Szövevényes viszonyok uborkától a patisszonig: itt a nagy tök-tan!

A kabakosok családja (tudományos néven Cucurbitaceae) igen népes társaság, világszerte 800-nál is több faj tartozik hozzá. Az eredetileg Közép-Amerikában honos növénycsalád tagjai nevüket a sajátosan kialakult bogyótermésükről, a „kabakról” kapták.

A tápanyagban gazdag talajt kedvelő tökfélék kúszó indáikkal a földfelszínen terülő, esetleg fákra, bokrokra (termesztőkeretre) futnak fel, érési idejük szerint nyári, illetve téli csoportba sorolhatjuk őket.

Fotó: 123RF

Kezdjük rögtön a tökfélékkel csak közeli rokonságban álló görög- és sárgadinnyékkel, melyek jól behűtve a nyár elengedhetetlen ízeit kínálják! A vízben gazdag gyümölcs fogyasztása nemcsak folyadékpótlásra kiváló, de számos vitamint és ásványi anyagot is tartalmaznak!

Az uborkáknak számos faját és fajtáját különböztethetjük meg, fogyaszthatjuk őket nyersen, salátában, kovászolva, de akár grillezve vagy fermentálva is! Nagyanyóm jóféle tejfölös uborkasalátájának íze gyermekkorom örök emléke marad…

Fotó: 123RF

A lágyabb magvú, sokszor még féléretten szedett nyári tökök talán legismertebb képviselője minden bizonnyal a mélyzöld, esetleg sárga színéről is könnyen felismerhető cukkini! Praktikus tudnivaló, hogy amíg virágot látunk a cukkínin, addig a termések még biztosan nincsenek megérve! Konyhában számos módon felhasználhatjuk, a termés lágy szerkezetének köszönhetően rendszerint nagyon hamar elkészül! (Például egy jó töltött cukkini vagy éppen édes cukkinivirág formájában is asztalra kerülhet.)

Fotó: 123RF

Az első félreértések általában a csillagtök és a patisszon körül kezdődnek, tudniillik ez a két elnevezés valójában ugyanazt a növényt jelenti! Az élénk sárga, vagy fehéres színű termés nemcsak jól néz ki, de ízletes is, rendkívül jó alapját jelentheti grillételeknek, főzelékeknek, de fiatal termését akár savanyúságnak is eltehetjük!

Borbás Marcsi nemrég egy külön videót is szentelt a kertjében lévő tökféléknek, ezt az adást itt láthatjátok: 

A téli tökök legismertebb képviselője minden bizonnyal a sütőtök. Aranyszín-narancssárga héja hasonló színű, fűszeres illatú és ízű belsőt takar. A kemencében vagy sütőben sült szeleteket dióval, esetleg gondosan válogatott fehérborral is fogyaszthatjuk, igazi őszi ínyencség!

„Az Isten már mindent megteremtött, egyvalamit mégis az embernek köllött megcsinálnia, mi volt az?” – szól a régi találós kérdés. „No mi, ha nem a hébéren a lik!” – így a válasz. A hébér pediglen nem más, mint a lopó, amivel a bort a hordóból kiszippantja a gazda, amely alkalmatosság a régiségben gyakorta a lopótök terméséből készült. A történelem tanulsága szerint ezt a tökfélét már Amerika „hivatalos” felfedezése előtt is ismerték Európában (köszi, vikingek!), de a világ számos egyéb pontján is. A különleges formájú termést a világ számos pontján használják, hol merítőedényt, hol hangszert, máshol férfiasságot reprezentáló minimál-öltözéket készítenek belőle…

Fotó: 123RF

Ha már férfiak, akkor következzen a sorban a számukra fogyasztásra igen ajánlott olajtök, melynek húsát főzelékként, magját – pontosabban olaját – pedig akár a gyógyászatban is használhatjuk. A tökmag olaját, illetve a belőle készült különféle egyéb termékek fogyasztását a gyógyászatban elsősorban a prosztata egészségének megőrzésére javasolják, de az igényesebb konyháknak is nélkülözhetetlen kelléke lehet.

Hazánk nagy múltú, hagyományos tökmagolajütő portái elsősorban az Őrség és Zala megye területén találhatók.

Nyitókép: 123RF