A fenntarthatóság piramisának 5 foka

Aki minimalista életmódot folytat, csak annyi tárgyat birtokol (vagy igyekszik csak annyi tárgyat birtokolni), amennyire ténylegesen szüksége van. Ez a mai világban nem egyszerű célkitűzés, hiszen sok üzletben szinte „ingyen” hozzánk vágják a megvásárolni kívánt termékeket, ruhákat. Bolondság lenne kihagyni, igaz?

Nem, nem az. 

Teljesen természetes, hogy vannak tárgyak, amelyek a szívünkhöz nőnek, ragaszkodunk hozzájuk, szinte személyiséggel ruházzuk fel őket. Ez lehet egy gyermekkorból megmaradt plüssállat, egy kispárna, de akár egy bicikli is. Ez még így rendjén is van, viszont akárhány éves az ember, hajlamos beleesni abba a hibába, hogy nem áll meg egynél: amit szeretünk, abból természetszerűen többet akarunk. Például két téli csizma nem elég, jobb, ha van hat, de lehet, így vagyunk mással is: gyűlnek otthon a táskák, az ágyneműhuzatok, a konyhai gépek...

Fogyasztói társadalomban élünk, legtöbbünknek primér örömöt szerez a vásárlás, a birtoklás. Pedig jó lenne megpróbálni szemben úszni az árral, ugyanis megvan a túlfogyasztás eredménye. Indiában például, az Újdelhiben található szemétlerakó hulladékhegye már magasabb, mint a Tádzs Mahal. 2002 környékén kellett volna bezárni, amikor elérte a maximális befogadókapacitását, mégis, a mai napig működik. Több ember életét vette már el egy-egy „szeméthegy” omlás során. De Mexikóban, Nigériában és Amerikában is ugyanez a helyzet. A legtöbb szeméttelep már rég megtelt, mégis üzemel, mert valahová ugye tenni kell a hulladékot.

A fejlett országokban egy lakos átlagosan 1 kg hulladékot termel naponta. Az Amerikai Egyesült Államokban ez meghaladja a napi 2 kg-ot. Ezek számunkra elképzelhetetlen adatok és statisztikák. A lényeg az, hogy túl sok terméket vásárlunk és ezáltal túl gyorsan nő a szemét. Sokkal gyorsabban, mint ahogy azt az ember képes lenne megfelelően eltárolni, megsemmisíteni vagy újrahasznosítani a már nem használt holmikat.

 Ezért is lenne létfontosságú minél többeknek megismerni a fenntarthatóságról alkotott piramis fokaival:

Vegyél
Készíts
Cserélj
Kérj kölcsön
Használd azt, amid van
 

Na de hogyan is értelmezzük ezt a piramist?

Használd azt, amid van:

Akár használati eszköz, akár dísztárgy, a lényeg, hogy a már meglévőt hozzuk olyan állapotba, hogy újra szívesen használjuk. A kanapét díszítő két kényelmes párnát nemrég kidobtam volna szívem szerint, mert kopott volt már az anyaguk. Aztán mégis csak úgy döntöttem, hogy kimosom őket 60 fokon, majd varrok rájuk huzatot olyan anyagból, amit már évek óta teszegetek egyik dobozból a másikba. A végeredmény csodaszép lett, soha nem válnék meg a díszpárnáimtól. A régi sötétbarna szekrénysort is lefestettük a kék szín több árnyalatára. A bútor szó szerint újjászületett, üde színeivel tágítja és feldobja a szobát. A festék és ecsetek költsége nem érte el az ötezer forintot. Egy új szekrénysorra viszont akár több százezer forintot is elköltünk.  

Kérj kölcsön:

Ha valamire szükségünk volna, de nekünk nincs, fontos elemezni a helyzetet pár pillanatig és feltenni a kérdést magunknak: „Ha megveszem, biztos, hogy fogom használni?” Hiszen lehet, hogy csak néhány alkalommal lenne szükségünk az adott tárgyra, amíg elvégezzük azt, amit szerettünk volna és utána teljesen feleslegessé válik, csak a helyet foglalja. Ilyen például a talicska. Nyáron szerettünk volna egy kis tereprendezést végezni a kertben. Földet átcsoportosítani egyik helyről a másikra, kavicsot hordani. A férjemmel megnéztük, mennyibe kerül egy jó minőségű talicska. Húszezer alatt nem igazán találtunk. Végül kölcsön kértük a szomszéd bácsiét, aki szívesen odaadta nekünk arra a néhány napra, amíg szükségünk volt rá. Ugyanígy, ha nyaralás előtt állunk és szeretnénk magunkkal vinni hűtőládát, sátrat, olyan dolgokat, amelyeket egyébként nem használnánk máskor, érdemes barátokat, családtagokat megkérdezni, tudnák-e nélkülözni a sajátjukat néhány napra!

Cserélj:

Az interneten ma már könnyedén, egy szempillantás alatt találunk olyan dolgokat, amelyeket felesleges volna megvenni újonnan, hiszen elnyűhetetlenek. Vannak csere-bere oldalak, ahol számunkra feleslegessé vált ruhákat adhatunk oda másnak, aki ad értük vetőmagot, paradicsompalántákat, textilpelenkát, bármit, amiben megállapodunk. Babaruhát és cipőt cserélni is nagyon jó döntés, mivel egy pici aligha nyűvi el a puha, valódi bőr cipőcskéjét, mégis, tizenötezer forint a boltokba. Persze ez csak akkor megy, ha nem ódzkodnunk attól, hogy más dolgait használjuk. Én magam nem ódzkodok, pláne, ha  egy szinte soha nem használt gyerekgörkorcsolyáról van szó, egy nagy doboz duplo építőelemről, vagy megkímélt állapotú babakocsiról.

Készíts:

Amikor felüti a fejét bennünk a gondolat, hogy valamiből kellene vennünk egy újat vagy jobbat, mint ami van, érdemes szétnézni otthon. Nem is gondolnánk, hogy egy kis kreativitással és időráfordítással mennyi pénzt tudunk spórolni és mennyi hulladéktól óvjuk meg a Földet. Egy egyszerű példa: a baba- és Barbie-ruhák méregdrágák, én szinte minden nap varrok a lányoknak újakat, abból, ami a rendelkezésemre áll. Egy lyukas zokni, vagy egy térdénél kiszakadt gyereknadrág tökéletesen alkalmas erre. Néha olyan estélyi ruhákat készítek ezekből, hogy a lányaim el sem hiszik! Persze megtörténhet, hogy minden igyekezetünk ellenére sem sikerült úgy az alkotásunk, ahogy azt szerettük volna. Viszont az a mi munkánkat dicséri, nem költöttünk pénzt, hanem azt használtuk, ami eleve volt otthon hozzá. Az ilyen kézműveskedés remek családi időtöltés. A számomra legfontosabb tárgyakat a gyerekeim készítették.

Vegyél:

Néha természetesen elkerülhetetlen, hogy vásároljunk és nem is kell minden esetben ellenállnunk neki. Új ruhára, cipőre időről időre szükségünk van, és jól is esik frissíteni a ruhatárunkat. Ám a mértéktelen, ész nélküli „shoppingolásért” nagy árat fizetünk, sokkal nagyobbat, mint ami a blokk végén szerepel. Igyekeznünk kellene csak olyan termékeket venni, amire igazán szükségünk van. Épp egy hete olyan büszke lettem magamra: az egyik nagyáruházban mindig olyan szuper női felsők vannak. Két darab összecsomagolva alig három ezer forintért. Vittem is már magamnak haza többször is belőlük, hiszen jó a fazonjuk, kellemes pamut anyagúak és mindig vidám színűek. Egy hete viszont, amikor már épp tettem volna bele a kosaramba, belém hasított a felismerés, hogy egyáltalán nincs szükségem rájuk, mivel van otthon már hat ilyen felsőm. Visszatettem a polcra.

Minimalista szemlélet szerint élni olykor nehéz. Óriási a kísértés, már csak a minket körülvevő reklámok és hirdetések miatt is. Mindennap látjuk, mi az, amit meg kellene vennünk, hogyan kellene kinéznünk és mit kellene ennünk. 

Az is egy érdekes gondolat, hogy maga a ház vagy lakás, amiben élünk, nem lesz nagyobb. A tárolókapacitásunk egy ideig ugyan növelhető beépített szekrénnyel, dolgok átrendezésével, ám egy idő után megtelik a padlás, a pince és a garázs is. Néha érdemes egy kis leltárt végeznünk és megválnunk a már feleslegessé vált tárgyainktól. Akár eladjuk őket, akár elajándékozzuk, utána jobban érezzük magunkat. Sokkal élhetőbbé válik ezáltal az otthonunk és a tudat is jól eső, hogy valaki más szívesen használja, ahelyett, hogy kidobtuk volna, vagy még további harminc évig tartogattuk volna egy kartondobozban.