„Nem dráma a szerelem, ma egy szőke az esetem” – Rejtő Jenőre emlékezünk

Hős

„Nem dráma a szerelem, ma egy szőke az esetem” – Rejtő Jenőre emlékezünk

Hetvennyolc évvel ezelőtt ezen a napon, január elsején tűnt el nyomtalanul Rejtő Jenő egy szovjet munkatáborban. Példátlanul kalandos életét talán még közismert regényeinél is izgalmasabbra írta a sors. A vidám regények mögött keserű szerzői életút húzódik, egy olyan felfelé ívelő pálya, aminek alakulását soha nem tudta elfogadni a nagy nevettető, mindenki P. Howard-ja. Portrénk.

„Ha rövid az élet, toldd meg egy ballépéssel. 
Az élet nehéz, de meghalni sem könnyű.” 

Emlékszem, apám minden nyáron órákon át ült egy nyugágyban a cseresznyefánk alatt rongyos, sárga könyvvel a kezében. Sok rongyos, sárga könyve volt. Percenként hangosan felnevetett, ciccegve csóválta a fejét, gyerekként számomra értelmetlen idézeteket szajkózott, amiket Rejtő ikonikus műveiből tett magáévá.

A mai napig megvan az összes, rongyosra olvasott sárga könyv, amik lényegesen többet jelentenek néhány könnyed ponyvaregénynél. Mert A szőke ciklon, A láthatatlan légió, a Vesztegzár a Grandhotelben, a Piszkos Fred, a kapitány, A tizennégy karátos autó, a Csontbrigád és a többi remekmű jóval túlmutat egy humoros és laza olvasmányélményen. Rejtő egy igazán különleges, abszurd fordulatokban bővelkedő, zseniális nyelvi humorba csomagolta húsbavágóan őszinte társadalomkritikáját. Sokrétű és gazdag életműve (a kamaszkori versektől, a komor novellákon és színdarabokon át és közkedvelt könyvekig)  mély nyomot hagyott a magyar irodalom földjén. És ha figyelmesen olvasunk a sorok között, akkor igen közelről megismerhetjük a szerzőt is.

„Azt álmodja, hogy él”

Az ország P. Howard-ja Reich Jenő néven született 1905. március 29-én Budapesten, a Szövetség utca 22-es szám alatti házban egy zsidó család harmadik gyermekeként. Kisiskolás korában nagyon eleven (szerinte inkább rossz) fiúnak mondták, és ő már ekkor is írt: tízévesen naplóírásba kezdett. Általános iskolásként úgy forgatta a tollat, akár egy kiforrott, felnőtt író. Már ekkoriban a sziporkázó humor és fanyar önkritika jellemezte egyedi stílusát. Az iskolában magyarból és történelemből jeleskedett, ám a többi tantárggyal erősen hadilábon állt.

A gimnáziumból kirúgták, mert tettleg bántalmazta egyik tanárát antiszemita megnyilvánulása miatt.

Rejtő nem tanult tovább, így az érettségit sem sikerült megszereznie.

A vékony testalkatú kamasz ekkor bokszedzésekre kezdett járni, amitől nemcsak teste, hanem önbizalma is nőtt. Tizenkilenc évesen színésznek állt a jóképű, 190 cm magas fiatal, de nem aratott osztatlan sikert, és sokszor inkább a színiiskola mellé járt. Amíg bátyjai jogi diplomát szereztek, addig őt szülei tartották el, évekig csak tengett-lengett. Úgy próbált riporteri, újságírói álláshoz jutni, hogy telehazudta önéletrajzát – mégsem kapott meg soha egyetlen ilyen állást sem. Végül alkalmi munkákból tartotta el magát, utazott egyik városból a másikba, egyik országból a másikba.

Miután huszonhárom évesen hazatért Budapestre, belevetette magát az éjszakai életbe, ahol igen népszerűnek bizonyult a nők körében. Egyik kapcsolatból ugrott a másikba, csapodár természete miatt rengeteg féltékenységi-jelenetbe bonyolódott. Szoros barátait a művészvilágban találta meg, így Karinthy Frigyessel, Kabos Gyulával és Latabár Kálmánnal múlatta az időt. Rejtő kártyaszenvedélye rányomta bélyegét fiatalkorára: fizetése minden hónapban kifolyt a kezei közül, saját lakása soha nem volt, mindig másnál húzta meg magát, vagy ha későbbi, irigylésre méltó juttatásaiból mégis megmaradt egy kevés, akkor hotelekben szállt meg, és tovább élte nagyvilági életét. 

Ha kinevették, azt hitte, hogy kacagtatott”

1932-től kabarészerzőként kezdett dolgozni, a közönség imádta színpadra vitt műveit. Hatalmas siker övezte ekkor a bohém művészt, de a zsidótörvények miatt neve idővel eltűnt a plakátokról. Származása miatt számtalan művét más névvel jegyezte.

Kifogástalanul beszélt németül, ezért fordításokat vállalt, amit kifejezetten élvezett. Ebben az időben sorra jelentek meg ikonikussá vált könyvei, amiket néhány fillérért meg lehetett vásárolni. Rejtő ezt mindig is nehezményezte,

megalázónak tartotta, hogy regényeit egy „tökfőzelék” áráért kínálják.

Pályatársai csodájára jártak villámgyors munkatempójának és naponta megújuló írói szorgalmának. Kiadója kérésére, sőt nyomására választott álnevet, és így lett Rejtő Jenőből P. Howard, ami igencsak fájdalmas változás volt az életében, ugyanis saját nevén szeretett volna publikálni.

