Szuhai Barbara

Egy török hercegnő és egy trónfosztott szultán fia is élhetett egykor a Boráros téren, legalábbis, ha elhisszük a száz évvel ezelőtti pesti sajtó állításait. 

Messze földön híres az Andrássy út Operához közelebbi, belvárosi végén álló, a bécsi szecesszió vonalait idéző, nagy múltú és szomorú jelenű Párisi Áruház épülete. Viszont szomszédja, a 41-es szám alatt álló ház egyszerű, elegáns homlokzatával, erkélyével, oszlopaival, visszafogott színeivel és formáival nem sokat árul el a múlt meséiből. Pedig ha ez a ház mesélni tudna...

A Benczúr utcában járva több mesélő házat is találhatunk. Legutóbb egy tragikus, vérengzős történetet hoztunk, de ezúttal sokkal kedvesebb mesével készültünk: Buchwald Sándor leleményességen alapuló sikersztorijával.

Pesten járunk, Külső Terézváros egyik leghangulatosabb részén, a diplomata-negyednek nevezett, elegáns utcák egyikén. A híres Andrássy úttól a Keleti pályaudvar felé eső, de attól tisztes távolságban húzódó párhuzamos utca, tekintélyes fasorral, tavasztól-őszig árnyas fákkal, de még télvíz idején is egészen szép. Itt történt egy máig különösnek ható, nagy tragédia.

A Rózsadomb tetején húzódó Berkenye utca most sem rossz környék. Keskenyke járdája ugyan kissé rozzant állapotban van, az úttestre is ráférne némi felújítás, autók parkolnak mindenütt, a kockaházak kora pedig ezt az utcát sem kímélte, de az itt-ott megbújó villák sokat elárulnak a fénykor hangulatából. A hatos ház nem sokat mutat magából: kerek tornya és kisebb, vélhetően kiszolgáló helységek ablakai néznek az utcára, a meredeken lejtő telek elrejti a kert felé néző, az utcai frontnál eséllyel sokkal szebb homlokzatot a kíváncsi tekintetektől.

Történetünk mesélő, rózsadombi háza ma már sajnos nem áll. Szándékom szerint ez az írás, bár részben e házról szól, s annak nyomán született, egy jószándékú ember hajmeresztő tettének állít emléket. A múlt ritkán hallott szereplőiről és az ő tetteikről lesz szó – ugyanis szeretném, ha minél többen tudnának e meséről, hogy sose felejtsük el az érintettek bátorságát, a jóság és a hit erejét.

Pipa utca, Ferencváros határa, a nagy Vásárcsarnok közvetlen szomszédja. Évek óta tudom, itt, a 6-os szám falai mögött rejtőzik Budapest egyik legszebb lépcsőháza, de még nem láttam soha. És hiába a szebbnél szebb képek sora, a személyes élményt nem pótolja semmi, ahogy felkészülni sem nagyon lehet erre az egészen kivételes látványra.

A budapesti Lipótváros legszebb részén található az Aulich utca 3-as számú ház. Piros leples Évája egy épület különleges tulajdonosairól mesélhetne nekünk.

Az Andrássy út, azaz a „magyar Champs-Elysées” a budapesti Millennium ünnepségek legnagyobb vállalkozásaként épült. A város legelegánsabb sugárútjának szánták, és először valóban Sugár útnak nevezték. Az itt álló egyik palota kalandos története akkor vette kezdetét, amikor az álomvevő, a sikeres ásványvízforrás-tulajdonos megvásárolta a két utcára nyíló, 338 négyszögöles és méregdrága telket.

A pestieket immáron bő 50 éve megosztó szállodaóriás mögött, a pesti Duna-parton ősöreg ház áll szerényen, a klasszicista Pest egyik mindent túlélt tanúja. Legutóbbi felújításakor rejtélyes okokból fogkrémszínűre pingált, halványzöld falai némi kontrasztot alkotnak klasszicista stílusa szigorával, visszafogott eleganciájával, de annyira megszoktuk már, hogy észre sem vesszük szegényt. Pedig érdemes elmélázni egy pillanatra az Apáczai Csere János utca 3-as száma előtt.

Áll egy sarokház Pesten, az Erzsébetvárosban, a Síp és a Dohány utca sarkán. Homlokzatát régimódi gyerekjátékok, mesejelenetek, játszadozó gyerekek képei díszítik törékeny kerámiából, amiken minden szögből máshogy csillan a fény, lévén varázslatos eozintechnikával készültek.

Egy kedves kolléganőm keresett meg a minap, hogy szeretne mutatni nekem valami szépet. Jelenleg nyelvtanárként dolgozik, és a nyelviskola egy kivételesen szép, belvárosi palotában található, amit szerinte nekem mint a város régiségeinek megszállottja, mindenképp látnom kellene, biztos tetszene. Így ismerhettem meg a Bródy Sándor utcai Ádám-palotát.