A virágos századforduló egyik legismertebb szobrászművészének, Zala Györgynek otthonául épült ez a ház, az első terveket 1898-ban magyar szecesszió ihlető mestere, Lechner Ödön látta el kézjegyével. „Távol a nagyváros zajától volt itt évtizedekig Zala Györgynek, a századforduló rangos művészének otthona, műterme. A műtermet a ház jelenlegi tulajdonosa bontatja le, hogy a helyén modern bérházat építsen” – írta az Esti Kurír 1940. augusztus 20-i száma.
Nem akármilyen műterem állt itt: 1900-ban építtette Zala, az addigra országos hírű művész, aki 1884-ben kezdett dolgozni első pesti, epreskerti műtermében. A századfordulóig elkészült művei között található többek között a Huszár Adolf halála után általa befejezett, az aradi vértanúk emlékére emelt Szabadság-szobor Aradon, József nádor szobra az alcsúti kápolnában, gróf Andrássy Gyula szarkofágja Tőketerebesen és domborműve Krasznahorkán, Károlyi Gyula gróf, özvegy Batthyány Lajosné és Jókai Mór mellszobrai, és legfontosabb, leghíresebb alkotása, a Hősök terén 1929-ig folyamatosan készülő Milleniumi Emlékmű. Zala készítette Gábriel arkangyal alakját, a Háború és a Béke allegorikus szoborcsoportjait, az összes domborművet és négyet az eredeti királyszobrok közül: Nagy Lajos, Hunyadi Mátyás, Mária Terézia és I. Ferenc József alakját. Ezen munka előlegéből vette meg a telket az akkori Stefánia út – István út – Jávor utca határolta területen, itt építette meg villáját és hozzá csodálatos, hatalmas műtermét – aminek mára hűlt helye maradt.
De hiába az elképesztő mennyiségű megrendelés, a folyamatos, megfeszített munka, a Mester nem tudott bánni a pénzzel, ezért csupán 15 év után el kellett adnia gyönyörű házát és műtermét. A vevő bizonyos Horváth Ákos fonal- és csipkekereskedő volt, tőle bérelte vissza az ingatlant még vagy húsz éven át. Itt fejezte még be Erzsébet királynő szobrát, ami ma az Erzsébet-híd lábánál ül háttal mindenkinek, és élete utolsó művét is, Tisza István szobrát, amit újjáépítve a Parlament északi oldalán láthatunk ma. 1934 után már bérelni sem tudta világszép, közel 400 négyzetméteres műtermét, el is költözött a környékről, talán éppen azért, hogy ne kelljen minden nap látnia az üresen árválkodó épületet.
A villa eredeti tervei csodával határos módon túlélték a huszadik századot, így egyrészt gyönyörűek, másrészt beszédesek. Nélkülük pláne nehéz lenne ide, az egyébként szép, az 1940-es évek divatja szerint épült társasház helyére képzelni Zala György hajdani híres, üvegfallal és részben üvegezett tetővel ellátott, 25x25 méteres, 15 méter magas műtermét, amiben felvonó és központi fűtés is volt. A műterem összeépült a villával, a köztes terekben a pincében istálló volt trágyagödörrel(!), a villa alatt mángorló, mosókonyha, borospince és a konyha cselédszobával. A földszinten volt a nagy műterem, ami persze a ház teljes magasságát betöltötte, de volt még egy kis műterem is, kb. 60 négyzetméteren, barátságos terasszal a Liget felé.
A villában két szinten összesen hat szoba, két fürdőszoba szolgálta az egyedülálló szobrász kényelmét, aki csupán nővérével osztotta meg dolgos életét és Vénusz szobrával őrzött villáját egészen 1915-ig, amikor is először egy környékbeli kisebb házba költözött.
De vissza a meseszép, Zsolnay kerámiából öntött hölgyekhez, akik hősiesen díszítik a ház homlokzatát immáron 120 éve, töretlenül, ami, ismerve az anyag törékenységét és a huszadik század viharait, nem kis teljesítmény. Ugyanakkor kérdéseket is állítanak elénk.
