Barátfüle
A finom házilekvárral töltött barátfüle vagy más néven lekváros derelye gyermekkorunk egyik abszolút kedvence. Állítólag egy budai vendéglős, Franz Freund alkotta meg ezt a töltött tésztacsodát, ami étlapján Freunds gefüllte Tasche (Freund-féle töltött táska) néven szerepelt. Készítésekor a kiszaggatott tésztalapokat megtöltik házi lekvárral (esetleg túróval vagy mákkal), vízben megfőzik, majd vajban pirított zsemlemorzsába forgatják. A menzán porcukrot is szórtak rá, mi pedig csak azt sajnáltuk, hogy repeta ritkán volt belőle.
Paprikás krumpli
A paprikás krumpli sosem megy ki a divatból. Puhára főtt krumpli, paprikás, sűrű lére eresztve szalonnával, kolbásszal, esetleg virslivel – ami van otthon. Mellé egy kevés kovászos uborka, egy szelet kenyér, esetleg egy kanál tejföl. A régi tábortüzek és nyári táborok kedvelt bográcsos étele. Mosogatni alig kell utána, 20 percnél több munkát nem igényel, laktató és olcsó fogás.
Agglegénytál
Hasonló a paprikáskrumplihoz, de tojás is van benne. Olyan, mintha alkotnánk egy izgalmas egyveleget a rántottából, lecsóból és a paprikás krumpliból. Szükségünk lesz hozzá hagymára, paprikára, paradicsomra, krumplira, kolbászra és tojásra. Ugyanúgy olcsó és laktató étel, elkészítése egyszerű, és nem is vesz igénybe túl sok időt. A főzés tudományával ismerkedő agglegényeknek kifejezetten ajánljuk!
Pásztortarhonya
Egy imádott magyar klasszikus. Bográcsban elkészítve az igazi, de ha az étel lelkét, a füstölt kolbászt jól eltaláljuk, akkor lábosban is tökéletes lesz a végeredmény. Elkészítéséhez az aprított hagymát meg kell dinsztelni, majd a tarhonyával összepirítani. Ezután sózzuk, borsozzuk, paprikázzuk. Rászórjuk a felkockázott krumplit és a felkarikázott kolbászokat. Annyi vizet öntünk rá, hogy ellepje, és addig főzzük, amíg minden összetevője puha nem lesz. Ha szükséges, az elforrt vizet pótoljuk.
Tojásos leves
Az egyik kedvencem a tojásleves. Az elhíresült szűkös idők levese, aminek alapanyagai majd az összes háztartásban megtalálhatóak, még a nehezebb időkben is. Először elkészítjük az alapot: felmelegítjük az olajat, hozzáadjuk a lisztet, és megpirítjuk. Mehet rá a zúzott fokhagyma, körülbelül 2 dl víz, egy kis pirospaprika, majd a maradék egy liter víz. Hozzáadjuk a vöröshagymát, majd a fűszereket: kömény, bors, babérlevél és só kerül bele nálunk, de valahol cukrozzák is. Egy a lényeg: a köményt el ne felejtsük! A levest közepes lángon megfőzzük, közben felverjük a tojásokat, és a kanállal vagy villával örvényt forgatva belecsurgatjuk a finom fűszeres lébe. Egy perc, és kész is van a felejthetetlen levesünk, amit mifelénk szigorúan ecettel fogyasztanak.
Bundáskenyér
Az örök Jolly Joker. Pár szelet másnapos kenyér, felvert tojás, egy kevés só és már elő is készítettük a legfinomabb reggelit. Szerintem zsírban kisütve a legfinomabb, de természetesen olajban is elkészíthető. Van, ahol tejet is kevernek a felvert tojásba, és abban forgatják meg a kenyérszeleteket, sőt mostanában egyre több helyen látom, hogy reszelt sajt is kerül a bundába. Nekem mindenesetre a legegyszerűbb klasszikus változat a kedvencem, és nincs olyan alkalom, amikor ne ennék meg jóízűen egy örökifjú bundáskenyeret.
Dödölle
Sósan és édesen is fogyasztható a dödölle, és számtalan módon elkészíthető. Alapja a főtt krumpli, amihez lisztet keverünk, majd kockára vágott és zsírban megpirított vöröshagymával dúsítjuk. Ha pirítva szeretjük, akkor kanállal merítünk egy adagot a dödölléből, és beleszaggatjuk a tepsibe. Rászórjuk a pirított hagymát, és forró sütőben vagy a serpenyőben megpirítjuk. Általában tejföllel vagy joghurttal tálaljuk, de nagyszüleink szalonnát is gyakorta kockáztak hozzá.
