Budai Vár, Várnegyed. Kincsesbánya, ékszerdobozok gyűjteménye, kisvárosi hangulat, ahol egyik ház szebb, mint a másik, falaik regényes történeteket rejtenek. Különösen az utóbbi idők felújításai emelnek ki néhány, több száz éve itt álló házat jól eltalált színekkel, érzékkel, igényesen kivitelezett munkával. Ha a Fortuna utcában sétálunk, messziről kitűnik egy porcelánkék homlokzat, fehér díszekkel, sötétkék, faragott kapuzattal. Úgy szép ez a ház, ahogy van, és még ha a falak mesélni tudnának....

Tárnok utca, Buda Vár, Várnegyed. A főutca a dombtetőn, ahol a busz is jár. Békeidőkben a legforgalmasabb ütőér, ami észak-dél irányban szeli át az egyébként kisvárosi hangulatú Várnegyedet: a Tárnok utca a Dísz tértől a Szentháromság térig kíséri a sétálót. Itt is akad egy csodaház!

Hónapok, sőt, azt hiszem, már évek óta keresem ennek a villának, vagyis mint kiderült, két villának a titkát, történetét. Mindig vonzott az a Gellért-hegyen álló gyönyörű, gondosan felújított kapu, ami mögött a ház erős kontrasztot mutat, és a tekintélyes kert, ami körülöleli az épületet. És most beérett a munka, fény derült az igazságra.

Nyúl utca, klasszikus kertváros a Rózsadomb lábánál. Kicsit távolabb a dübörgő főútvonaltól béke, nyugalom uralkodik. Árnyas fák, öreg házak, egyik szebb, mint a másik. A legkisebb, legkevésbé díszes tudna a legérdekesebben mesélni, ugyanis a második világháborút megelőző és közvetlenül követő néhány, békésnek mondható évben a 14-es szám falai közé járt kávézni, vacsorázni, újságot szerkeszteni, beszélgetni, barátságokat ápolni a huszadik századi magyar irodalom színe-java.

Fekete István és Kánya Kálmán is egy, igen központi helyen fekvő otthonon osztozott a huszadik század első felében. És míg előbbinek a nevét a legtöbb magyar ismeri, utóbbiról kevesen hallottak – a Sashegyen pedig sajnos nyoma sincs annak, hogy bármelyikőjük ott lakott volna. 

Feszl Frigyest a legtöbben a Vigadó építőjeként ismerik, pedig nagyon sok épületet tervezett, és kora egyik legjelentősebb építésze volt, dacára viszonylag kevés ténylegesen megvalósult munkájának, és a még kevesebb, a történelem által megkímélt, ma is megcsodálható épületének.

Budán, a Németvölgyi úton járunk. A hegyvidék egyik főútvonala ez, a csendesebb fajtából. Az elején, az Istenhegyi út felé egészen békebeli hangulatot áraszt, különös tekintettel a páratlan oldal villái nagy kertek mélyén, öreg fák alatt, szép kerítések mögött rejtőzködve nem is gondolnánk, milyen sötét titkok tudói. 

A nyolcadik kerületi Szűz utcában, vagyis a Magdolna negyedben járunk. Ha a Horváth Mihály tér felé indulunk a Mátyás tértől, nagyjából félúton érünk a Szűz utcához. Az 5-7 szám alatt álló épület messziről kiragyog környezetéből. Mondjuk ez itt nem túl nagy teljesítmény: ha szegény Magdolna utca irányából érkezik az ember, ritka szomorú csücskét tapasztalja a városnak. De itt is megéri nyitott és érdeklődő szemmel sétálgatni. 

A csodálni való Gellért-hegy oldalában is szomorkodik egy patinás, valaha szebb napokat látott épület. A falak helyett most mi mesélünk a gazdag múltú ház dicső napjairól. 

Mágnesként vonzanak azok a házak, amik rejtélyes okokból meg tudták őrizni eredeti rendeltetésük feliratait. Mint például a Károlyi kertre néző „Molnár és Moser Laboratóriuma” békebeli felirata, vagy az Árkád Bazár díszei. Ugyanilyen ritka kincs a Kéthly Anna térre néző egyszerű, elegáns, Nyár utcai ház emlékeztetője is: „Dr. Kopits Jenő Orthopédiai Intézete.” Utánajártam hát!

A Vámház körúton is megéri felfelé tekinteni, mert Ybl Miklós által tervezett társasházakban is gyönyörködhetünk. 

Társasház a második kerületben. Nem a „klasszikus” második kerületben, sem Rózsadombon vagy Pasaréten. A Margit körút és a Csalogány között, nem a legszebb részen. Vagy mégis? Érdemes körülnézni, kicsit alaposabban, elfelejteni errefelé a lehajtott fejet, amivel a dolgunkra rohanunk a mindennapokban.