Hős

A magyar géniusz, aki idős korára napi néhány centből élt – 25 érdekesség Bartók Béláról

Ismerjük, mert utcák, terek és intézmények viselik nevét, mert kötelező tananyag az általános iskolákban. Mégis játszi könnyedséggel szedtem össze nektek róla néhány tényt, amiket már réges rég elfelejtettünk, vagy soha nem is tudtunk róla. Nem is értem, hogy kalandos és termékeny életéről, miért nem készült még mozifilm. Bartók Béla portré. 

Egy kisfiú, aki édesanyja szoknyája mellett vagy zongorája mögött ülve, egyujjal pötyögve érezte magát igazán biztonságban. Egy fiatal zseni, akinek hétévesen már abszolút hallása volt, akinek tehetsége már igen korán teltházas koncertekre volt garancia, és aki nem igazán értette a zenéje körül kialakult hisztériát. A kor legnagyobb sztárjának számított, mégis haláláig szerény körülmények között élt, visszafogott személyiség jellemezte.

A magyar népzenei oktatás atyja, aki szerelmes volt az ősi dallamokba, és aki Kodály Zoltánnal olyan népzenei értéket hagyott maga után, ami világviszonylatban is magasan kiemelkedő.

Legismertebb művei az Este a székelyeknél, A fából faragott királyfi, A csodálatos mandarin és a Cantata Profana. Egyetlen operája, A kékszakállú herceg vára volt az a műve, ami nem aratott osztatlan sikert. Persze csak életében. Az istenadta géniusz fontosnak tartotta, hogy igényes zenéjével szórakoztassa a felnőtt társadalmat, ám igazi missziója mégis az volt, hogy a gyermekeket ejtse ámulatba. A nemzetszocialista eszmék ellenzője, az első világháború utáni leghíresebb magyar menekültje, aki 1940-ben íródott végrendeletében kikötötte: addig nem viselheti Magyarországon közterület vagy nyilvános épület a nevét, ameddig bármilyen tér vagy utca Hitlerről vagy Mussoliniről van elnevezve. Egy megismételhetetlen zseni, aki utolsó éveit szegénységben élte New Yorkban, időskorára napi harminc centből ebédelt, pedig akkor már réges rég világhírű komponista és művész volt. Egy összetéveszthetetlen arc, aki nemcsak az ének-zene tankönyvekből néz vissza ránk, hanem húsz éven keresztül (1979-1999-ig) az ő képével díszített, zöld ezressel fizethettünk a boltban. 

Huszonöt tény és érdekesség hazánk büszkeségéről

• Teljes neve: Bartók Béla Viktor János, Nagyszentmiklóson született, a család első gyermekeként 1881 tavaszán.

• Édesapja, Bartók Béla csellózott, édesanyja, Voit Paula pedig zongorán játszott. 

• Béla betegeskedő és nagyon visszahúzódó kisfiú volt. Kétévesen tanult meg járni (de ekkor már egy kisdobon ügyesen ütötte a ritmust), háromévesen még alig beszélt.

• Négyévesen hallás után bármit lejátszott egy ujjal anyja zongoráján.

Nemcsak a zenéért rajongott pici kora óta, hanem a természetért is. Ötévesen saját selyemhernyó-tenyészetet nevelgetett.

• Pedáns, szorgalmas kisiskolás volt, aki utálta, ha füzetei szamárfülesek, ezért éjszakára mindig súlyos lexikonok alá rejtette azokat.

• Hétéves volt, amikor édesapja betegségben elhunyt. Innentől kezdve anyja és annak nővére, Irma néni nevelte Bélát és négy évvel fiatalabb húgát, Elzát.

• Nyolcéves koráig anyja tanította zongorázni, de Béla zsenialitása már ekkor tény volt, így zenei oktatását az igen szigorú Erkel László vette át.

• Az ifjú tehettséget sokfelé hívták koncertezni az akkori Magyarország területén. Fellépéseire húga kísérte el, akivel életük végéig kivételesen szoros kapcsolatuk volt.

• A Zeneakadémián Kodály Zoltán nemcsak évfolyamtársa, hanem jó barátja lett. Vele kezdték gyűjteni a népdalokat. Első ilyen hanganyagukat egy erdélyi cselédlány énekelte fel. 

