.

Hogyan dolgozható fel az, hogy öregszünk, amihez általában félelem is társul?

A változás állandó az életünkben, de amikor az életünk második szakaszához érkezünk, akkor szembesülünk az elmúlással is. Az öregedés hozhat magával betegségeket, olyan helyzetet teremthet, hogy egyedül maradunk, társ nélkül. Megjelenhet a gyász, a szomorúság, az elmúlás érzése. A félelem nagyon sok mindenben korlátozhat bennünket, de legyőzhető, ha szembe megyünk vele. Próbáljuk megérteni, mitől félünk valójában, és mi táplálja ezt a félelmet. Mennyire valós? A mi félelmünk, vagy „tanultuk”, akár transzgenerációs mintákon keresztül? Ha valaki szeretettel tud a tükörben önmagára nézni, az öregedést is könnyebben el tudja fogadni, mint az élet természetes folyamatát. Ha viszont az, akit a tükörben látunk, ismeretlen számunkra, nehezebb dolgunk van. Előbb meg kell őt ismernünk, elfogadnunk olyannak amilyen, és ezzel együtt majd a világ is megváltozik körülöttünk. Ugyanis

az, ahogyan magunkat látjuk, kölcsönhatásban van azzal, ahogyan a világot látjuk.

Nem törvényszerű, hogy az öregedés folyamatában megjelenjenek az életkorral járó változások árnyoldalai. Ha pozitívan állunk hozzá, mindazok az érzések, amelyek félelmet ébresztenek bennünk, enyhülnek, sőt eltörpülnek. A pozitív hozzáállás enyhíti a nehézségek terhét, az élet hozta természetes változások elfogadását.  

Mit jelent az „üres fészek” szindróma?

Az „üres fészek”  a család életében bekövetkező természetes életciklus, amikor a gyerekek felnőnek, és abba az életszakaszba jutnak, hogy elköltöznek otthonról. A szindróma, az erre a változásra adott érzelmi válasz a szülők részéről. Sokféle érzelem megjelenhet ebben a helyzetben: magány, szomorúság, gyász, reményvesztettség, az élet értelmének elvesztése... Ha ezek az érzések hosszan fennmaradnak, depresszióhoz vezethetnek. Ez az időszak sok esetben egybe esik az életközepi válsággal, vagy nőknél a menopauza kezdeti időszakával, esetleg a nyugdíjazással. Tehát érzelmileg meg kell birkózni a hirtelen felszabadult sok szabadidővel, hogy a gyerekek már felnőttek, tehát nincs szükségük a szülőkre olyan intenzíven, mint előtte, a menopauza esetleges tüneteivel, az életközepi változásokkal, a tudattal, hogy ismét ketten maradtunk. Tehát vissza kell találniuk a pároknak egymáshoz is. Ez kihívást jelenthet akár a párkapcsolatra nézve, akár az élet más területein, hiszen vissza kell találni önmagunkhoz és a másikhoz, új célokat, új hobbit kell találnunk, vagy a régit folytatni, meg kell valósítani olyan álmokat, amikre addig nem volt lehetőség időhiány miatt. Új feladatok elé is nézünk, ugyanis el kell fogadni a gyerekünk partnerét, fel kell készülni a nagyszülő szerepre.

Milyen életcélokat fogalmazhat meg egy nő menopauza idején? Hogyan tekintse magát továbbra is valódi nőnek?

Tekinthetünk erre a helyzetre úgy, mint egy új kezdetre. Újra miénk az összes időnk, arra használjuk, és úgy éljük, ahogyan az nekünk megfelel. A sok szabadidő ugyanakkor lehet teher, mert hirtelen nem tudunk mihez kezdeni vele. A napi rutin megszűnik, meg kell találnunk hasznosan kitölteni az így felszabadult időt. Olyan új célokat megfogalmazni, amelyek rövid vagy hosszú távon teljesíthetők. Olyan tevékenységeket végezni, amelyek kedvünkre valóak, amelyekben örömünket leljük, kiteljesedhetünk, boldoggá tesznek bennünket. Felfedezhetjük a kreativitást, a sport örömét, ami az egészséges életmód része is egyben, egyúttal a testünket is „karbantarthatjuk” vele.

Érdemes szép ruhákban járni, esetleg egy új frizura is önbizalmat adhat.

Több időnk jut a barátokra, kirándulni, olvasni, eljárni táncolni. Nagyon sok olyan lehetőség van, ami adott, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Végül Fodor Ákos Lehet című versével zárnám a válaszomat: „LEHET, hogy ez a legtisztább, leghitelesebb minden szó közül, amit csak ismerek. A tétovaság, a megengedés és a remény közös szava. »Lehet«: a teremtmény szava; a teremtő »LEGYEN« után a Második talán.”