Az egyik unokaöcsémről nemrég derült ki, hogy gluténérzékeny, a másik ágon laktózérzékeny gyerekek vannak a családomban. Ezért amikor vendégségbe megyünk hozzájuk, és viszünk egy tálca általam készített süteményt, igencsak oda kell figyelnem, mi kerül a keverőtálba. Olykor a meglepetés kárára, hiszen többször előfordult már, hogy a szülőket kérdezgettem, mit tehetek a muffinokba és mit nem.
Meglehetősen tudatos étkezést kívánnak a különféle ételintoleranciák, amit gyerekkorban kifejezett nehéz lehet betartani. De felnőttként is meggyűlhet a bajunk egy-egy éttermi rendelésnél, vagy amikor a cukrászdában a kávé mellé szeretnék egy szelet süteményt választani. Egyes becslések szerint világszerte a felnőtt népesség 75 százaléka nem képes teljes egészében lebontani a tejcukrot. A lisztérzékenység pedig a becslések szerint a világ népességének körülbelül 1 százalékát érinti.
Allergia vagy intolerancia?
Gyakran keverik az elnevezéseket, pedig nem ugyanaz a kettő. Való igaz, hogy mindkét esetben az immunrendszer termel antitesteket, de az ételallergia esetén IgE, míg az ételintolerancia esetén IgG antitestek termeléséről van szó. Ezért a tünetek is eltérőek lehetnek, a két kórkép pedig nincs összefüggésben egymással. A kettő közötti különbséget röviden úgy lehet megfogalmazni, hogy míg az allergia esetében az allergén étel elfogyasztása után szinte azonnal rosszul lehetünk (például nehézlégzés, nyirokcsomó-duzzanat, súlyos hasmenés, stb. jelentkezhet), és a tünetek igencsak hevesek és veszélyesek lehetnek, addig az ételintoleranciában szenvedők csak később, napokkal vagy hetekkel később tapasztalhatják a kellemetlen tüneteket – azok erőssége pedig nagy mértékben függ az elfogyasztott étel mennyiségétől. Az ételallergiások életét közvetlenül is veszélyeztethetik az allergén ételek.
Az ételintoleranciáról egy kicsit bővebben
Ételintolerancia akkor alakul ki, amikor az emésztés során bizonyos ételek nem képesek felszívódni, és az emésztetlen összetevők kóros immunreakciót váltanak ki. Ez sokféle tünet formájában megjelenhet, bár ezek jellemzően főleg az emésztőrendszert érintik. Jelentkezhet például:
- hányinger, hányás,
- felfújódás, haspuffadás,
- gyomorégés,
- gyomorfájdalom,
- hasmenés,
- fejfájás,
- bőrbetegségek,
- ingerlékenység, idegesség,
- alvászavar,
- fáradékonyság,
- ízületi gyulladás.
Kétféle ételintoleranciáról beszélhetünk. Az egyik esetében az emésztőrendszerből gyakorlatilag hiányoznak az emésztőenzimek, a másik esetben a bélrendszer nem működik megfelelően, és ezért nem bontja le az ételeket. Az előbb említett enzimhiány (a laktáz enzim hiánya) okozza például a laktózérzékenységet, a laktózérzékenyek szervezete nem tudja a tejcukrot lebontani. A tudomány jelenlegi állása szerint ez a betegség nem gyógyítható, manapság viszont már sokféle laktózmentes tejtermék, alapanyag és készétel kapható.
Az egyéb, fehérjékkel szemben kialakult ételintolerancia általában gyógyítható megfelelő diétával és a bélrendszer megfelelő regenerálásával.
A cöliákia, vagy ismertebb nevén a glutén-/lisztérzékenység – a tudomány mai állása szerint – szintén gyógyíthatatlan. Cöliákia esetén egyes lisztfélék és abból készült élelmiszerek gliadin tartalma veszélyes az arra érzékenyek számára. A lebontatlan fehérjék nagyon súlyos tüneteket okozhatnak, ha pedig valaki hosszú éveken, évtizedeken át fogyaszt olyan ételt, amit a szervezete nem képes lebontani, akár szervi és egyéb károsodásokat is szenvedhet. Az okok legtöbbször a rossz táplálkozási szokásokban, szennyezett környezetben, gyógyszerekben, mesterséges adalékanyagokban keresendők, de előfordulhat genetikai hajlam is. Az emésztőenzim hiánya inkább genetikai okokra vezethető vissza.
A legismertebb ételintolerancia a laktózérzékenység és a cöliákia, de találkozhatunk például fruktóz-, hisztamin- és koffeinintoleranciával is. Az ételek és alapanyagok hasznosításakor szinte mindenben lehetnek olyan fehérjék, amelyet a szervezetünk nem képes maradéktalanul lebontani, és ezzel emésztőszervi problémát, emésztési zavarokat okozhat.
Bezzeg az én időmben, avagy régen nem volt ilyen? (Dehogynem.)
Még mindig sokan legyintenek az ételintoleranciára, mondván, ez is amolyan divatos, városi/úri hóbort. „Bezzeg az én időmben nem volt senkinek semmi baja, pedig két pofára zabáltuk a fehér kenyeret, amit tőgymeleg tehéntejjel öblítettünk le…”
Mégis azt mondhatjuk, hogy az ételintolerancia mindig is létezett, hiszen már Hippokratész ókori görög orvos is feljegyzéseket készített róla: főleg gyomor- és bőrproblémás betegeinél figyelte meg, hogy a tejfogyasztás mérséklése javulást hozott. A betegség csak az elmúlt 2-3 évtizedben vált ismertebbé a modern orvostudomány számára, és az utóbbi években kapott nagyobb nyilvánosságot általában az emberek körében.
A glutén és más, főképp gabonákhoz kapcsolódó érzékenység valóban gyakoribb manapság, ennek pedig az élelmiszer minőségének romlásához van köze. Az ipari termesztés okán a mai gabona több glutént tartalmaz, mint az ötven, száz évvel ezelőtt termesztett, így sokkal többet fogyasztunk belőle, mint az egykoron éltek. Nem csoda hát, hogy az arra érzékenyek száma is megnőtt...
Megelőzés, kezelés: mit tehet egy ételintoleranciával élő?
Az ételérzékenység kialakulása szinte minden esetben megelőzhető lenne a bélflóra épségének megőrzésével, megfelelő étkezéssel, a bélflórát károsító élelmiszerek és gyógyszerek kiiktatásával. Legalább ilyen fontos a megfelelő folyadékbevitel: ez a szervezet hidratáltságáért, a vízháztartás egyensúlyáért felel. És persze a rendszeres testmozgást is meg kell említeni, ami a méregtelenítés és az anyagcsere-folyamatok fontos részét képezik. Az ételintolerancia szinte bármelyik életszakaszban kialakulhat.
Az IgG alapú, azaz a nem enzimhiányos ételintolerancia tehát kezelhető, akár a teljes gyógyulás is elérhető. Egy úgynevezett „eliminációs” diétával regenerálható a bélrendszer. A lebontatlan fehérjék körülbelül három hónap alatt ürülnek ki a szervezetből, ha nincs az adott ételből utánpótlás. Így egy szigorú, 3 hónapos diéta után fokozatosan, a tüneteket figyelve akár ismét fogyaszthatók a korábban érzékenységet kiváltó ételek. Ez azonban a cöliákiában és laktóz érzékenységben szenvedők esetén nem működik.
A (velünkszületett) enzimhiány azonban nem megelőzhető.
Mit tegyünk, ha felmerül az intolerancia-gyanú?
Ha ételintolerancia-gyanú merül fel, érdemes felkeresni a háziorvosunkat vagy egy dietetikust, aki segít eligazodni a különféle tesztelési lehetőségekben. A tesztek eredményei alapján ugyancsak szakember segítségével kideríthető, hogy milyen étrend betartása mellett enyhíthetők, vagy hosszú távon akár kiiktathatók a tünetek. Ezeknek az étrendeknek a betartása különösen fontos, ha végleg meg szeretnénk szüntetni a kellemetlenségeket, és teljes értékű életet szeretnénk élni.
A tiltásokon túl szerencsére ma már rengeteg olyan étel és alapanyag áll a rendelkezésünkre, amelyek mentesek például a tejcukortól vagy a gluténtől. De akár úgynevezett „mindenmentes” termékekkel is találkozhatunk.
Mit ehet egy „mentes”?
A tejet többnyire növényi (például kókusz, zab, rizs, mandula, kesudió) tejitalokkal lehet helyettesíteni, valamint többek között a kókusz húsából, kókuszzsírból, zabból, kukoricából, hajdinából vagy szójából készült alapanyagokkal.
A gluténmentes tészták készíthetők búzaliszt helyett például rizslisztből, kukoricalisztből, köles- vagy hajdinalisztből, és különféle magvakból előállított lisztekből. Szerencsére manapság már olyan sokféle alapanyag létezik a „mentes” ételek elkészítéséhez, hogy az ízükben sem különböznek a „nem mentes” ételektől, vagy másképp lesznek nagyon finomak.
Néhány évvel ezelőtt még az egyik legnagyobb kihívást jelentette, ha valamilyen „mentes” ételt, főleg desszertet szerettünk volna enni – egy-egy laktóz- vagy gluténmentes tortaszeletért akár a fél városon is át kellett utaznunk. Vagy elkészítettük magunknak otthon. Ráadásul ebben is egyre könnyebb dolgunk van, hiszen az édesszájúak akár már online kurzusokon is elsajátíthatják mindenféle „mentes”, vagy éppen a „mindenmentes” torták elkészítésének minden csínját-bínját, például a Budapest Torta Akadémia által meghirdetett tanfolyamokon. A profi tanácsok segítségével pedig olyan mennyei tortákat készíthetünk a saját konyhánkban, amikről senki nem hiszi majd el, hogy valóban „mindenmentesek”…
A cikk megjelenését a Budapest Torta Akadémia támogatta
Ajánljuk még: