Láttam a múltkor egy mémet, ami arról szólt, hogy paradicsomot nevelni annyit jelent, mint elvesztegetni 3 hónapot az életedből, hogy spórolj kb. 2000 Ft-ot. Mit szólsz ehhez?
Ezzel egyetértek. Ez pénzügyileg nem éri meg, az biztos!
Akkor miért éri meg?
Ha jó üzletet szeretnék csinálni, akkor nem paradicsomtermesztésbe fognék, hacsak nem üvegházban nevelem őket. Múltkor elmeséltem neked, hogy bontott téglából a
Pityu barátommal együtt megépítettük a magaságyás keretét, Marcsi útmutatása alapján feltöltöttük, és most ott tart, hogy szinte felrobbant benne minden!
Ez akkora élmény, hogy elmondani nem tudom! Olyan, mint, amikor az ember elmegy moziba vagy színházba, üzletileg az sem éri meg, mert jegyet kell vásárolni, szép ruhát, parkolást kell fizetni stb., de az élmény örökre megmarad. Az, hogy kilépünk reggel a kertbe és 300 virág és 200 koktélparadicsom fogad minket, egyszerűen leírhatatlan. Már megettük a rukkolát, a madárbegy salátát is!
Mennyire érzitek magatokénak a termőföldet? A gyerekek is tudják értékelni, szeretnek locsolni, ültetni, dolgozni vele?
Az őrületes virtuális világ dacára azt érzem, hogy a fiatalok közel állnak ezekhez a dolgokhoz, igenis van igényük egy csomó jó dologra, hogy egészségeset egyenek, környezettudatosabban működjenek. Figyelmeztetnek engem is a lányaim, hogy helyi árut vegyünk, és ne a perui mandulát például, vagy, hogy ne szakítsak feleslegesen nejlonzacskót a boltban... mindig tanulok tőlük! Ugyanakkor az szerintem ritka, hogy egy gyereknek leesik a porból lettünk, porrá leszünk üzenet, igazából nekem sem volt semmilyen gyerekkori emlékem erről, akkoriban nem érdekelt, hogy akármit ültessek,
idősebben értem meg erre, de nagyon bírom ezt a kertészkedést!
Mondhatni, a paradicsomtermesztés a kis dolgokban való örömöt, kiteljesedést is jelenheti?
Én sosem voltam egy luxusigényű csávó, nagyon szeretek utazni, de soha nem volt igényem arra, hogy csili-vili szállodában aludjunk, jó volt strandon vagy sátorban. A mai napig imádok törzsvendég is lenni, mert megismerem a tulajokat és megszokom az ételeket, és úgy érzem, hogy hazatérek olyankor. A paradicsomtermesztés is ilyen, hogy otthonossá teszi a kertedet, vagy a helyet, ahol élsz. Vagy az is, hogy lapos köveket rakok le a kertbe és tipegő köveket ások be a magaságyás köré. Semmi értelme, de jó érzés, mert én csináltam! Mint Tamási Áron Ábel Amerikában című regényében, amiben a főszereplő éppen New Yorkban a felhőkarcolók között áll, és egyszer csak azt mondja: hazamegyek. Hogy-hogy? Kérdi a barátja. Mert ezen a hosszú amerikai utazás során jött rá a fiú éppen ott, hogy igazából „miért is vagyunk a világon? Hogy valahol otthon legyünk benne.”
Mindenestre én most ide, a Balatonra hazaérkeztem. Az egész Balatonfelvidék, Tihany, Nagyvázsony, Tótvázsony, Úrkút, Veszprém, Ajka, Balatonfüred mind a gyerekkorom helyszínei, és ezzel, hogy most négy hónapot itt tudtam tölteni, én hazaérkeztem. Ehhez a jó érzéshez kapcsolódik a paradicsom, a tipegőkő, a Balcsipart, a futás és a biciklitúrák is.
Mondtad is, hogy épp futni voltál. Hogy esett ez ebben a hőségben?
Figyelj, úgy vagyok vele, hogy van itt egy árnyékos szakasz, és most még kedvem is volt, így mentem. Este lehet, hogy jobb lett volna, de akkor meg nem biztos, hogy mennék. Amúgy én már 15 évet futottam, másfél éve abbahagytam, és ma kezdtem újra. Szerencsére nem felejtettem el mindent.
Jobban ment, mint a Válótársakban?
Sokkal jobban!
És bicajozás lesz?
Hétfőn indulunk kerékpártúrára, én szervezem, 18-as csapat, 10 gyerekkel! A Káli-medencébe megyünk, Tihanyból feltekerünk Kővágóörsre, ott lesz a szálláshelyünk öt napig, és onnan csillagtúrázunk majd. Salföldön van egy bányató, amelynek az egyik része még fürödhető, azt is megnézzük majd!
Ajánljuk még:
MAGYARORSZÁG 7 CSODÁJA: RENDHAGYÓ PROGRAMAJÁNLÓNK
„A VIRÁGNAK MEGTILTANI NEM LEHET” – MINDEN, AMIT TUDNI AKARSZ A VIRÁGOKRÓL, DE SOSEM VOLT ALKALMAD MEGKÉRDEZNI
„A FENNTARTHATÓ AZ ÚJ VERSENYKÉPES” – INTERJÚ A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG JÖVŐJÉRŐL
