Áll egy sarokház Pesten, az Erzsébetvárosban, a Síp és a Dohány utca sarkán. Homlokzatát régimódi gyerekjátékok, mesejelenetek, játszadozó gyerekek képei díszítik törékeny kerámiából, amiken minden szögből máshogy csillan a fény, lévén varázslatos eozintechnikával készültek.
Egy kedves kolléganőm keresett meg a minap, hogy szeretne mutatni nekem valami szépet. Jelenleg nyelvtanárként dolgozik, és a nyelviskola egy kivételesen szép, belvárosi palotában található, amit szerinte nekem mint a város régiségeinek megszállottja, mindenképp látnom kellene, biztos tetszene. Így ismerhettem meg a Bródy Sándor utcai Ádám-palotát.
Pesti Hírlap, Atheneum, Heckenhast és Landerer, Kossuth Lajos és Pollack Mihály. Híres alakjai és meghatározó kiadványai a múltnak. A közös bennük a budapesti Kossuth Lajos utca 3. szám alatt található, sokat látott sarokház.
A tavasz közeledtével egyre inkább vágyik az ember a szabadba, kirándulni, távolibb, ismeretlenebb tájak felfedezésére is akár. Pest környékén meglepő szépségek várják az embert, még a világ életükben itt élőket is, akik azt hitték, már nem tud újat adni nekik a főváros környéke. A péceli Ráday-kastélyban a pompás barokkban állt meg az idő – és egy kultúrában, kalandokban gazdag múltról mesél.
Egy méltatlan utókor őrzi így a fénykor tanúit – így lehetne összefoglalni egy mondatban, hogy egy több tízezer négyzetméteres, több milliárd értékű budai területet hogyan lehet ebek harmincadjára hagyni. A legkevesebb, hogy felidézzük a villa és az egykori őspark évszázados, gazdag múltját.
Nemes, generális, alispán, gróf is építette-szépítette a Bajnán található Sándor-Metternich kastélyt, hogy aztán a háború után évtizedekig romokban, elhanyagolva és elhagyatva álljon. De szerencsére az Ördöglovas kastélyának jobb sorsot szántak, és most újra teljes fényében pompázhat.
A Karinthy Frigyes út 2. szám alatti épület falán időtlen táncba merevedett, gyönyörű nőalakok láthatók. Milyen múltat őriz e patinás bérház?
A Kis-Sváb-hegyen járunk, a reménytelenül forgalmas Széll Kálmán tér fölött, de már a sokkal nyugodtabb domboldalon, a Bíró utcában. 1910 és 1913 közt épült a messze földön híres, harminchét meseszép családi házból álló gyönyörű telep, a dimbes-dombos Bel-Buda napfényes, a várost fojtogató forgalom ellenére is viszonylag csendes mellékutcája a Városmajor utcával párhuzamosan, a Szívkórház fölött. Mindig is drága környék volt, itt lakáshoz jutni nem kevés pénz és szerencse kérdése volt nagyjából az egész múlt században.
Sashegy, keleti lejtő. Ez a hegy árnyékos oldala, de innen nyílik kilátás a Várra és a környező dombokra, a városra. Ez a domboldal épült be elsőnek, leginkább az 1930-as, ’40-es években. De találunk még néhány korábbi, mindent túlélt, mindent látott, XIX. századi mohikánt. Közülük való egy igazi mesebeli mézeskalácsház, legalábbis az én gyerekkoromban még az volt. Faragott kapujával és díszeivel titokzatos volt, nem evilági, repkénnyel befutott villa, amelyből alig látszott az utcáról valami, de az a kevés szép volt, faragott, regényes, éles ellentétben a szomszédos betonkocka társasházakkal. Ráadásul a Nagy Mesemondó, Benedek Elek unokája lakott itt, egy ősz hajú, bajszos bácsi, mindig elegáns, régi vágású úr, akinek a papája és nagypapája, továbbá ő maga is híres író volt. Erdélyből származott a család, ezt mindenki tudta, ezért a faragott kapu, mögötte az erdélyi hangulatú, fafaragott házikó a város közepén. És a ház története is megér egy mesét.
Van, amikor egy ház úgy vonzza az embert, mint a mágnes. Az álmoskás, téli fényben csak úgy ragyogott a meleg sárga homlokzat, a frissnek tűnő felújítás kiemelte a mozgalmas homlokzati díszítést. Mindenféle nőalakok tekeregnek a homlokzaton, leginkább a legfelsőbb szinten, mint a Fodor Gyula tervezte házakon általában, szemérmesen, ahol kevesen láthatják.
A Rózsadombon járunk, annak is az elsőnek beépült, régi villákkal ékes, Duna-felőli oldalán. Egyik ház szebb, mint a másik, már a kerítések is, ha mesélni tudnának... Némely villa felújítva áll, van, amelyik a felismerhetetlenségig átépítve, meghatározhatatlan korú, stílusú jegyekkel ellátva árválkodik, mások egészen romos állapotban várják sorsuk jobbra fordulását. Az egyik kőlábazatos, zöldre festett, szépen faragott fakerítés hosszan húzódik egyik oldalról az Ady Endre, másikon az Eszter utca mentén; a völgy felől kis körforgalom keretezi. A ház egy hatalmas kert mélyén rejtőzik, alig látszik, de földszinti, félköríves, oszlopos terasza barátságosan nyílik a déli napfény felé, sejtetve valamit a fénykor ízléséből.
Budán híres, nagymúltú kávéházakból nincsen hiány. Ebből a sorból is kiemelkedik a különösen szerethető (és hírhedt) Hadik kávéház. A jól ismert bár otthonául szolgáló épület jó száz éve meghatározza a Bartók Béla út képét, és nem egy híres ember sorsával hozható kapcsolatba. A ház titkainak nyomába eredtünk.