Szuhai Barbara

Pipa utca, Ferencváros határa, a nagy Vásárcsarnok közvetlen szomszédja. Évek óta tudom, itt, a 6-os szám falai mögött rejtőzik Budapest egyik legszebb lépcsőháza, de még nem láttam soha. És hiába a szebbnél szebb képek sora, a személyes élményt nem pótolja semmi, ahogy felkészülni sem nagyon lehet erre az egészen kivételes látványra.

A budapesti Lipótváros legszebb részén található az Aulich utca 3-as számú ház. Piros leples Évája egy épület különleges tulajdonosairól mesélhetne nekünk.

Az Andrássy út, azaz a „magyar Champs-Elysées” a budapesti Millennium ünnepségek legnagyobb vállalkozásaként épült. A város legelegánsabb sugárútjának szánták, és először valóban Sugár útnak nevezték. Az itt álló egyik palota kalandos története akkor vette kezdetét, amikor az álomvevő, a sikeres ásványvízforrás-tulajdonos megvásárolta a két utcára nyíló, 338 négyszögöles és méregdrága telket.

A pestieket immáron bő 50 éve megosztó szállodaóriás mögött, a pesti Duna-parton ősöreg ház áll szerényen, a klasszicista Pest egyik mindent túlélt tanúja. Legutóbbi felújításakor rejtélyes okokból fogkrémszínűre pingált, halványzöld falai némi kontrasztot alkotnak klasszicista stílusa szigorával, visszafogott eleganciájával, de annyira megszoktuk már, hogy észre sem vesszük szegényt. Pedig érdemes elmélázni egy pillanatra az Apáczai Csere János utca 3-as száma előtt.

Áll egy sarokház Pesten, az Erzsébetvárosban, a Síp és a Dohány utca sarkán. Homlokzatát régimódi gyerekjátékok, mesejelenetek, játszadozó gyerekek képei díszítik törékeny kerámiából, amiken minden szögből máshogy csillan a fény, lévén varázslatos eozintechnikával készültek.

Egy kedves kolléganőm keresett meg a minap, hogy szeretne mutatni nekem valami szépet. Jelenleg nyelvtanárként dolgozik, és a nyelviskola egy kivételesen szép, belvárosi palotában található, amit szerinte nekem mint a város régiségeinek megszállottja, mindenképp látnom kellene, biztos tetszene. Így ismerhettem meg a Bródy Sándor utcai Ádám-palotát.

Pesti Hírlap, Atheneum, Heckenhast és Landerer, Kossuth Lajos és Pollack Mihály. Híres alakjai és meghatározó kiadványai a múltnak. A közös bennük a budapesti Kossuth Lajos utca 3. szám alatt található, sokat látott sarokház.

A tavasz közeledtével egyre inkább vágyik az ember a szabadba, kirándulni, távolibb, ismeretlenebb tájak felfedezésére is akár. Pest környékén meglepő szépségek várják az embert, még a világ életükben itt élőket is, akik azt hitték, már nem tud újat adni nekik a főváros környéke. A péceli Ráday-kastélyban a pompás barokkban állt meg az idő – és egy kultúrában, kalandokban gazdag múltról mesél. 

A Kis-Sváb-hegyen járunk, a reménytelenül forgalmas Széll Kálmán tér fölött, de már a sokkal nyugodtabb domboldalon, a Bíró utcában. 1910 és 1913 közt épült a messze földön híres, harminchét meseszép családi házból álló gyönyörű telep, a dimbes-dombos Bel-Buda napfényes, a várost fojtogató forgalom ellenére is viszonylag csendes mellékutcája a Városmajor utcával párhuzamosan, a Szívkórház fölött. Mindig is drága környék volt, itt lakáshoz jutni nem kevés pénz és szerencse kérdése volt nagyjából az egész múlt században.