„A Hang”, ami örökké szól – Ma lenne ötvenhét éves Whitney Houston

Kult

„A Hang”, ami örökké szól – Ma lenne ötvenhét éves Whitney Houston

Sosem voltam rajongó típus. Számos előadó zenéjét szívesen hallgattam, egy-egy énekes vagy együttes évekig kedvencemmé vált, de örökre a szívembe csak egyvalakit zártam. Huszonöt éve nincs nap a hangja nélkül. Megrendített nyolc évvel ezelőtti halála, hónapokkal később mégis megajándékozott az élet, így örökre összefűzött bennünket a sors. Ma lenne ötvenhét éves Whitney Houston.

Nem tudom, a szüleim mégis hogyan engedhették meg, hogy 1994-ben (akkor kilencévesen) megnézzem a 16 karikás Több, mint testőr című filmet. Utólag is köszönöm nekik, mivel magával ragadott: Frank Farmerbe (Kevin Costner) végérvényesen beleszerettem, Whitney Houston pedig egy pillanat alatt mindenkori kedvencemmé avanzsált. 

Ha jól emlékszem tízéves lehettem, amikor az első Whitney Houston CD-t megkaptam. A Több, mint testőr filmzenéjére aludtam el, csakhamar kívülről fújtam minden dalát. Szép sorban beszereztük az albumokat, és észrevehetetlenül szelíd rajongóvá váltam. A mai napig az vagyok.

Az iránta érzett szeretetem viszont nyolc éve keserédes: fiatalon halt meg, miután tönkretette a drog, az alkohol, a depresszió, a családon belüli erőszak. De karrierje talán hiába szárnyal még halála után is, nincs megnyugvás: egyetlen vérszerinti lánya három év múlva követte őt a másvilágra, szintén a gyógyszerek fogsága elől menekülve, éveken át tartó depresszióból szabadulva.

Ahogyan világklasszis édesanyjára, úgy Bobby Kristinára is egy kádban találtak rá.

Őt még élve húzták ki onnan, majd hónapokig kómában feküdt az intenzív osztályon, hogy aztán újra szeretett édesanyjával lehessen odaát. Tragikus befejezése ez egy kivételes, és kezdetben még csodálatos történetnek. Felfoghatatlan veszteség. 

Felfelé ívelő csillag, megállás nélkül virágzó karrier

Áldás vagy átok-e olyan családba beleszületni, ahol az édesanya (Cissy Houston) Grammy-díjas soul- és gospelénekes, a keresztanya Aretha Franklin tizenhatszoros Grammy-díjas díva, a nagynéni pedig Mary Jones énekesnő? Talán mindkettő, mindenesetre Whitney Houston ezek közé a nők közé érkezett 1963. augusztus 9-én. Istenadta tehetsége korán megmutatkozott: néhány évesen már egy templomi kórusban, majd anyja mögött, színpadon énekelt.

1985-ben jelent meg első önálló albuma, amely azonnal a sikerlisták élére repítette: az első évben 25 millió (!) példányt adtak el belőle világszerte.

1986-ban zsebelte be első Grammy-díját (ezt még később hat követte), 1987-ben megjelent Whitney című albumával pedig megdöntötte a BeeGees és a The Beatles rekordjait. 1988-ban énekelte el az egyik leghíresebb olimpiai dalt, a One Moment in Time című slágert, 1992-ben játszotta el Rachel Meron szerepét a Több, mint testőrben, aminek köszönhetően az I Will Always Love You című dallal három Grammyt is hazavihetett. Ekkor már szinte nem élt ember a világon, aki ne ismerte volna a szakma által „A Hang”-nak aposztrofált énekesnőt. 1993-ban, több vetélést követően született meg Bobby Brown-nal közös lánya, Bobby Kristina Houston Brown. 

A csúcsnál is van feljebb: Tina Turner, Cher, Mariah Carey, Missy Elliott, Stevie Wonder, George Michael, Enrique Iglesias – csak néhány ismert név, akikkel Whitney karrierje során együtt dolgozott. Közben pedig járta a világot, és számtalan koncertet adott. A mai napig ő a világon az egyik leginkább elismert művész, összesen 415 alkalommal díjazták kivételes munkásságát. Whitney Houston örökre megkerülhetetlen alappillére az egyetemes zenetörténelemnek.

Magánéletében szélsebesen hulló csillag

A 2000-es évek elején már a nyilvánosság előtt sem lehetett titok, hogy a színfalak mögött valami nincs rendben a mindig mosolygós sztárral. Új albumainak megjelenési időpontjai csúsztak, rendre viharos házasságáról cikkeztek.

Hamarosan mindenki előtt nyilvánvalóvá vált, hogy Whitney – férje hatására – a drogok és az alkohol rabja lett, illetve Bobby Brown többször fizikailag is bántalmazta.

Volt néhány katasztrófába fulladó koncertje, amikor meglehetősen becsípve lépett színpadra, ám ezeket a felvételeket nem vagyok hajlandó megnézni. Nagy volt a baj, ezt az egész világ láthatta, tudhatta. Mégis mindenki abban reménykedett, hogy ebből a posványból talpra áll: megtörten a földre hullva lesz annyi ereje, hogy főnixmadárként újra a magasban szárnyalhasson.

2006-ban úgy tűnt, megcsinálja: kikerült a sokadik rehabilitációról, és azonnal kezdeményezte tizennégy éve tartó házassága felbontását. 2007 tavaszán hivatalosan is elvált férjétől, lányuk felügyeleti jogát Whitney kapta. Gőzerővel készült a visszatérésre: újra koncertezni kezdett, stúdióba vonult, a róla készült fotók azt bizonyították, hogy újra a régi. 2009-ben jelent meg az I Look To You című nagylemeze, ahol újra korábbi fényében ragyogott, és megint maradandót alkotott. Akkor még senki nem sejtette, hogy ez lesz az utolsó.

Az nem lehet, hogy örökre elnémult „a Hang”

 Sosem felejtem el azt a reggelt. Tél volt és esett a hó. Négyhónapos terhes voltam első babánkkal. Emlékszem, a konyha ablakából gyönyörködtem a patyolatfehérségben, amikor megcsörrent a telefonom. A férjem volt az, akinek épp vidékre kellett utaznia. 

- Olvastad? - kérdezte félszegen.
- Nem. Mit? - feleltem, és sejtettem, hogy baj van.
- Meghalt Whitney Houston. 

Szóhoz sem jutottam, csak potyogtak a könnyeim. Azt a napot végigsírtam. Mert már többé nincs az, akit úgy szerettem, hogy soha nem ismertem. Mert megint egy értelmetlen halál, egy fiatal nő, aki nem kapott elég segítséget, és akinek egyedül nem volt ereje felállni. Egy őstehetség, aki csak százévente születik erre a Földre. Egy egész világ, aki gyászolja, és egy család, akiknek a legfájóbb az én ikonom elvesztése. Annyira érzékenyen érintett halála, hogy hetekig képtelen voltam megnézni a híradásokat, vagy a másnapi Grammy gálát, amit az ő emlékének ajánlottak, és ahol nem volt sztár, aki ne feketében érkezett volna. Megviselt. És a mai napig képes vagyok elsírni magam, ha a dalait hallgatom.

Hamar elérkezett a tavasz, és egy boldog nyár köszöntött bennünket. Pocakomban egyre szűkebb helyen igyekezett lubickolni kislányunk, és alig vártam az augusztus második hetét, amikorra azt ígérték, már nagy valószínűséggel a karomban tarthatom. Augusztus 8-án este 8 órakor éreztem az első fájást. Azt sejtettem, hogy aznap anya leszek. Kezdő kismamaként ki gondolta volna, hogy ennyire nem adják könnyen azt a gyereket!?

Tizenkét órás vajúdás után a legkevésbé sem a februárban elhunyt Whitney Houstonra járt a fejemben. Végül augusztus 9-én, reggel 9 óra 14 perckor világra bújt a mi első kis csodánk. Éppen ma nyolcéves. 

Nyolcévesen fejből tudja Whitney Houston legtöbb slágerét testvéreivel együtt. Megtanultak megannyi koreográfiát, végignéztünk több tucat koncertfelvételt.

És igen, én is olyan elvetemült szülővé váltam, mint a sajátjaim:

természetesen idén ma már nagycsoportos és elsős gyerekeimmel nézem együtt a Több, mint testőrt. Viszont a lányaim nem szerelmesek Frank Farmerbe, megmaradt hát nekem.

Még ma is Whitney Houston a kedvencem. És most már a gyerekeim is imádják. Nem vagyok egy spirituális lélek, mégis azt gondolom, hogy az élet úgy kárpótolt ezért a mindenkit érintő veszteségért, hogy pontosan aznap váltam édesanyává, amikor Whitney Houston a negyvenkilencedik születésnapját ünnepelte volna.

Isten éltesse a ma nyolcéves lányom egészségben, boldogságban, sikerekben, és Isten áldja Whitney Houstont odafönt, aki ma lenne ötvenhét éves!

(Nyitókép: Asterio Tecson, Flickr)

Ajánljuk még:

A ROCKZENE UTOLSÓ FORRADALMÁRA, AKI VALÓBAN ELKÉPZELTE, HOGY NINCS MENNYORSZÁG
SÚLYOS TITKOK, KEGYETLEN SORSOK, NEHÉZ ÚJRAKEZDÉSEK – 5 SOROZAT A CSALÁDI DRÁMÁK KEDVELŐINEK
„A ZENE, AZ KELL” – SÍRVA ORDÍTÓSTÓL A SORS SZIMFÓNIÁIG MINDEN, MINDEN KELL

„Elfáradt a lelkem” – A depresszió pusztító lehet, de nem vagyunk fegyvertelenek
Évente világszerte 800 ezer ember vet véget az életének. Bár az Egészségügyi Világszervezet adatai alapján Magyarország már nincs a tízes lista élvonalában, mert 2010 óta 30%-kal csökkent a százezer lakosra jutó befejezett öngyilkosságok száma, 2018-ban még mindig 1698-an fordultak saját maguk ellen. A napokban sokat hallunk, beszélünk itthon az öngyilkosságról, ami időről időre tragikus aktualitást nyer. Ugyanakkor éppen ezen alkalmakkor a depresszióról is érdemes lenne többet beszélnünk, ugyanis az öngyilkosságban elhunytak jelentős százaléka (56-87%) a végzetes döntés meghozatalakor depressziós epizódot él át. Mi történik ilyenkor egy ember lelkében? Ennek jártunk utána.

 
X
Már követem az oldalt