Mi az időskori makula degeneráció?
Az időskori súlyos látásromlás egyik leggyakoribb oka. Az ideghártyán az éleslátás helyét, illetve a körülötte lévő körülbelül hat milliméteres átmérőjű területet hívják makulának. Itt helyezkednek el a fényfelvevő idegsejtek, a fényinformációt továbbító és feldolgozó sejtek, és azok is, amelyek hosszú nyúlványuk révén az ideghártyából a látóidegen keresztül az agy felé továbbítják a részben már feldolgozott információt. A makula degeneráció ezek közül a fényt felvevő sejteket és azok közvetlen környezetét érinti. Valójában nem egyetlen betegség, hanem számos, egymásba átalakuló, eltérő gyakorlati jelentőségű és életminőségi hatású kór közös, kissé leegyszerűsítő, összefoglaló neve.
Valóban csak az idősebb korosztályt érinti?
Nem. Vannak egyéb veszélyeztetett csoportok is, mint például a nagyfokú rövidlátók. Az említett rétegekben a szöveti szerkezet tönkremegy, lipid jellegű anyagok halmozódnak fel, amelyek korszerű, koherencia optikai angiográfiás (OCT angiográfiás) vizsgálattal mutathatók ki. Ez a stádium önmagában nem jár klinikai tünettel, viszont előkészítheti a középső súlyosságú állapotot, amiben az ideghártya legkülső rétege, az úgynevezett pigment hámréteg és a hozzá közel levő fényfelvevő sejtek elválnak a külső szövetektől, és ezzel a központi éleslátás részleges megromlását okozzák. Az észlelhető tünetek megjelenéséhez idő kell, ezért leginkább idősebb korban tapasztalják a betegek a látás megváltozását, romlását.
De a folyamat már jóval korábban elkezdődik és kimutatható.
A központi éleslátás részleges megromlása ráadásul idővel átmehet egy olyan stádiumba, amelynek során az ideghártyát kívülről körülölelő réteg, az úgynevezett érhártya felől abnormális, kóros erek nőnek be az ideghártya éleslátásért felelős területébe. Ezek az erek nem normálisak, szakadékonyak, a faluk nem tartja meg a bennük áramló folyadékot, így a folyadék kilép a környezetébe, és ott felhalmozódik. Emiatt makula ödéma alakul ki. Ez térfogat-többlettel jár, és a fényfelfogó sejteket normális helyzetüktől kissé eltéríti. Ilyenkor a beteg eltorzultan látja azt, amire ránéz. Kicsit úgy, mint régen a vidámpark elvarázsolt kastélyában a homorú és domború tükrök előtt láttuk saját magunkat. Később az erekből vér is kilép, és a vérhez hozzátartozó módon kötőszövet is. Ez a kötőszövet hegesedést okoz néhány héten belül. Azért jelentős ez a lépcső, mert a kialakult heg a látást véglegesen megrontja, azt eredményesen eltávolítani, meggyógyítani már nem lehet. Tehát addig van visszaút, onnantól kezdve nincs. Vagyis a kezelésnek optimális esetben már nagyon korai szakaszban indokolt a megkezdése.
Jól értem, hogy a kezdeti szakaszban még nemigen észlelhetők tünetek, azok csak a későbbi fázisában jelennek meg? Vagyis meglehetősen nehéz az elején elcsípni ezt a betegséget…
Kezdetben egyáltalán nincsenek tünetek, ez egy lassú, fokozatos, anyagcserebetegség-jellegű romlás. Egyes amerikai vizsgálatoknak sikerült kimutatniuk, hogy a nagyon korai stádiumú makula degenerációban a több évtizeden át bevitt táplálékkiegészítők – amelyek meghatározott vitaminokat és nyomelemeket tartalmaznak –, lényegesen csökkentették a betegség súlyos stádiumba való átalakulásának arányát, és ezzel a látásromlás megjelenését. Ez az átmeneti, több évtizedes időszakot érinti, amikor célszerű a tartós táplálékkiegészítő-kezelés, és más lehetőség sajnos nincs. A későbbiekben a makula degeneráció középsúlyos formái egyszerű szemfenékvizsgálattal nem mutathatóak ki az esetek nagy részében, csak az említett, optikai koherencia tomográfiai angiográfiás vizsgálattal, ami Magyarországon még viszonylag kevés helyen érhető el megfelelő minőségben. Ha viszont már megkezdődött az érképződés, a szembe adott injekciókkal, amelyek ezt gátolják, a betegség megállítható. Így a kilépett folyadék nagy része jó eséllyel felszívódik. Ha azonban már hegszövet is kialakult, azt befolyásolni nem lehet. Ezért van az, hogy amíg a korai szakaszban a folyamat évtizedeken át lassú és semmilyen látási tünetet nem okoz, addig az előrehaladott szakaszban
a tünetek napok alatt kialakulnak és hirtelen romlás következik be.
Ha ilyenkor nem lépnek nagyon gyorsan, néhány nap vagy hét alatt, akkor a központi éleslátás különböző mértékű, vissza nem fordítható károsodása alakul ki. A injekciós kezelés pedig nem egyszeri terápia, onnantól kezdve szoros ellenőrzés szükséges a szinten tartáshoz, mert az érképződés újra és újra megjelenhet, ugyanis az alapbetegséget, vagyis az anyagcserezavart nem lehet meggyógyítani.
Milyen kockázati tényezői vannak a makula degeneráció kialakulásának és súlyossá válásának?
Többek között a genetikai hajlam, tehát ha volt ilyen a családban, érdemes odafigyelni. De ugyanígy jelentős kockázatot jelent a magas vérnyomás, különösen akkor, ha nem kezelik megfelelően, ami Magyarországon az esetek legnagyobb részében így van. Az egyéb, ismert faktorok közül a legfontosabb a krónikus dohányzást kiemelni.
Hogyan lehet együtt élni a makula degenerációval?
A diagnosztizált betegek látását úgy kell elképzelni, mintha valaki egy olyan szemüvegen nézne át, aminek a középső 80 százaléka teljesen fekete lenne, és csak a keret felé eső, szélső részeken látna át.
Azaz pont azt nem látja, amit látni szeretne.
Kifejezetten rosszul lehet együtt élni ezzel. Ezért kell nagyon korai stádiumban kezelni, mert akkor a központi éleslátás nagy eséllyel megtartható. Ez a központi éleslátás kell mindenhez, azzal tudunk olvasni, televíziót nézni, munkát végezni, azzal ismerjük fel az arcokat, és így tovább. Tehát a súlyos károsodása erősen érinti az életminőséget, és nem javítható sem szemüveggel, sem szürkehályogműtéttel vagy más módon, hiszen maguk a fényfelfogó sejtek mentek tönkre. Mivel örökletes hajlamú betegség, nagy valószínűséggel a másik, tüneteket még nem annyira mutató szemen is kialakul a súlyosabb stádium. Tehát erre számítani kell néhány éven belül, erre fontos felkészülni és a megfelelő vizsgálatokkal kiszűrni.
Jellemző a magyar lakosságra az időskori makula degeneráció megjelenése?
Népbetegségnek mondható. Amikor fiatal orvos voltam, és az már elég régen volt, az ilyen betegek egyetlen egyszer fordultak meg a szemorvosnál. Azt mondták, nem látnak, a szemorvos meg azt mondta erre, hogy nincs segítség, menjen haza. Ma ezek a betegek jelentős részt tesznek ki a szemorvosi betegellátásban, hiszen van mód a kezelésükre, és sok kontroll, utókezelés szükséges. Tehát a betegség régen is létezett, de ma az emberek egyrészt tovább élnek, másrészt pedig létezik kezelési lehetőség, és ezért a betegforgalom jelentős.