1940-re mindenki őt olvasta, a közönség rajongott a „pesti humorért”, a kalandregények kifigurázásáért és a főhősök fura habitusáért. Bármennyire elégedetlenkedett Rejtő saját írói pályájával, kortársai elismerték: a XX. század géniuszaként kezdték emlegetni. Szövegeit folyamatosan csiszolta, nagy gonddal fogalmazott meg minden egyes mondatot, képes volt harcolni a kiadóval egy-egy szóért is. Precizitása nem ismert határokat. Közben vég nélkül cigarettázott, literszám itta az erős kávét, altatót és amfetamin-származékokat szedett. Többször megfordult abban az ideggyógyintézetben, ahova József Attilát is utalták. 

„Nem dráma a szerelem, ma egy szőke az esetem”

Rejtő nőügyeiből egy külön regényt kellene készíteni. Svihák és léha természetét sosem tagadta, ahogyan abban is bizonyos volt, hogy állandó hűtlensége, értékes kapcsolatot kialakítani képtelen temperamentuma rossz irányba kalauzolja. Többször megpróbált ezen változtatni, de igazán sosem sikerült megállapodnia. Nem tudott ellenállni azoknak a gyönyörű nőknek, akik sziporkázó humorának és kifogástalan külsejének köszönhetően egy perc alatt omlottak a karjaiba. 

„Nem voltam ott sem más, mint ember: piszkos, rajongó, aljas, tiszta, szentimentális, bosszúálló, szerelmes, gazember, húszéves, gyilkos, idealista, képzelgő, költő és szerencsétlen” – írta őszintén féltett magánéletéről egyik barátjának. 

Számtalan nő megfordult az ágyában (illetve inkább ő fordult meg mások ágyában szeretőként), rajongott a titkos és tiltott románcokért, imádta, hogy oda vannak érte a nők.

Egyetlen komoly kapcsolatot sem sikerült felmutatnia, noha kétszer is oltár elé állt.

Mindkétszer azokat az elvált gépírónőket vette feleségül, akiknek aktuális regényeit diktálta.

Boros Rózsával 1935-1937-ig volt házas, ám a csapodár Rejtő az esküvő után fél évvel faképnél hagyta az asszonyt. A hivatalos válása után két héttel ismét örök hűséget fogadott, ezúttal Gábor Magdolnának, akivel egy év után különköltöztek, majd el is váltak. Magdolna gépelte le A szőke ciklont, akinek címszerepét Rejtő róla mintázta. Mindkét bontópert Rejtő egyik ügyvéd bátyja intézte, és próbálta úgy csűrni-csavarni a dolgokat, hogy csélcsap öccsének minél kevesebb asszonytartást kelljen fizetni. Rejtő Jenőnek hivatalosan sosem született gyermeke, amit élete végéhez közeledve nagyon bánt. 

„Én Howardot szívből megutáltam, mert Howard becsapott” 

Ünnepelt íróként sem tudta feldolgozni azt, hogy nem publikálhatott saját nevén zsidó származása miatt.

Rejtő évekig jó viszonyt ápolt P. Howarddal, de élete vége felé meggyűlölte ezt a kitalált nevet.

Valójában végig önmagával volt problémája, és soha nem tudta feldolgozni a keserű magánélete és ünnepelt karrierje között tátongó szakadékot. A bipoláris zavarban szenvedő író mentális egészségi állapotán ez a bizarr kettősség csak rontott.

1942-ben életbe lépett a „Ponyvarendelet”, amely a háborús papírhiányra hivatkozva korlátozta az olcsóbb kiadványok megjelenését. Rejtő fájdalmasan vette tudomásul, hogy a társadalom szemében az ő könyvei az „olcsó” kategóriába tartoznak.

Mivel ekkor már valóságos sztárnak számított, nem iktathatták ki teljesen egyik percről a másikra származása miatt. Sokan nehezményezték, hogy zsidóként publikálást biztosítottak neki. 1942. októberében mégsem kerülhette el sorsát: először Nagykátára került munkaszolgálatra, majd a Don-kanyarba vezényelték. 1943. január elsejét tüntették fel Rejtő Jenő halálának napjaként, ám pontos adatok ezt nem bizonyítják. Néhány héttel később az ukrajnai Jedkovóban megfagyott holttestét tömegsírba dobták. 

Írásai mai napig alapműnek számítanak sokezer ember életében.

A kocsmától az Akadémiáig mindenkire, az irodalom minden szegmensére hatottak, nem csak hazájában.

Többtucat nyelvre kísérelték meg lefordítani fergeteges humorú, olvasmányos műveit, ám a fordítóknak rendre beletört a bicskája a hatalmas munkába, ezért A lefordíthatatlan író néven is emlegették. Rejtő munkái ma is ott ékeskednek a legtöbb ház könyvespolcán.

Rejtőt olvasni kell. Sokszor. Többször. Mert a rongyossá forgatott, sárga könyvek újra és újra bebizonyítják, hogy minden ember kezébe tökéletesen beleillenek. 

Felhasznált irodalom: Matuscsák Tamás: Rejtő Jenő elveszett naplója - életregény.

És megannyi sárga, rongyosra olvasott P. Howard könyv.

Ajánljuk még:

AUTISTA GYERMEKÉRŐL ÍRT DALT A POKOLGÉP ZENEKAR GITÁROSA – ÉS NEKÜNK ELMESÉLTE, MIÉRT BOLDOG KISFIÚ CSONGI
„ÜGYVÉD VAGYOK, NEM ÜGYVÉDNŐ!” – DR. UNGÁR MARGIT ÉLETE MA IS TANÍT
„A SZOCIÁLIS MUNKA NEM ARRÓL SZÓL, HOGY KÖNNYES SZEMMEL SEGÍTÜNK A BAJBAJUTOTTAKON!”