„A fenntartható az új versenyképes” – Interjú a magyar mezőgazdaság jövőjéről

Kezdjük az elején: mit jelent az ökológiai gazdálkodás?

„Olyan termelési módot, ami nem terheli a szervezetünket és a környezetünket, így földjeinket, vizeinket kémiai input-anyagokkal, törekszik a gazdaságon belüli anyag- és energiafelhasználás erősítésére, és mindezek mellett a kiemelkedő minőségű élelmiszerek előállítására” – tisztázza Dóra a sokak számára még ismeretlen fogalmat. Az ökológiai gazdálkodás tehát fenntarthatóságot és minőségi terményeket szeretne, ami főleg annak tükrében nyer egyre nagyobb jelentőséget, hogy a közeljövő nem sok jót ígér: népességnövekedést, kiszámíthatatlan, szélsőséges időjárást.

„A ’60-as éveken amikor elindult a mezőgazdasági kemizáció, gyakorlatilag egy új iparág alakult ki,

mely a tápanyagpótlásra műtrágyával, a növényi betegségekre és kártevőkre vegyszerekkel válaszolt, így könnyebben, kiszámíthatóbban és gyorsabban termesztett meg mindent. Viszont, ma már látjuk az ilyen mezőgazdasági rendszer káros nyomait: környezetterhelést, vegyszermaradékokat, betegségeket, kizsákmányolást” – folytatja az okleveles növényorvos, tájépítészmérnök. Hozzáteszi: az ÖMKi feladata, hogy megoldásokat nyújtson egy új, egészséges mezőgazdasági rendszer felépítéséhez, mely a gazdaságosságot és a fenntarthatóságot összhangba hozza.

Levendula a szelfin túl: így használd főzéskor, sütéskor

Itt a nyár, egyre több helyen lilák a domboldalak – aki teheti, levendulaszüretre indul – vagy legalább egy szelfi erejéig elmerül a levendulásban. Joggal tart igényt e jeles növény a népszerűségre, hiszen szépséges, látványa is megnyugtató, gyógyhatása bizonyított, és a szépségápolásban, a kozmetikában is „jeleskedik”. Vannak, akik csupán „molyirtónak” tartják, mások a fűszerek közé, a konyhába is beviszik.

Mint megtudom, ez nem annyiból áll, hogy visszarepülünk 150 évet, és életre keltjük dédszüleink gazdálkodási módszereit. El kell fogadnunk, hogy itt már 21. századi megoldásokra van szükség, hiszen változott azóta a népességszám, a fogyasztói igény, a klíma és a károsítók típusai is. Szerencsére a kutatók és az innováció szerepe is növekszik, sok ember dolgozik ma már azért, hogy minél előbb megoldást találjanak az olyan nehézségekre, mint például az ökológiai átállás következtében történő termelésvisszaesés vagy a kémiai szerek nélküli növényvédelem.

2030-ra az EU-s területek negyede öko lesz

Az ökológiai gazdálkodás helyzete folyamatosan változik, míg a ’80-as években egy alulról jövő, civil kezdeményezésként indult, az utóbbi 25 évben hivatalossá, jogszabályok által jól meghatározhatóvá vált. Ma már akkreditált ellenőrzőszervezetek biztosítják, hogy a biotermékeket az ökológiai gazdálkodás feltételrendszerét betartva állították elő. „Jó hír, hogy idén az Európai Uniós szakpolitikában is hivatalos céllá vált, hogy 2030-ra a mezőgazdasági területek 25-%-a ökológiai minősítésű legyen” – magyarázza az ÖMKi ügyvezetője

Persze nem egyszerű egy bejáratott termelési rendszeren változtatni a gazdáknak, akiknek megélhetése múlik rajta, pláne, hogy kockázatokat tartogathat egy ilyen lépés. Ilyenkor van egy átállási időszak, amikor még nem tudja érvényestíni az öko-minősítést és a plusz árbevételt a gazda, így erre az időszakra magasabb támogatást kaphat az EU Vidékfejlesztési programjából, az ÖKO-pályázat révén.

Fontos észben tartani, hogy nemcsak a gazda, hanem az átlagos fogyasztó is befolyásolja a rendszer átállását, a változás sikerességét. „Fogyasztóként jogosan úgy érezzük, hogy sokkal drágábbak a bio-termékek, mert azt

nem látjuk, hogy mennyibe kerül az elszennyezett környezetet helyreállítani, vagy a betegségeket meggyógyítani.

Ezek a költségek leginkább az adófizetésünkből befolyt kasszát terhelik. Az ipari mezőgazdasági tevékenységeknek nagyon sok negatív mellékhatása, úgynevezett externáliája van, melyet jelenleg nem a szennyező fizet meg. Ráadásul az ökológiai gazdálkodásban, a természetes input anyagok okán alacsonyabb a hozam, és általában kisebb az üzemméret is. A hagyományos közgazdasági paradigma mentén tehát kevésbé hatékony a termelés. Ugyanakkor, ha ilyen termékeket vásárolunk, pont azokat a termelőket támogatjuk, akik kevésbé szennyezik a környezetet és az ételeinket, és az ő gazdálkodási rendszerüknek szavazunk meg bevételt a fejlődéshez, növekedéshez” – magyarázza Dóra. Hozzáteszi: „azt gondolom, hogy a gazdasági rendszerünknek az egy rettenetes anomáliája, hogy olcsóbb egy csomag marokkói paradicsom, mint a helyben megtermelt, ellenőrzött magyar. Nagyon bízunk benne, hogy lesznek törekvések gazdaságpolitikai oldalon is arra vonatkozóan, hogy a fenntarthatóság ne ellentétben álljon a versenyképességgel, hanem a fenntartható legyen az új versenyképes!”

Addig is, míg rendszerszintű változásokban reménykedünk, ne felejtkezzünk el az egyéni felelősségről. Mert lehet, hogy drágább egy vegyszermentes, helyi ökogazdálkodásban előállított termék, mint az importált, ugyanakkor finomabb és szervezetünk számára értékesebb is. Magyarországon ma az átlag szerint minden harmadik szendvics a kukában végzi, vagyis az élelmiszerek több mint 30%-a veszendőbe megy. Tehát fogyasztóként igenis nagy a felelősségünk, például, ha kevesebb, de jobb minőségű élelmiszert vásárolunk!

/Nyitókép: Ömki/

Ajánljuk még: