„Ügyvéd vagyok, nem ügyvédnő!” – Dr. Ungár Margit élete ma is tanít

Hős

„Ügyvéd vagyok, nem ügyvédnő!” – Dr. Ungár Margit élete ma is tanít

Egy lány, aki mindig kitűnt tanulmányi teljesítményével. Egy fiatal hölgy, aki mások által nevetséges álmot dédelgetett. Egy felnőtt nő, aki látszólag oly könnyedén szökellt a célig, akár egy gazella. Egy asszony, aki nemcsak magáért, hanem minden nőért kiállt, egyenlő jogokat követelve maguknak. Egy korának kivételes szakembere, aki a mai napig tananyag a jogi egyetemeken, de utolsó éveit mélyszegénységben tengette. Dr. Ungár Margit, az első magyar női ügyvéd portréja. 

1895. november 18-án, pontosan 125 éve nyílt lehetőség a nők számára is diplomát szerezni, ám ez korántsem jelentett azonos elbírálást a férfiakkal. Magyarországon Hugonnai Vilma orvos volt az első, aki nőként védhette meg disszertációját. Először Svájcban, 1879-ben végezte el az orvosi egyetemet, ám diplomáját hazánkban akkor még nem ismerték el. Magyarországon csak jóval később, 1897-ben vehette kézbe már korábban megszerzett oklevelét. Azok a nők, akik jogi- illetve mérnöki pályáról álmodoztak, még ennél is keményebb fába vágták fejszéjüket. 

Dr. Ungár Margit valami olyasmit vett a fejébe, amiben kizárólag ő hitt, a körülötte élők mind megmosolyogták. Nemcsak a kezdetek kezdetén és a célegyenesben gáncsolták el, hanem rendre azon túl is. A rengeteg nehézség, kudarc, megaláztatás után ő mégsem futamodott meg (ahogyan azt mindenki remélte tőle), hanem dúvadként, kőkeményen ment előre, és sikereit bájos mosolyokkal tarkítva dörgölte rosszakarói orra alá.

Margitnak nemcsak azzal kellett megküzdeni, hogy nőnek született, hanem azzal is, hogy zsidónak. Magyarország első női ügyvédje mégis kitaposott egy járhatatlannak ítélt utat, és bámulatos személyiségének köszönhetően állhatatos munkássága ma is tananyag a jogi egyetemeken.

Ungár 1897-ben, zsidó polgári családba született. Az átlagnál érdeklődőbb gyermek volt, az iskolában is mindig kiemelkedően teljesített. Szülővárosában, Diósgyőrben kitűnő érettségi vizsgát tett, majd a fővárosban szerette volna folytatni felsőfokú tanulmányait. Talán a legnehezebb utat választotta magának: szembeszállva a szigorú törvényekkel a jogi karra felvételizett, első nőként hazánkban. 

 
 

1895-ben már engedélyezték a nők jelentkezését a bölcsész, orvosi és gyógyszerész szakokra, ám a jogi és műszaki karok küszöbét továbbra is csak férfiak léphették át. 1918-ban ez változott, de csak igen rövid ideig – 1919-ben megint felülbírálták a nők felsőoktatásban való részvételi jogát, ugyanis újra a klasszikus családmodellre törekedtek, ahol a férfi diplomázik és dolgozik, a nő pedig feleségként tüsténkedik a tűzhely és a gyerekek körül. 

1920-ban hozták meg a „Numerus clausus” törvényét, ami gyakorlatilag a zsidó diákok egyetemről való kiszorítását jelentette. A magasabb presztízsű szakokon maximalizálták az izraelita fiatalok létszámát. A nők jelentkezését ekkor egyáltalán nem fogadták. A törvény Margitot is érintette, de mivel ő ekkor már benne volt a felsőoktatási rendszerben, engedélyezték, hogy befejezhesse tanulmányait. A szerencse ekkor az ő oldalára állt.

