Mi pazarlunk, ők mentenek – 11 ezer tonna, 7.5 milliárd forintnyi kidobott étel nyomában

Hős

Mi pazarlunk, ők mentenek – 11 ezer tonna, 7.5 milliárd forintnyi kidobott étel nyomában

Többet vettem, nem jó helyen tároltam, mégsem ízlik, épp le volt árazva, elfelejtettem lefagyasztani, nincs ötletem, mit főzzek belőle és így tovább. Magyarországon a lakossági és a kereskedelmi feleslegeket együtt számolva, minden évben 1,8 millió tonna élelmiszer megy veszendőbe. Az idén 15 éves Magyar Élelmiszerbank Egyesület célja, hogy kapcsolatot teremtsen a felhalmozódó élelmiszerfeleslegek és a rászorulók között.

A nélkülözés és az élelmiszerpazarlás csökkentésének egy nagyszerű ötletét és módját vették át 15 évvel ezelőtt a Magyar Élelmiszerbank Egyesület  alapítói.

Mára 4 nagykereskedelmi lánccal és közel 100 gyártóval dolgoznak együtt napi szinten. A megmenthető mennyiséget az Élelmiszerbank 80-100.000 tonnára becsüli, melyből 2019-ben 11.000 tonnányi, vagyis ennek a hatalmas mennyiségnek csupán 10%-a került a rászorulókhoz. Ennek a tételnek értéke 7.5 milliárd forintra becsülhető.

 „Ez az adat a kereskedelemből mentett élelmiszerekből és a gyártói feleslegekből adódik össze, amelyek a raktárunkba éreznek be” – mondja Sczígel Andrea, az Élelmiszerbank Egyesület külső kapcsolatok igazgatója. Így születhetnek olyan elképesztő számok, mint

550 kamionnyi, 7.5 milliárd forint értékű élelmiszer mely nem került kidobásra és melyhez 300.000 nélkülöző jutott hozzá.

A kereskedelmi vonalon sokszor közvetlenül történik az élelmiszerek mentése, tehát a partnerszervezetek közvetlen az áruházakból viszik el és szórják szét őket.

Ebben az esetben még aznap ki kell osztani mindent, nincs értelme vidékről Budapestre felszállítani. Az Egyesület a karitatív partnerszervezeteit küldi ki, így helyben zajlik a mentés, még a termékek lejárati dátumán belül. A gyártói feleslegeknél viszont több idő áll rendelkezésre. Beszállítják a központi raktárba és ott válogatják szét kisebb csomagokra, hogy azokkal ne a partnerszervezeteknek legyen dolga, és adott esetben ne kelljen több élelmiszert elvinniük, mint amennyit tárolni, osztani képesek. Akadnak régiók, ahol nehezebb ilyen segítő szervezeteket találni, például a leszakadt részeken vagy éppen ott, ahol nincsen sok rászoruló.

Az egyesület tapasztalataira vagyok kíváncsi mikor az egyén felelősségéről kérdezem Andreát:

„Az embereknek jelentősen csökkenteniük kell az otthonukban termelt élelmiszerfelesleget,

hiszen nem lehet már megmenteni azt, ami a fogyasztóknál keletkezik. Az edukáció és a tudatosság nagyon fontos, pl. hogyan vásároljunk, hogyan főzzünk, ezért hoztuk létre az esélyt az ételnek oldalt is, ahol mindenki találhat a maga számára tippeket ebben a témában."

Egy különleges, itthon sajnos még szokatlan szolgáltatást is kínálnak honlapjukon, olyan házasulandó pároknak, akik számára a minőségen túl fontos a társadalomtudatosság. A Jótékonyha  társadalmi célú vállalkozás célja, hogy tudatos, élelmiszerpazarlás-mentes cateringet (vendéglátást) biztosítson a házaspár és a násznép számára. Ennek lényege, hogy az esküvőszervezés és megvalósítás során ügyelnek arra, hogy minél kevesebb élelmiszerhulladék keletkezzen, és a még fogyasztható feleslegeket a rendezvény után rászorulóknak juttassák el. Érdemes számba venni ezt az ötletet, persze, adódik a kérdés, hogy a jó esetben az ember életében első és utolsó „Nagy napján” akar-e ezzel foglalkozni, vagy aznap „ha már lúd, legyen kövér” alapon férjen bele a minden jó, a pazarlás is adott esetben.  Bár, ha belegondolunk, a jó bulit, az emelkedett hangulatot, a boldogságot nem csökkenti egy jótékony cselekedet. Sőt.

Nem győzi fejtegetni a jelenkori rejtélyt az emberiség, hogy hol kezdődik és meddig tart az egyéni felelősségű környezetvédelem, zöld gondolkodás, társadalmi érzékenység.

A válasz sosem bonyolult, egészen egyszerű, csupán magunkból kell elvenni, félretenni kicsit. Meg a maradék ételekből.

A vállalati felelősség ugyanakkor ott mutatkozhatna meg, hogy az emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszerfelesleget megpróbálnák a cégek eljuttatni a rászorulókhoz. Ha ez nem sikerül, akkor következhetnének az élelmiszerpazarlás-piramis szerinti sorban az állatmenhelyek, a takarmányozási- vagy bio üzemanyag céljára való elszállítás, ezután a komposztálás és legvégső esetben a lerakóba való elszállítás.

Az Egyesületnek köszönhetően az ökológiai lábnyomunk is csökken, hiszen a 11.000 tonna élelmiszer megmentésével 27.500 tonna CO2 kibocsátástól mentesül a Föld. Ennyi CO2-t annyi fa tudna semlegesíteni, ami Józsefváros teljes területét elfoglalná. De nem csak a káros kibocsájtásunkat, hanem vízlábnyomunkat is csökkentik az élelmiszerek megmentésével. 11.000 tonna mentett élelmiszer vízlábnyoma egy Eger méretű város éves vízfogyasztásának felel meg. 

Aki kedvet kapott egy kis élelmiszermentéshez, itt olvashat még érdekességeket! 

Ajánljuk még: