Tények és tévhitek a minimalista konyháról

Nemrégiben megjelent az egy.hu-n egy rövidke cikkem a konyhai eszközök minimalizálásával kapcsolatban, és senki ne vegye magára, de a mindenféle fronton érkező privát és nyilvános kommentek egészen szórakoztatóak voltak. A kommentírók egy része ugyanis hangoztatta: a minimalista konyha egy életszerűtlen fantázia. Mert ugye gyerek mellé gorfisütő igenis kell. És letisztult csak az a konyha lehet, ahol nem főznek. No meg a kedvencem: a minimalista konyha sivár és halott.

Én pedig hallom a kritikákat, értem is: éppen ezért világítanék rá pár félreértésre, amit az előző cikkem szült.

1. Az egyszerűség nem egyenlő a semmivel

Tudom, hogy az idősebb generáció még egy olyan világban nőtt fel, ahol a tárgyak nagyobb jelentőséggel bírtak a mostaninál, és ahol

egy háziasszonynak büszkeségére válhatott a jól felszerelt konyha.

Emlékszem még gyerekkoromból azokra a névnapi ünnepségekre, ahol folyton jénai tálat, asztalterítőt, palacsintasütőt kaptak ajándékba az ünnepeltek – nem is csodálom, hogy sokaknál annyi cucc van a polcokon, mint egy zsibvásárban.

Az évek alatt felgyűlik a készlet, ahogy mondják, és igazuk van, megtörténik az ilyesmi. De a zsúfolt konyha nem az egyetlen igaz út a család jóllakatásához, és azért, mert valakinek nincs nyolc lábasa vagy húsz konyharuhája, még lehet a környék konyhatündére. 

Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, mint azt a megelőző cikkemben is írtam, hogy

a minimalista életmód hamarabb megtalált, minthogy elkezdtem volna felhalmozni a konyhai készleteket,

és már huszonöt évesen azt mondhattam, eddig és ne tovább. Tudatosan nem vásároltam második krumplihámozót, tizenötödik bögrét a nyaraláson, a csomagolásmentes életem előtt sem őrizem meg minden kiürült tejfölös pitliket a húslevesnek és töltött káposztának. Ugyanakkor van, amit megvásárolok, mert a kevesebb néha több, de azért nem semmi!

Emellett nem szégyelltem jelezni, hogy mindenem megvan, és köszönöm, de senki ne hozzon nekem meglepetést a konyhába, mert nem szeretnék olyan dolgokat tárolni a kamrapolcokon, amelyekre nincs szükségem.

2. Kevés cuccal is lehet létezni

Az a helyzet, hogy bár egyelőre tényleg másodmagammal élek – hacsak a macskát bele nem számolom a családi körbe –, a konyhában kifejezetten aktív vagyok a kevés holmim ellenére is. Nemhogy az ebédet nem rendelem, de magamnak gyúrom itthon a cipókat és zsemléket, csalamádét rakok el és paradicsomlevet, a száraztésztákat is magam csinálom a tésztakészítőm segítségével, sőt, a családot is vendégül láttam már jónéhány többfogásos ebédre.

De a konyhapulton és a polcokon feltorlódott kupit nem szeretem, ezért nálam a mikrón és a kávéfőzőn kívül egyetlen gép sem kap helyet a pulton – igaz, a maradék két-három eszközt nem is használjuk napi szinten.

Amit egy évben kétszer használnék, azt pedig többnyire meg sem veszem.

A titok tulajdonképpen abban rejlik, hogy mindenből van elég, de semmiből nincs feleslegesen sok. A főzés ugyanis akkor sem fog gyorsabban menni, ha öt jénaiból választhatok a kettő helyett. Akkor meg mit csináljak a többivel?

3. A minimalista konyhának vannak előnyei

A nagy „mi legyen a konyhapulton”- vitában egyik szélsőség mellett sem szeretném letenni a voksom, nekem is furcsák azok a steril konyhák, ahol még egy virágnak sem jut hely, de biztosan megőrülnék, ha minden centiméteren kerülgetnem kellene a cuccokat. Szalvétatartó, szörpös üveg, szendvicssütő, befőttesüvegek, fotók és lakáskulcsok – nálam ezeknek nincs helye a konyhapulton.

De ez nem azt jelenti, hogy sosem főzök, épp ellenkezőleg: mivel olyan helyen lakom, ahova kevés futár szállít, jóformán sosem rendelek. Az egyszerű konyha előnyeit viszont nagyon élvezem:

nincs kupi a konyhapulton, nem kell túl sok dolgot elmozdítanom a helyéről, ezért villámgyorsan túl vagyok a takarításon.

Nem kell újra és újra átrendeznem a szekrényt, mert összeborulnak benne a dolgok, nem kell keresgélnem a főzőeszközöket, nem zakatol a fejemben az a nyomasztó gondolat, hogy most már igazán rá kellene szánnom egy hétvégét a takarítása. Nem költöm a pénzem olyan eszközökre, amelyek aztán használatlanul várják a sorsukat a fiókokban vagy a polcokon.

Végül, de nem utolsósorban, nem zavarja a szemem az oda nem illő színek és tárgyak kavalkádja, szóval igen, a végeredmény néha tényleg egy szép „kirakatkonyha”. És én imádom, hogy szép a konyhám.

Ajánljuk még: