Mindennapi madaraink: felismered, ha szembejön?

Szinte pontosan egy évvel ezelőtt írtunk arról, hogyan készíthetünk könnyedén a madarak számára biztos fészkelőhelyet jelentő madárodút. Ha valaki akkor nekiveselkedett a barkácsolásnak, az idei tavasszal már nagy eséllyel az odú lakóit is megfigyelheti! Az idei tavasz olykor egészen télies napjai ellenére a madarak már hetekkel ezelőtt megépítették fészkeiket, melyekben sok helyen már a fiókák is kikeltek. Az etetés feladatának teljesítésén fáradozó kismadarak óramű pontossággal hordják az élelmet fiókáik számára – olykor akár több tíz kilót is naponta!

Az ember alkotta települések számos madárfaj számára is kedvező életfeltételeket biztosítanak. A ragadozók relatív alacsony száma, az elérhető élelem mennyiségének nagysága, a változatos fészkelőhelyek kínálta előnyök sok esetben felülírják a természetes életközösség hiányát, a városi-falusi mesterséges élőhelyek dominanciáját okozva.

Míg egy hagyományos paraszti kultúra sokszínűsége az élő- és fészkelőhelyek változatosságát is biztosítja, a burkolt felületek, üveg-kő-fém épületek által dominált városi élőhely jóval kevesebb lehetőséget kínál a madarak számára. Nem meglepő, hogy egy természetközelibb, állattartással is foglalkozó vidéki területen jóval nagyobb számú fajt figyelhetünk meg, mint a városban. Az egyedszámot tekintve ugyanakkor a városi közeghez alkalmazkodni képes fajok jóval felülmúlják „vidéki” társaikat: kevés bírja, de az köszöni, jól van!

A „milyen madarakat ismersz?” kérdésre korunk társadalmának jelentős része sajnos leginkább a sas-kacsa-gólya-veréb négyessel felel, de szerencsére évről évre egyre nagyobb számban érdeklődnek komolyabban a madárvilág iránt. Kedvcsinálás okán vegyünk sorra néhányat a körülöttünk élő leggyakoribb madárfajok közül!

Kezdjük rögtön a jellegzetes tavaszi daláról ismert széncinkével, melynek „nyitnikék” trillája akár a tavasz szignálja is lehetne. Könnyen felismerhetjük sárga mellényéről, fekete sipkájáról, ahogyan az ágakon ugrálva, földön bogarászva folyamatosan mozog-röpköd körülöttünk. Az eredetileg fák odvában fészkelő kismadár a mesterséges odúk egyik leggyakoribb lakója, egy fészekaljban akár 10-12 fiókát is nevelhet!

Könnyen határozható a kékcinke is, amely sárga-kék színezetéről, fémesen csillogó kék fejbúbjáról azonnal felismerhető. Érdekesség, hogy a tojó és a hím madarak látszólag teljesen egyformák, de speciális fényszűrőkön keresztül szemlélve őket, jól látszik, hogy a két nem sipkája valójában egészen eltérő kék színű!

 

Hatalmas barna szemeiről, élénkvörös mellkasáról szintén könnyen felismerhetjük a vörösbegyet. A veréb méretű madár rendkívül jól tolerálja az ember közelségét, akár 1-2 méteres távolságra is bevárhatja a felé nyugodtan közelítőket! Népi elnevezése egyúttal élőhelyére is utal: a „csipkemadár” bokrosok, erdőszélek lakója.

A fekete rigó dala a tavaszi reggelek, a friss nyáreleji záporok elengedhetetlen aláfestő zenéje. A hímek egész teste fémesen fekete, kivéve rikító sárga csőrüket és hasonló színű szemgyűrűjüket, a tojók és a fiókák barnás színűek. A hazánkban akár át is telelő madárfaj egyúttal Svédország nemzeti madara is.

Egyre több helyen találkozhatunk a mátyásmadárnak is hívott szajkóval! Érdekesség, hogy a nagyobb termetű, „mátyásmadárként” is ismert madár nemcsak saját hangját hallatja, hanem számos más madár hangját, de akár városi zajokat (riasztó, autóduda, stb.) is képes megtanulni, hosszasan „szajkózni”! Sokan tévesen azt gondolják, hogy népi neve Mátyás királyra utal, valójában azonban a ragadozókat vagy embert jelző riasztóhangja hasonlít a „mátyás, mátyás” kiáltásra.

Végezetül essen szó az egyszerűen csak „városi galambként” emlegetett madárról, amely talán a városhoz való alkalmazkodás jelképállata is lehetne. A parlagi, vagy házigalamb háziasítása mintegy 5-6 ezer évvel ezelőtt történt, rendkívüli tájékozódóképességének köszönhetően postai szolgálatokat is ellátott! A galambok jelentős része egy életen át képes arra a helyre visszatalálni, ahol a tojásból kikelt, így egyirányú kézbesítésre a mai napig is bevethetők!

És persze ott a cigánycsuk, az év madara, amit kiemelten fontos megismernünk és megvédenünk! Vigyázzunk rájuk, mert nemcsak csendesebb, de szürkébb, sivárabb és élhetetlenebb lenne ez a világ madarak nélkül!