A virágos századforduló egyik legismertebb szobrászművészének, Zala Györgynek otthonául épült ez a ház, az első terveket 1898-ban magyar szecesszió ihlető mestere, Lechner Ödön látta el kézjegyével. „Távol a nagyváros zajától volt itt évtizedekig Zala Györgynek, a századforduló rangos művészének otthona, műterme. A műtermet a ház jelenlegi tulajdonosa bontatja le, hogy a helyén modern bérházat építsen” – írta az Esti Kurír 1940. augusztus 20-i száma.
Nem akármilyen műterem állt itt: 1900-ban építtette Zala, az addigra országos hírű művész, aki 1884-ben kezdett dolgozni első pesti, epreskerti műtermében. A századfordulóig elkészült művei között található többek között a Huszár Adolf halála után általa befejezett, az aradi vértanúk emlékére emelt Szabadság-szobor Aradon, József nádor szobra az alcsúti kápolnában, gróf Andrássy Gyula szarkofágja Tőketerebesen és domborműve Krasznahorkán, Károlyi Gyula gróf, özvegy Batthyány Lajosné és Jókai Mór mellszobrai, és legfontosabb, leghíresebb alkotása, a Hősök terén 1929-ig folyamatosan készülő Milleniumi Emlékmű. Zala készítette Gábriel arkangyal alakját, a Háború és a Béke allegorikus szoborcsoportjait, az összes domborművet és négyet az eredeti királyszobrok közül: Nagy Lajos, Hunyadi Mátyás, Mária Terézia és I. Ferenc József alakját. Ezen munka előlegéből vette meg a telket az akkori Stefánia út – István út – Jávor utca határolta területen, itt építette meg villáját és hozzá csodálatos, hatalmas műtermét – aminek mára hűlt helye maradt.
De hiába az elképesztő mennyiségű megrendelés, a folyamatos, megfeszített munka, a Mester nem tudott bánni a pénzzel, ezért csupán 15 év után el kellett adnia gyönyörű házát és műtermét. A vevő bizonyos Horváth Ákos fonal- és csipkekereskedő volt, tőle bérelte vissza az ingatlant még vagy húsz éven át. Itt fejezte még be Erzsébet királynő szobrát, ami ma az Erzsébet-híd lábánál ül háttal mindenkinek, és élete utolsó művét is, Tisza István szobrát, amit újjáépítve a Parlament északi oldalán láthatunk ma. 1934 után már bérelni sem tudta világszép, közel 400 négyzetméteres műtermét, el is költözött a környékről, talán éppen azért, hogy ne kelljen minden nap látnia az üresen árválkodó épületet.
![](/data/articles/108/1082/article-108299/Venusz1.jpg)
A villa eredeti tervei csodával határos módon túlélték a huszadik századot, így egyrészt gyönyörűek, másrészt beszédesek. Nélkülük pláne nehéz lenne ide, az egyébként szép, az 1940-es évek divatja szerint épült társasház helyére képzelni Zala György hajdani híres, üvegfallal és részben üvegezett tetővel ellátott, 25x25 méteres, 15 méter magas műtermét, amiben felvonó és központi fűtés is volt. A műterem összeépült a villával, a köztes terekben a pincében istálló volt trágyagödörrel(!), a villa alatt mángorló, mosókonyha, borospince és a konyha cselédszobával. A földszinten volt a nagy műterem, ami persze a ház teljes magasságát betöltötte, de volt még egy kis műterem is, kb. 60 négyzetméteren, barátságos terasszal a Liget felé.
A villában két szinten összesen hat szoba, két fürdőszoba szolgálta az egyedülálló szobrász kényelmét, aki csupán nővérével osztotta meg dolgos életét és Vénusz szobrával őrzött villáját egészen 1915-ig, amikor is először egy környékbeli kisebb házba költözött.
De vissza a meseszép, Zsolnay kerámiából öntött hölgyekhez, akik hősiesen díszítik a ház homlokzatát immáron 120 éve, töretlenül, ami, ismerve az anyag törékenységét és a huszadik század viharait, nem kis teljesítmény. Ugyanakkor kérdéseket is állítanak elénk.
![](/data/articles/108/1082/article-108299/Venusz6.jpg)
Először is, miért alkot egy leginkább neobarokk stílusban dolgozó emlékműszobrász az akkor legmodernebbnek, sőt, renitensnek elkönyvelt szecesszió jegyében? Nehéz megmondani, de a legvalószínűbb, hogy ez egy kiállás lehetett Lechner Ödön mellett, akit már az Iparművészeti Múzeum 1897-es megépültével heves támadások értek, és aztán még éveken át. Zala György volt az első nagynevű művész, aki Lechner mellett kiállt és Quittner Zsigmond építésszel együtt megvédte a magyar szecesszió ihletőjét. Zala végül Lechnert kérte fel háza tervezésére (bár a végleges rajzokon a Bálint Zoltán-Jámbor Lajos építészpáros pecsétje szerepel), így Lechner felé a legnagyobb kalaplengetése saját háza lett, melyen a domborművet a szecesszió jegyében, de leginkább a francia Art Nouveau hangulatában készítette el. Bátran alkothatott a merész Mester, ezúttal nem kellett házsártos megrendelővel küzdenie, és volt olyan elismert művész, hogy a hatóságok, a politika esetleges támadásait is kivédje. Az eredményt mai napig megcsodálhatjuk.
Tíz hölgy díszíti a házat. Középen Vénusz az egyetlen teljesalakos szobor, féloldalt fekszik, félprofilja a századfordulós fotókra emlékeztet. Alakja örök hódolat a szépség és a művészet előtt, neve jelentése: báj, bájosság, kellem. Hajdan a kertek gondozóinak is védőszentje volt. Mellette a három grácia öleli egymást, a jóság, a kreativitás, a termékenység jelképei. Pallasz Athénét, a szűz istennőt kékes, pikkelyszerű ruhában ábrázolja, Vénusz alakjával nézik egymást kitartóan. Az egész kompozíció sűrű, tenger habjaira emlékeztető növények keretéből néz ki.
![](/data/articles/108/1082/article-108299/Venusz3.jpg)
Érdekes módon az eredeti tervrajzokon egyáltalán nem szerepel ez az alkotás. A ma már nem létező műterem Liget felöli oldalán volt egy dombormű a rajzok szerint, de hogy megépült-e, azt már nem tudni. A nagyobb mű lehet, hogy későbbi ötletből született, amikor a Lechnert támadó, szecessziót csúfoló dühös politikai és kicsinyes szakmai viták arra késztették Zala Györgyöt, hogy szelíd hölgyek képében finom, de időjárás- és időtálló Zsolnay kerámiából állítson emléket a szecesszió születésének.
Milyen jó, hogy megtette, így ma van mit megcsodálni az Ajtósi Dürer sor és a Stefánia sarkán.
![](/data/articles/108/1082/article-108299/Venusz4.jpg)
A ház évtizedek óta a Líbiai Nagykövetség székhelye, bár most semmi életnek nincs nyoma. Ablakai zárva, kertje gazos, biztonsági kamerák, zászló, címer nem mutatja a külképviselet jelenlétét. Kerítésén visszaköszönnek a villa díszei, jó lenne azt is, a házat is eredeti pompájában látni, belsejét a nagyközönség számára is láthatóvá tenni, hogy együtt örülhessünk a régi Pest egyik szép örökségének.
Fotók: Szuhai Barbara / Mesélő házak
Forrás: Helyszínbejárás 2020 október, illetve ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT
Ajánljuk még:
EGY SZAKRÁLIS FALU ITTHON, AHOL NINCS HŰTŐ, MIKRÓ, ÉS KÉZZEL MOSNAK: A KRISNA-VÖLGY TITKAI
KIRÁLY INKOGNITÓBAN: EGY BUDAPESTI HÁZ ELFELEDETT TÖRTÉNETE
Századelős szépség a Zsidónegyedben: egy éppen újjászülető ház története
Egy mindent megélt ház története Budapest kellős közepéről.