• Első feleségétől, Ziegler Mártától egy fiúk született 1910-ben, Béla. 

• Népdalgyűjtő utazásait az I. világháború miatt meg kellett szakítania, de a vészterhes időszakban nem engedte el diákjai kezét, akik szigorú, maximalista, ám nagyon emberséges tanárként írták le.

• A Zeneakadémia nemcsak imádott hivatását jelentette, hanem egy új szerelmet is. 1923-ban barátságban elvált első gyermeke édesanyjától, amikor betoppant a felvételire egy fiatal, tehetséges zongorista, Pásztory Ditta, akivel nagyon hamar össze is házasodtak.

• Aki zenetagozatos iskolába járt, biztosan jól ismeri a Mikrokozmoszt. Az akkor már világhírű Bartók ezeket a dallamokat Dittával közös fiának, Péternek írta, akit ebből tanított énekelni, zongorázni.

• Bartók zeneszerzőként és zongoristaként beutazta Európát és Amerikát, szerte a világban hírét vitte a magyar népzenének.

• 1935-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választotta, így ismét legjobb barátjával, Kodállyal dolgozhatott együtt.

A harmincas években kijelentette: soha többé nem ad koncertet Németországban, amiért nem ért egyet az ottani politikával.

• A II. világháború nagyon megrémisztette, ezért úgy döntött: családjával együtt elhagyják az országot, és Amerikában telepednek le. Lelke nem nyugodhatott itt sem, hiszen Magyarországon maradt szerettei – első fia, Béla és legkedvesebb barátja, Kodály – nagyon hiányoztak neki. 

• Az idős művész Amerikában a világ legjobb egyetemein oktatott: a Columbián díszdoktorrá avatták, a Harvardon rajongtak az új magyar zene kérdéseivel foglalkozó előadássorozatáért. Ekkortájt szeretett meg egy egészen új műfajt, a dzsesszt. 

• 1942-ben leukémiát diagnosztizáltak nála. Betegsége csak testét gyengítette meg, Bartók betegágyán is komponált. 

• Utolsó művét, egy lírai zongoraversenyt feleségének, Dittának címezte. A kompozíció utolsó 17 ütemének hangszerelését egykori tanítványa, Serly Tibor fejezte be, Bartók ugyan behúzatta az ütemvonalakat Péter fiával, de előrehaladott betegsége miatt már nem volt lehetősége maga befejezni a munkát.

Bartók Béla 1945 szeptemberében hunyt el a West Side Hospitalban, temetésén mindössze tíz ember vett tőle örök búcsút.

• 1948-ban posztumusz Kossuth-díjjal is elismerték páratlan munkásságát. 

• 1988-ban hatalmas médiafigyelem övezte hamvai hazahozatalát. Két fia és sok ezer ember kísérte földi maradványait a Farkasréti temetőbe, ahol a Bartók család legtöbb tagja nyugszik. 

• Zenei hagyatékának gondozója fiatalabbik fia, Péter, aki 95 éves, és jelenleg Floridában él. 

Melyik ember ismeri vagy fogja valaha megismerni az egész világot? Soha senki! Mert a világ időben is, térben is végtelen. A végtelenséggel pedig véges lény nem fog megküzdeni sohasem. Ha én keresztet vetnék, ezt mondanám: a természetnek, a művészetnek, a tudománynak nevében. (Bartók Béla)

(Felhasznált irodalom: Mészöly Ágnes: A fiú, akit elvarázsolt a zene (Naphegy Kiadó 2019)

Ajánljuk még:

A MODERN KOR EGYIK ELSŐ CSODANŐJE: IDEJE MEGISMERNED HUGONNAI VILMÁT!

„DE KÁR, HOGY NEM FIÚNAK SZÜLETTÉL!” – PORTRÉ KARACS FERENCNÉ TAKÁCS ÉVÁRÓL, AKIT MINDEN MAGYARNAK ILLENE ISMERNI

ALMOST BLUE: EGY KI NEM TELJESEDETT KARRIER SZOMORÚ TÖRTÉNETE