A szigorítások után mindössze négy nő maradhatott a budapesti jogi karon, az egyik ő volt.

Végül egyedüli nőként végzett, így 1928-ban újságírók hada és érdeklődők sokasága előtt átvehette rózsaszín selyembe kötött, aranyszalaggal átszőtt díszoklevelét. A korabeli sajtó így tudósított a rendkívüli eseményről: „A kuria egyik elsőemeleti termében, ahol az ügyvédi vizsgákat tarják, vasárnap reggel szokatlanul nagyszámú közönség volt jelen. A jelölt helyén a megszokott, frissen borotvált, zsakettes fiatalember helyett mosolygós fiatal nő, dr. Ungár Margit, az első magyar ügyvédnőjelölt várja a kérdéseket második és befejező ügyvédi vizsgáján. A jelöltnő úgy pergeti a jogi szakkifejezéseket, mint a többi nő a ruhaanyagok franciás neveit.”

Nőként a nőkért

Margit friss jogi diplomájával a kezében eleinte szintén ügyvéd bátyja mellett, dr. Ungár Ferenc, majd ugyancsak ügyvéd férje, dr. Vági József mellett folytatott ügyvédi gyakorlatot. Ezt követően saját praxist alakított.

Sosem szerette, ha ügyvédnőnek hívták, hiszen szerinte nem a nemek alapján kéne megítélni az embereket, ezért ragaszkodott a „dr. Ungár Margit, ügyvéd” megszólításhoz. Előszeretettel vizsgálta a különböző törvényeket, amelyek nőket érintettek, s ezekre szakadatlan törvénymódosítási javaslatokat nyújtott be. Mivel ekkor már a Feministák Egyesületének tagja volt, 

1933-ban ő írta meg azt a parlamenti előterjesztést, ami a házasságon kívül született gyermekek védelméről szólt.

Rendkívül sokat tett azért, hogy törvénybe iktassák a nők választójogát és minél többen esélyt kapjanak a szabad pályaválasztásra.

1939-ben származása miatt a „zsidó ügyvédek névsorába” szerepelt, így már csak egy budapesti csillagos házban folytathatta ellenőrzött tevékenységét. Kevés adatot őriznek arról, hogyan élte túl a II. világháborút, de egy feljegyzés mégis akad erről, melyben Margit elmondja: „1944 óta egész korábbi normális életemről le kellett mondanom”.

1960-ig férjével közösen praktizált, aki nem sokkal később többszöri agyvérzést követően felesége ápolására szorult. Margit nyugdíjba vonulása után is végig férje mellett maradt, és ekkor már csak neki élt. Férfi kollégái pályafutásáról mindig elismerően nyilatkoztak, hiszen azt az alapos tudást, precíz rendszerezést és szakmai tehetséget nem lehetett észrevétlen hagyni. Ungár időskoráról nincs hiteles információ, de ha lehet hinni a szóbeszédnek,

megalázó nyomorban tengették férjével utolsó éveiket. 

Dr. Ungár Margit nevét sokkal nagyobb elismerésnek kéne övezni, hiszen nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ma a felsőoktatási intézmények hallgatóinak csaknem fele nő. Mi sem bizonyítja jobban határtalan akaraterejét és végtelen szorgalmát, mint a vizsgálóbizottság elnökének, dr. Vargha Ferenc koronaügyész szavai, amivel Margit diplomaosztóján gratulált a kivételes szakmai tudást birtokló, karakán hallgatónak: „Sok férfi tanulhatna magától”.

Ajánljuk még:

„DE KÁR, HOGY NEM FIÚNAK SZÜLETTÉL!” – PORTRÉ KARACS FERENCNÉ TAKÁCS ÉVÁRÓL, AKIT MINDEN MAGYARNAK ILLENE ISMERNI
„SIKETEN ÉS VAKON IS IZGALMASNAK TALÁLOM AZ ÉLETET” – A HARVARDON DIPLOMÁZOTT HELEN KELLER PORTRÉJA