Ne tökölj a cukkinivel, vágd le bátran róla a virágot!

Gasztro

Ne tökölj a cukkinivel, vágd le bátran róla a virágot!

Bálint Gyuri bácsi a hetvenes évek elején honosította meg a cukkinit az országban – hogy ez jó ötlet volt-e vagy sem, ki tudja. A tökfőzelék- és rántott tök gyűlölőket valószínűleg nem hatotta meg ez a jócselekedet, a zöldségkedvelők pedig rákaptak erre a tökfélére is. Divattá vált, számtalan szakácskönyv született teli cukkinis receptekkel – de a cukkini akkor is csak egy tök, ami virágzik is.

Az már szinte természetes, hogy akinek kiskertje van, ültet néhány tő cukkinit a tökök mellé. Olyan jó is nézegetni május elején, amikor felpattan a mag, amikor kibújnak az első kis sziklevelek, ahogy szárba szökken a pici palánta. Azután, ha jó helyre talált, elkezd nőni, növekedni a cukkini, és ilyenkorra felér a garázs tetejére. Vagy ellepi a komposztot, befutja a paradicsomos magaságyat.

Évekkel ezelőtt a kertbarátok örömmel ajándékoztak egymásnak csodás kisebb-nagyobb cukkini példányokat kertészi büszkeségtől ragyogó arccal. Azóta változott a világ, a cukkini ott van szinte egész évben a zöldséges kínálatában, aki pedig ültet néhány tövet, megtapasztalhatja, hogy ez a zöldség nem ismer határokat. Igaz ez a szó szoros értelmében, hiszen ha megszereti a helyet, elterebélyesedik. A szó átvitt értelmében is határtalan a cukkini, mert szinte minden ételt el lehet készíteni belőle a levestől a rántott hús-utánzattól a citromos lekváron át a fahéjas pitéig, a lehetőségekben csak a képzelőerő szabhat határt – az pedig jó esetben végtelen.

Tovább olvasok

Nálunk nem a rántott a sláger, abból a padlizsán viszi a pálmát. A cukkini rakottan, fokhagymával, kaporral és sok-sok sajttal a menő, a Kati néni-féle cukkinileves pirított csirkecsíkokkal, meg a durvára reszelt húsából sütött tócsni – pirosra sütve és fokhagymás tejföllel gazdagon.

 

És ha ilyentájt ontja magából terméseit, és unjuk már nagyon a gyanakvást, hogy biztos ma is ott lapul az egyik fogásban láthatatlanul, vagy ha a barátok szúrós szemekkel méregetnek a kapuban, van-e éppen a hónom alatt egy-egy termetesebb példány, akkor érdemes visszatérni a cukkini hazájába, Olaszországba, legalábbis a szüret erejéig, gondolatban. Ott ugyanis nem növesztenek dundi, félméteres terméseket, hanem arasznyi korukban vágják le őket, amikor a cukkini a legfinomabb és még hetyke virágot visel a végén. Vagy az elején. Ez a kis termés megpárolva, megsütve tényleg isteni, a virágot pedig még meg is tölthetjük.

Nálunk többféle módon is készül: a töltött paprikához hasonló, húsos töltelékkel, borban párolva. Vagy zabpelyhes-zöldséges töltelékkel töltve, és sörtésztába mártva, forró zsiradékban sütve. Máskor pedig apróra vágott vargányát rejt a töltelék, és hideg, kapros cukkinifőzelék dukál mellé.

Most kipróbáltam egy egészen új receptet, ami az oly vágyott Itáliából érkezett, szintúgy. Ez esetben a cukkinivirág mint desszert lépett elő: a selymes virágok diós-vaníliás tölteléket rejtenek, és olvasztott csokiba mártva várják a beteljesülést – vagyis azt, hogy olvadjon nyelvünkön a csokoládé, roppanjon a fogunk alatt a virág húsos szirma, áradjon szét nyelvünkön a töltelékben megbújó virágpor és édes nektár – és ha valamikor, akkor most érezhetünk hálát azért, hogy cukkinivirágot termett nekünk a kert, hogy hála Bálint Gyuri bácsinak, nem kell nélkülöznünk ezt a kulináris élményt idehaza maradva!

A legszebb cukkini példányokból érdemes magot fogni, és feliratozott papírzacskóban eltenni, hogy amikor előkerül a tavaszi ültetőkedvünk, máris legyen kéznél cukkini vetőmag. Nehogy véletlenül cukkini nélkül maradjunk! Esetleg éppen a virágjáért.

Ajánljuk még:

 
X
Már követem az oldalt