Vannak a vasalásnak előnyei, de elég ez ahhoz, hogy vasaljunk?

Nem szoktam vasalni. Azokat a ruhadarabokat (főleg ingeket) persze kivasalom, amiket ki KELL vasalni. De ha egy mód van rá, inkább kihagyom ezt a házimunkát. Macerás (számomra) elővenni a vasalódeszkát, felállítani, vasalni, hajtogatni, elpakolni. Egyébként sem igénylik a ruhák manapság a vasalást. Olyan anyagból vannak, hogy nem is látszik rajtuk a gyűrődés. Ezzel áltatom magam, pedig tudom, hogy a vasalás jellemzően igenis jól áll minden ruhának. Tény, hogy sok anyagot nem kell vagy nem is szabad vasalni, mert „kirúgja magát” vagy éppen tönkremegy tőle. Az édesanyám például a mai napig kivasalja a frissen mosott ruhákat, még ha csak egy otthoni „szaladgálós” pólóról van szó, akkor is. Én meg csak legyintek, jó az úgy is, az inget meg majd kivasalom, mielőtt felveszem…

Történelmi kitekintés: a vastéglától a gőzölős csodamasinákig

A vasaló történetéről az első adat 2000 évvel ezelőttről származik. Feltalálásának pontos időpontja nem ismert, de a máig legrégibb, serpenyő alakú vasaló még az időszámításunk előtti időből, Kínából való. Akkoriban homokkal és parázsló szénnel megtöltve használták. A vasaló egyébként több földrajzi területen egymástól függetlenül megjelent.

A vasaló használatáról az első írásos dokumentum a 17. századból maradt fenn Magyarországról:

I. Rákóczi György egy levelében már „az vasalt fejér selyem”-re hivatkozik.

1696-ból származik a vasaló első magyarországi ábrázolása is, a németlipcsei szabócéh pecsétjén. Az első vasalókban a 17. század végéig nem használtak belső hőforrást, azokat közvetlenül a tűzhelyen melegítették fel, a nyelük pedig díszes elefántcsontból készült. Ezt követően csaknem két évszázadon keresztül használták a faszenes vasalókat, amikbe beletöltötték a felizzított szenet. Amikor lehűlt, a vasalót lóbálva szították fel benne újra a tüzet.

Az igazi áttörés a 19. század végén következett be, amikor feltalálták az elektromos vasalót. Mivel elektromos hálózat még nem volt mindenhol, és a költségek is jelentősek voltak, az új elektromos vasalók eleinte nem voltak igazán sikeresek. Az 1920-30-as években azonban egyre elterjedtebbekké váltak. Lassan beindult a vasalók tömeggyártása is. Ráadásul a harmincas évek közepére már egy termosztátot is beépítettek az elektromos vasalókba, ezzel akadályozva meg a készülék túlmelegedését (a mai vasalók általában 120–220 ºC között üzemelnek). Az 1940-es években találták fel a gőzölős vasalót az Amerikai Egyesült Államokban, ami még jobban megkönnyítette a vasalást. Most már a makacsabb gyűrődésekkel is fel tudták venni a harcot a háziasszonyok.

Vasalni márpedig jó!

A vasalás során a vasaló a saját hőjével és súlyával fellazítja a szövetek szálait képző hosszú polimerláncok közötti kapcsolatokat, ennek következtében a szálak megnyúlnak és lehűlés után is megőrzi a szövet a kisimított formáját. Egyes anyagok, például a pamut esetén, vízgőz segítségével a kötések lazítása hatékonyabb. Kétségtelen, hogy a tiszta ruha felvételénél nagyobb élményt nyújt, ha az még (frissen) is van vasalva. De nemcsak ezért érdemes mosás és száradás után kivasalni a nadrágokat, ingeket és szoknyákat.

Íme a vasalás 5 szuper előnye:

1. Javíthatja a megjelenésünket: A felsorolásból természetesen nem hagyhatjuk ki a vasalás már említett hasznosságát, miszerint ha eltüntetjük a (látható és láthatatlan) gyűrődéseket és ráncokat, a kivasalt ruhák sokkal rendezettebb, egységesebb, elegánsabb megjelenést kölcsönöznek számunkra. Ezáltal magabiztosabb lehet a fellépésünk, ami javíthatja a más emberekre gyakorolt benyomásunkat. Sőt, akár még a munkánk eredményességére is kihathat.
2. Eltávolíthatja a kellemetlen szagokat: A vasalt ruháknak mindig sajátosan friss illatuk van. Ezt többek között azért lehetséges, mert a magas hőmérsékleten való kezelés képes eltávolítani a szövetről egyes kellemetlen szagokat. Ráadásul a mai vasalókba mindenféle illataromát tölthetünk, ami segítségével még frissebbé, még illatosabbá varázsolhatjuk a ruháinkat.
3. Megvédheti a ruhákat az elhasználódástól: Egyes vélemények szerint a vasalás árt a ruhának: tönkreteszi a szövetet, kifakítja a színeket. A szakértők véleménye szerint azonban ennek épp az ellenkezője lehet igaz, miszerint a vasalás révén „lezárhatjuk” a szövet sérült szálait, mintegy védőréteget vonhatunk azokra. Emiatt jobban ellenállhatnak a ruháink az időjárásnak, és általában az anyag kopásának.
4. Száradás utáni fertőtlenítés: Annak ellenére, hogy már a magas hőmérsékleten történő mosás is elpusztítja a legtöbb baktériumot, mégis maradhat néhány kitartóbb kórokozó vagy gomba, ami tovább él a ruhánkon. Ráadásul nem minden ruha mosható 90 fokon… S bár én is azt szeretem, amikor a friss levegőn száradnak meg a frissen mosott ruháim, nem lehet kizárni, hogy közben kisebb bogarak, vagy más, láthatatlan szennyeződések érik azokat. A legjobb módja annak, hogy megszabaduljunk ezektől a mikroszkopikus méretű kórokozóktól, ha kivasaljuk a ruhát mielőtt eltesszük a szekrénybe. A vasaló hője ugyanis várhatóan mindet elpusztítja. (Ezért kell például a babaholmit is kivasalni.)
5. Rendhagyó énidő: Bár nem tartozik a kedvenc házimunkáim közé, a vasalás rendhagyó énidővé válhat akár a dolgos hétköznapokban is. Hallgathatunk közben zenét, előadást vagy hangoskönyvet, de a kedvenc sorozatunk egy-két epizódját is megnézhetjük. A gondolataink bárhová elrepíthetnek, tervezgethetünk, álmodozhatunk. Nem mellesleg néhány fölösleges kalóriát is eléghetünk ezzel a házimunkával…

Vasalni csak pontosan, szépen

Ahhoz, hogy a vasalás valóban előnyére váljék a ruhánknak, fontos, hogy mindig megnézzük a gyártó javaslatát. A cimkén ugyanis nemcsak a mosásra vonatkozó utasításokat találhatjuk meg, de arról is lehet itt információ, hogy milyen fokon érdemes vasalni az adott ruhát, pontosabban az adott anyagot. Ha látunk rajta egy vasalót, amiben egy pötty van, az azt jelenti, hogy alacsony fokozaton kell vasalni. A két pötty a normál fokozatot, a három a magas fokozatot jelenti. Ha  egy áthúzott vasaló van a cimkén, akkor azt az anyagot tilos vasalni.

Víz, gőz, tisztítás

Mint minden háztartási gép, a vasaló esetében is fontos, hogy a gyártó ajánlása szerint használjuk. Például nem mindegy, hogy milyen vízzel töltjük fel a tartályt: érdemes elolvasni a használati utasítást a megfelelő arányok miatt. Ha nincs különösebb tájékoztatás erre vonatkozóan, tölthetünk bele fele-fele arányban csapvizet és desztillált vizet. Ez utóbbi helyett szükség esetén valamilyen palackozott/tisztított víz is megfelelő lehet. Ha kemény víz folyik a csapból, változtathatunk az arányon, ezzel is megelőzve a kellemetlen vízkövesedést. 

A vasaló élettartamát veszélyeztetheti az is, ha a vasalás végeztével nem ürítjük ki a víztartályt. A fém a nedvesség és a magas hőmérséklet hatására korrodálódhat, akár még rozsdásodhat is. Ez ugyancsak nyomot hagyhat a ruhán, a vasalónk pedig idő előtt tönkremehet.

A jó minőségű, rozsdamentes acél vasalótalpak könnyen tisztíthatók. Érdemes időt szánni a tisztán tartására, követve a használati utasításban leírtakat. Vasalás közben ugyanis az apró szálak, szövetdarabok rátapadhatnak a vasalótalpra, ami idővel felhalmozódik és ráég, barna égési nyomokat hagyva a fémfelületen. A meleg vasalótalpat tisztíthatjuk sóval: egy puha szivacs segítségével végigdörzsölhetjük. Ha ez nem elég, fele-fele arányban készíthetünk sós-ecetes oldatot, és próbálkozhatunk azzal. Végül langyos vízbe mártott szivaccsal öblítsük le a felületet. A hideg vasalótalpat is sóval ajánlott dörzsölni a barnás szennyeződés eltávolítása érdekében, de próbálkozhatunk szappanos dörzsszivaccsal is a boltban megvásárolható vegyszerek helyett.