Ha a cserepes hagymákat hagyjuk csak úgy magában, a cserépben, és nem túl meleg, ám világos helyre állítjuk, és olykor kicsit meg is öntözzük őket, akkor hamarosan fejlődésnek indulnak. Ha szerencsénk van – és nem öntöztük túl őket – akkor megjelenik rajtuk a bimbó is, és egy-két hét múlva kitárulkoznak a virágai, felsejlenek a színek és a titokzatos illatok.
A hagymáknak olykor túl kicsi a cserepük, és a műanyag sem éppen a legszebb dekoráció. Válasszunk egy hozzáillő cserép- vagy kerámiatálat, készítsünk elő virágföldet, és ültessük át a hagymákat. Óvatosan szedjük ki a műanyag cserépből – lehet, hogy az a legegyszerűbb módszer, ha éles késsel levágjuk a puha műanyagot a növényről. Máris meg fogjuk látni, mennyire átszőtte a gyökérzet azt a kevéske helyet! A hagymákat helyezzük a cseréptálba, tömködjünk mellé alaposan földet. Öntözzük meg, és a föld tetejére ízlésünk szerint tegyünk kavicsokat, mohát, akár a tavalyi, emlékként félretett kagylóhéjakat.
A jácintok hajtatásához olykor lehet kifejezetten erre a célra kifejlesztett üvegedényt kapni, amely felső öblében ülhet a hagyma. A gyökerei az alatta lévő víz felé igyekeznek, s így szépen tud fejlődni. Napról-napra megszemlélhetjük a gyökér és a lombozat gyarapodását, a virág előtörését. Egyszerű és elegáns dekoráció heteken át, minimalista miliőben is.
Az apró kis hagymások mint a hóvirág, a krókusz, a mini nárciszok kedvesen mutatnak egy-egy régi használati tárgyba helyezve. Mivel a virágzási idejük csak 1-2 hét, így a tárgy sem fog a nedvességtől károsodást szenvedni.
A régi mérleg, vasaló, vagy akár egy míves, de a mindennapi használatból már kikopott cukortartó is új életre kelhet – vagyis részese lehet, bearanyozhatja egy ideig virágpompájával a mindennapjainkat.
A hagymákat helyezzük az edénybe, és annyi földet tegyünk rá, hogy ellepje őket addig, ameddig az eredeti cserépben is voltak. Inkább kissé mélyebbre kerüljenek, mintsem feljebb! A föld tetejét egyengessük el, nyomkodjuk le, és egy-egy féltenyérnyi mohadarabbal borítsuk be. A tövükhöz jól mutat a pici kőrózsa, a kavics, a csigaház, az üvegkavics. Finom öntözést, inkább csak kevés vízpermetet kíván.
Az elvirágzott hagymáknak nem a szemétben, és nem is a komposzton a helyük! Ültessük el őket a kertbe, és jövő tavasszal már nekünk fogják hozni virágaikat! Ha nincs kertünk, akkor bizonyára örömmel fogja venni valamelyik barátunk, aki kertbarát – és kerttulajdonos is egyben. Magam örömmel szoktam fogadni a városból érkezett vándorhagymákat, akik aztán az almáskertben lelnek végleges otthonra, a mi gyönyörűségünkre.
Aki nem lát fantáziát a virághagymákban, vagy éppen a zöldségekhez húz a szíve, annak jó szívvel ajánlok egy-két mókás káposztás kompozíciót. Egy farsangi étkezéshez pompásan illenek.
Egy kisebb lilakáposzta torzsáját vágjuk egyenesre, hogy biztosan álljon a talpán. A közepébe éles, hegyes késsel vájjunk egy lyukat. Körkörösen tudjuk mélyíteni, nagyobbítani mindaddig, amíg egy egyenes falú, kisebb pohár éppen belefér.
A kelkáposzta vásárlásakor sokan letépik a külső, nagy leveleket, de ha nem, főzés előtt szinte minden esetben a hulladék közé kerül. Ezek a levelek gyönyörű mintázatúak – lehet őket stencilezéshez, dekorfestéshez is használni! Vagy egy-egy poharat csomagolhatunk a kellevelekbe, spárgával átkötve kerülhetnek az asztalra.
Megjelenésével feldob ez a „váza” egy-két szál tavaszi virágot is, de fűszernövényekkel még izgalmasabb összhangot teremt. Olyannyira, hogy nemrég egy vegetáriánus pár esküvőjére készített dekorációban aratott nagy sikert: a kellevél vázákban kakukkfű és egy-egy szál fehér virág virított minden teríték mellett, stílusosan. Egészen odavoltak érte – nekem is kedves, nem mindennapi feladat volt.
Ajánljuk még: