Egészség

A zaj árt, a csend gyógyít – lehet, hogy ennyire egyszerű a képlet

Egyre többször veszem észre magamon, hogy a nyüzsgő városba érve elkezdenek zavarni a mindenfelől áradó zajok. Jobbra az autó gyorsul, balra lassít és csikorog a fék, közben dudaszó, zene, kiabálás szól, hallom a fúrást az útjavításnál, nem mellesleg a három gyerek hátul csicsereg, szól a telefon, mellette kattog az index... Mindezt egy percen belül kell feldolgoznia az idegrendszeremnek. Biztosan nem könnyű feladat, csoda, hogy még bírja. 

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) kutatásai szerint az európaiak legalább egyötöde az egészségre károsnak tekinthető mértékű közúti közlekedési zajnak van kitéve. A probléma vidéken is detektálható, de természetesen a városokban nagyobb arányban van jelen. A legtöbb európai országban a városi környezetben élők több mint fele rendszeresen 55 decibelnél magasabb közúti zajban tartózkodik, és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint ez komoly egészségügyi problémákhoz vezethet. Az EEA becslései szerint a környezeti zajnak való hosszú távú kitettség évente 12 000 idő előtti halálesetért felelős, és Európa-szerte 48 000 új szívbetegséghez járul hozzá. Becslések szerint 22 millió embert érint tartósan az erősen zavaró zajterhelés, és 6,5 millióan szenvednek krónikus alvászavarban. 

Felmérések sora igazolja, hogy a zajos környezetben élők körében gyakoribb a magas vérnyomás, károsodik az idegrendszer, és jelentősebb a pszichés terhelés is. Stroke, szívroham, depresszió, diabétesz és alvászavarok nagyobb arányban jelentkezhetnek a túlzott zajban élőknél - és ez csak pár azok közül a problémák közül, amik összefüggésben lehetnek a zajterheléssel. A probléma minden korosztályt érint.

Ha hosszú távon hangzavarban élünk, az a gyermekek kognitív teljesítményének csökkenéséhez, valamint súlyos idegrendszeri- és alvászavarokhoz vezethet.

Csak a repülőgépek zaja miatt becslések szerint 12 500 iskolás szenved tanulási zavarokban.

Egyszerűen a szervezetünk nem arra teremtetett, és nem ahhoz szokott az elmúlt évezredekben, hogy ilyen auditív terhelésnek legyen kitéve. Ma már a kutatásokból tisztán látszik, milyen árat fizetünk zajos életmódunkért, az Európai Unió sem véletlenül veszi komolyan e kérdéskört. Ők a helyzet javításán dolgozva 2007-ben létrehozták a Electronic Noise Data Reporting Mechanism rendszerét, hogy átfogó képet kapjanak az európai lakosság zajterhelésével kapcsolatban. A különböző rendszereket összehangolva készülnek az egyre több adattal dolgozó NOISE in EUROPE jelentések, amelyek a probléma mértékének számszerűsítését, a folyamatban lévő intézkedések felmérését, valamint a probléma orvoslása érdekében tett és tenni szándékozott intézkedéseket kívánják meghatározni. 

A EU zajrendszerei egyébként kifejezetten érdekes adatbázisokkal vannak tele, ahol országokra vetítve is betekintést nyerhetünk a legkülönfélébb adatokba, így könnyűszerrel megtudhatjuk, mi a helyzet Magyarországon. Külön kereshetünk városi és természetes környezetekre, és azt is kikereshetjük, mely szektorok felelősek a legtöbb problémáért. Hazánkban leginkább az utak mentén okoz gondot a zaj, ám a városon kívüli környezetben egész jó adatokat mértek.

Az egyik legnagyobb baj a zajszennyezés kapcsán éppen az, hogy jelenlétét olykor észre sem vesszük. Hiszen a zajnak millió formája van, és még akkor is "zajos" lehet a környezetünk, ha azt gondoljuk, egy csendes szobában ülünk. Egy irodai munkával kapcsolatos kutatás igen meglepő eredményeket mutatott erről: azt találták, hogy három órán át szimulált irodai zajnak kitett emberek szervezetében megemelkedett az adrenalinszint, fokozódott a sejtek oxigénellátása, gyorsult a hőcsere, a szívverés, emelkedett a vérnyomás- és a vércukorszintjük. 

Nem véletlen, hogy városi környezetben sok embert látunk fülhallgatóval mászkálni: talán mind tapasztaltuk már, hogy a magunk által választott zene, a kiszámítható ritmus (egyáltalán: a ritmus) kellemesebb fülünknek, mint az utcazaj. Ugyanakkor – bár a zene valóban gyógyító hatású lehet – a csendet, amire szervezetünknek olyan nagy szüksége lenne, semmi sem pótolhatja.

Felértékelődik a csend

A csend gyógyít- vallják sokan, lehet, hogy nem is alaptalanul. Ugyanis a csend számos előnnyel jár. Utat enged a gondolatoknak, minőségibb odafigyelést eredményez. Segít legyőzni a stresszt, szorongást és a folyamatos teljesítménykényszert. A csend javíthatja az életminőséget és sokkal tartalmasabb emberi kapcsolatokhoz is hozzásegíthet bennünket.

Egy 2013-ban egereken végzett kutatás szerint napi két órányi csend támogathatja a sejtek regenerálódását. Később arra is rájöttek, hogy a csendet több betegség kezelése során is sikeresen alkalmazhatják, mint terápiát – például a depresszió leküzdésében. A csendterápia hívei szerint a csend maga az ellátás része, éppoly nélkülözhetetlen a betegek számára, mint a gyógyszeres kezelés vagy a higiénia. 

Luciano Bernardi 2006-ban a zene emberre gyakorolt hatását vizsgálta, amikor meglepő módon arra az eredményre jutott, hogy a kétperces néma szünetek sokkal pihentetőbbnek bizonyultak, mint a „pihentető” zene.

A csendnek valóban ereje van. Érdemes lenne tudatosan beépíteni mindennapjainkba, ugyanis már ezzel sokat tehetünk egészségünkért! Ha pedig a természet hangjaival találkozunk, tárjuk ki a fülünket és a szívünket is – ezer okunk van rá!

Ajánljuk még:

Többet formált a világon, mint Jamie Oliver, mégsem ismerik elegen a tanyára költözött angol szakácsot

Akik ismerik a River Cottage „fogalmat”, bizonyára tudják, ki Hugh Fearnley-Whittingstall. Egy szórakoztató angol fickó, egy tévés szakács, kertész, kisgazda, aki nem tudja a dolgokat, hanem egy életen át tanulja. Aki nemcsak a hangját emeli fel a bolygónkért, hanem minket emel fel érte. Olyan hittel kapaszkodik egy jó ügybe, hogy nem lehet nem mellé állni. Mindezt nem ma kezdte, hanem bő húsz évvel ezelőtt, azonban úgy érzem, napjainkban nagyobb szükségünk van rá, mint valaha.