Először is, miért alkot egy leginkább neobarokk stílusban dolgozó emlékműszobrász az akkor legmodernebbnek, sőt, renitensnek elkönyvelt szecesszió jegyében? Nehéz megmondani, de a legvalószínűbb, hogy ez egy kiállás lehetett Lechner Ödön mellett, akit már az Iparművészeti Múzeum 1897-es megépültével heves támadások értek, és aztán még éveken át. Zala György volt az első nagynevű művész, aki Lechner mellett kiállt és Quittner Zsigmond építésszel együtt megvédte a magyar szecesszió ihletőjét. Zala végül Lechnert kérte fel háza tervezésére (bár a végleges rajzokon a Bálint Zoltán-Jámbor Lajos építészpáros pecsétje szerepel), így Lechner felé a legnagyobb kalaplengetése saját háza lett, melyen a domborművet a szecesszió jegyében, de leginkább a francia Art Nouveau hangulatában készítette el. Bátran alkothatott a merész Mester, ezúttal nem kellett házsártos megrendelővel küzdenie, és volt olyan elismert művész, hogy a hatóságok, a politika esetleges támadásait is kivédje. Az eredményt mai napig megcsodálhatjuk.
Tíz hölgy díszíti a házat. Középen Vénusz az egyetlen teljesalakos szobor, féloldalt fekszik, félprofilja a századfordulós fotókra emlékeztet. Alakja örök hódolat a szépség és a művészet előtt, neve jelentése: báj, bájosság, kellem. Hajdan a kertek gondozóinak is védőszentje volt. Mellette a három grácia öleli egymást, a jóság, a kreativitás, a termékenység jelképei. Pallasz Athénét, a szűz istennőt kékes, pikkelyszerű ruhában ábrázolja, Vénusz alakjával nézik egymást kitartóan. Az egész kompozíció sűrű, tenger habjaira emlékeztető növények keretéből néz ki.
Érdekes módon az eredeti tervrajzokon egyáltalán nem szerepel ez az alkotás. A ma már nem létező műterem Liget felöli oldalán volt egy dombormű a rajzok szerint, de hogy megépült-e, azt már nem tudni. A nagyobb mű lehet, hogy későbbi ötletből született, amikor a Lechnert támadó, szecessziót csúfoló dühös politikai és kicsinyes szakmai viták arra késztették Zala Györgyöt, hogy szelíd hölgyek képében finom, de időjárás- és időtálló Zsolnay kerámiából állítson emléket a szecesszió születésének.
Milyen jó, hogy megtette, így ma van mit megcsodálni az Ajtósi Dürer sor és a Stefánia sarkán.
A ház évtizedek óta a Líbiai Nagykövetség székhelye, bár most semmi életnek nincs nyoma. Ablakai zárva, kertje gazos, biztonsági kamerák, zászló, címer nem mutatja a külképviselet jelenlétét. Kerítésén visszaköszönnek a villa díszei, jó lenne azt is, a házat is eredeti pompájában látni, belsejét a nagyközönség számára is láthatóvá tenni, hogy együtt örülhessünk a régi Pest egyik szép örökségének.
Fotók: Szuhai Barbara / Mesélő házak
Forrás: Helyszínbejárás 2020 október, illetve ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT
Ajánljuk még:
EGY SZAKRÁLIS FALU ITTHON, AHOL NINCS HŰTŐ, MIKRÓ, ÉS KÉZZEL MOSNAK: A KRISNA-VÖLGY TITKAI
KIRÁLY INKOGNITÓBAN: EGY BUDAPESTI HÁZ ELFELEDETT TÖRTÉNETE
Századelős szépség a Zsidónegyedben: egy éppen újjászülető ház története
Egy mindent megélt ház története Budapest kellős közepéről.
