A budai domboldalban, a Borbolya utcában áll az a követségi épület, aminek ’56 előtt és után, de a tragikus októberi eseményekben is szerepe jutott.
A budaörsi reptér gyönyörű épülete mindig érdekelt. Az élet úgy hozta, hogy egy időben viszonylag gyakran, heti rendszerességgel kellett elautóznom mellette. A főváros környékének egyik legrosszabb állapotú útja szorosan az épület mellett halad, annak semmilyen teret nem hagyva. Sem teret, sem becsületet, az egész reptéri fogadóépület látványosan rohad, megy tönkre, zuhan szét pénz, odafigyelés és igény hiányában immáron hosszú évtizedek óta.
Az Aradi utca nem a szépségéről híres. A hatodik kerületi kőrengetegben húzódik, épp egy sarokkal az Andrássy úttól, amitől épp egy világ választja el. A nagyobb pénzeket mozgató beruházások megbízhatóan elkerülik ezt a városrészt, a kora hetvenes évekbeli rendőrségi épület szolidaritásból együtt rogyadozik az évszázados szomszédokkal.
Buda kelenföldi részén járva nem sok kastélyra bukkanunk, de ilyen különleges múlttal talán egyet sem találunk!
„Ezt a házat építette, itt élt és alkotott László Fülöp világhírű festőművész.” De vajon ki tudja még, ki volt ő?
Hat őr, az egyikük eltűnt, hűlt helyén vastraverz áll ki a falból. Szomorú csere, elárul ezt-azt az utókor igénytelenségéről. Mégis érdemes emelt fővel és nyitott szemmel sétálni, a Király utcán is, mert a házak itt is mesélni tudnak…
Sok izgalmas ház bújik meg Budapesten, és a Nádor utcában is több akad. Ebben a különös sarokházban lakott például világhírű tudós és kommunizmus ellen küzdő forradalmár is.
Práter utca és a klasszikus nyolcadik kerület. A Pál utcai fiúk környéke, bár azóta változott a világ némileg. A Corvin, és a Corvin-negyed közvetlen szomszédsága, ahol az utóbbi évtizedben felhúzott színvonalas, fákkal körülvett házak sokasága új színt vitt a környék hangulatába. Forró, nyári napon vitt erre az utam. Ahogy a körút felöl bekanyarodtam, rögtön feltűnt egy homlokzat. Hullámos halványrózsaszín óriás, legfelül ígéretes műteremablakkal.
Velencei gótikát idéző kis palota fekszik az Epreskert tövében, aminek lakói és vendégei is a magyar művészet csúcsalkotói közé tartoztak. Nemcsak sorsuk, de a ház története is megér egy mesét.
1926-ig nem tiltotta semmi a budapesti bordélyházak működését, és akadt is belőlük néhány. Az egyik ilyen luxusházba a kor híres írói is szívesen megfordultak, és többen is megemlékeztek műveikben a ház asszonyáról, Schumayer Rózáról, művésznevén Pilisy Rózáról.
Fantasztikus épület díszíti Lipótvárost immár 130 éve. A Duna Palota különleges múltjával ma is mesél nekünk, hiszen ha időközben jócskán át is alakult, azért állva maradt.
Pesten járunk, a Keleti Pályaudvar mögötti, kevéssé sétára csábító részeken, pontosabban a Thököly út és a Dózsa György út kereszteződése magasságában. Ugyan már nincs macskakő, ami rázta az erre autózó pesti népet úgy fél évszázadon át, de a nem csituló, folyamatosan zúgó forgalom maradt. Nem néz itt körül senki, vagy ha mégis, nem a szépet keresi. Pedig napfényben fürdik a matyó hímzést idéző, kékvirágos homlokzat, régi idők tanúja, mesélő ház.
