Még a növények is meghallják: a komolyzene ismeretlen titkai

A zene ereje felbecsülhetetlen

A zene érzelmeket vált ki az emberből: emlékeket, élményeket idéz fel. A szépnek talált zene a bal agyféltekét érinti erősebben, a kellemetlen a jobb féltekét foglalkoztatja. A második világháborúban az orvosok a muzsikát hívták segítségül a gyógyításban, mert megfigyelték, hogy azok a sérült katonák, akik zenét hallgattak, gyorsabban épültek fel. A zene csökkenti az izomgörcsösséget és a belső feszültséget, főleg migrénes és krónikus fejfájással küzdőknek ajánlott a komolyzene hallgatása. Zenei nagyjaink a történelem során számos területen voltak az orvostudomány segítségére, például a kilencvenes években Mozart műveit a térbeli tájékozódás javítására használták Amerikában, míg Angliában az epilepszia gyógyításában hívták segítségül.

A Northumbria University kutatói egy kísérlet során arra jutottak, hogy a klasszikus zenét hallgatók gyorsabban, pontosabban és kevesebb hibával képesek teljesíteni a kitűzött feladatokat. A Southern Methodist University egyik kutatásából megtudhatjuk: akik háttérzeneként klasszikusokat hallgatnak, azok kiegyensúlyozottabbak lesznek, és jobban érzik majd magukat a bőrükben, mivel őszintébben képesek szembenézni az élet kihívásaival. A szakemberek szerint Mozart zenéje a várandós anyukáknak előnyös, Bach muzsikája pedig a szívproblémákra, vérnyomás csökkentésére hat pozitívan.

A babák legjobb barátja

Az anyukák jól tudják, hogy a babák életében az egyik legalapvetőbb megnyugtatási forma a zene. Az édesanya éneke, dallamai, ritmusai mellett a komolyzene jótékony hatásait a tudomány is elismerte. Fejleszti a személyiséget, elősegíti a nyelvi és szociális fejlődést, jó hatással van a memóriára és elűzi a félelmet, depressziót. A jobb agyfélteke megmozgatásával ösztönzi a kreatív folyamatok kibontakoztatását, és különleges atmoszférát teremt maga körül. A szakemberek Brahms Altató-ját, Saint-Saens: Az állatok karneválja című művét és Bach 156-os kantátáját mindenképpen javasolják minden apróságnak.

A komolyzenének saját történelme van

A régészek már az őskőkorszakból való, körülbelül 50.000 éves barlangi medve combcsontjából készült furulyát is találtak, de mind a mai napig nem tisztázott az, hogy a zene az állathangok utánzásából, az anyák és gyermekek közti kommunikációból, a vadászat előtti szertartásokból vagy akár a munka közbeni fütyörészésből alakult-e ki. Mindenesetre a klasszikus zene már jóval azelőtt létező művészet volt mint ma gondolnánk. A lágy dallamok gyógyító hatására már az ókorban is felfigyeltek, Homérosz a kimerültség, a felgyülemlett negatív érzések, a harag, a keserűség, az aggodalom vagy a félelem gyógyítására ajánlotta- hangsúlyozva, hogy „a zenének az egészséges, valódi pihenés részévé kell válnia, amely ellazítja és nemesíti a testet és a lelket”. Egy töredékes régészeti lelet bebizonyította, hogy i.e. 1400 körül Babilóniában már megjelent a kezdetleges hangjegyírás, és már Püthagorasz (i.e. 570-495) is különbséget tett a hangközök hossza és arányos felépítése között.

A komolyzene a bűnmegelőzés szolgálatában

Alig másfél évre rá, hogy egy innovatív kezdeményezés hatására 2003-ban London számos metrómegállójában elkezdtek klasszikus zenét játszani, megritkult a környéken a lopások és támadások száma. Az oregoni Portland közlekedési hatósága hasonló eredményeket kapott programjában: miután klasszikus zenét játszottak a vasútállomásokon, körülbelül 40 százalékkal csökkent a rendőrségi segélyhívások száma. A londoni undergroundok zenei terápiáját a Transport for London indította útjára, hogy valódi változásokat érhessen el a deviáns viselkedések visszaszorításában. Az első sikerekre nem is kellett sokat várni: a zenei klasszikusok hallgatása 18 hónapon belül 33 százalékkal csökkentette a rablások számát, 25 százalékkal a személyzet elleni támadásokét és 37 százalékkal a vandalizmust. A pozitív eredményeken felbuzdulva mások is átvették az ötletet: a McDonald’s éttermei például Chopin-t és Debussy-t játszanak ügyfeleiknek, hogy megnyugtató légkört teremtsenek és elfogadhatóbb magatartásra ösztönözzenek.

Még a növényeknek is saját zenei ízlése van

The Florel Seasons: Music to Grow To címmel jelent meg egy különleges zenei válogatás, amely kifejezetten virágoknak szól. A nem mindennapi hanganyag egy innovatív kísérlethez köthető: a Royal Philharmonic Orchestra 33 zenésze három órán át muzsikált több mint száz növényfélének Londonban, hogy ellenőrizze azt az elméletet, miszerint a hanghullámok visszaverődése serkenti a fehérjetermelődést és gyorsítja a növekedést.

Az egyik legkorábbi a zene növényekre gyakorolt hatását vizsgáló tudományos kutatást, amelyet egy indiai tudós, dr. T. C. Singh végzett 1962-ben, a begóniák növekedését elemezte, és kutatásai szerint a növények kifejezetten pozitívan reagáltak a muzsika hangjaira. Azok a virágok, amik olyan térben voltak, ahol klasszikus zene szólt, húsz százalékkal gyorsabban nőttek és 72 százalékkal több biomasszát termeltek csendben tartott növénytársaiknál.

A kísérlet során az is kiderült, hogy a leghatékonyabb növénynövesztő hangszer a hegedű.

A kutató ennél is tovább ment: hangszórón keresztül hatféle rizsfajtának játszott le zenét, és megállapította, hogy 25–60 százalékkal magasabb termést tud elérni, mint a régió átlaga.

Igaz, hogy a növényeknek nincs a hangok érzékelésére alkalmas szervük, de a hanghullámok rezgései rájuk is hatnak. A feltételezések szerint a zene úgy tudja segíteni a növekedést, hogy a rezgéssel elősegíti a sejtek közötti anyagáramlást. Dorothy Retallack The Sound of Music and Plants (jelentése: A muzsika hangja és a növények) címmel kiadott könyve számos fejezeten keresztül tárgyalja a növényzenei kísérlet eredményeit: a beszámolókból megtudhatjuk, hogy a komolyzenét hallgató növények közeledni kezdtek a hangszórókhoz, és összefonódtak egymással, míg a kontrollcsoportnál egy ellenkező irányú folyamat volt megfigyelhető.

A nyugati klasszikus zene távolabbra nyúlik, mint gondolnánk

A nyugati klasszikus zene még egy olyan földrajzilag és kulturálisan tőlünk távol eső országot is meghódított, mint Japán, ahol 1872 óta a magán- és közoktatásnak egyaránt kötelező eleme a nyugati klasszikus zene. Bécs, New York vagy London mellett a klasszikus zene fellegvára lett Tokió is, és japán leghíresebb, 1901-ben alapított egyetemi zenekara a Wagner nevet vette fel. A japánok készítik a világon a legtöbb zongorát, több mint 360 000 darabot évente, és a zene szeretete más művészeti ágakat is megfertőzött: több népszerű anime- és mangasorozat is készült a komolyzene nagyjairól, mint például a Nodame Cantabile.

A szerkesztőség különleges zenei ajánlója: