Turistaként az otthonunkban: szálljatok hajóra Budapesten, és legyetek felkészülve a meglepetésekre!

Talán nem túlzás azt állítani, hogy Budapest az egyik legszebb főváros a világon. A Duna szalagja által kettészelt, nyüzsgő nagyváros páratlan panorámával tárul elénk, ha a vízre szállva gyönyörködünk benne. Jól szemlélteti a magyar főváros történetének különböző időszakait a pesti és budai Duna-part, magába foglalva az Országházat – amely a világ egyik legszebb parlamentje. 

Sétahajóval legtöbbször a Margit hídtól a Szabadság hídig tartó folyószakaszt járhatjuk be, amely az Unesco Világörökség része. Innen szemrevételezhetünk még egy másik világörökséget, a Budai várnegyedet. Nekem volt szerencsém egy szervezett programon részt venni, ahol idegenvezető ismertette a látnivalókat. Hiába élek itt, hiába szerelmem Budapest, még nekem is tudott újat mutatni, eddig még nem ismert történeteket mesélni a főváros legendáiból.

Meséltek például a Margit szigetről, amelyet egykor Nyulak szigetének neveztek, ami arra utal, hogy királyi vadászterületként tartották számon valamikor a XII. század környékén. A tatárjárás után épült a ma is látható egykori domonkos kolostor főkápolnája és kútháza. Később József nádor nyaralót húzott fel az akkor már Palatinus vagy Nádor szigetnek nevezett helyen. Főkertésze, Trost Károly vezetésével kezdték meg az erdőterület átalakítását, az angolkert megépítését az 1800-as évek elején. Díszfákkal, platánokkal népesítették be a szigetet, virágágyásokat és rózsakeretet alakítottak ki a schönbrunni kastélypark mintájára. „Virágos és lombos utak, pikáns elrendezések és vue-k (látványosságok) egyesülnek itt, hogy a vándor elragadtatását lenyűgözzék” – írta a korabeli kalendárium a Margit szigetről. A kertész lakása közelében majorságot hoztak létre, ahol a látogatóknak friss tejet és kenyeret árusítottak.

 Fotó: Pexels

Ekkor még a kíváncsi kirándulók hajóval érkeztek a szigetre – még akkor is, amikor már állt a régi Margit híd, hiszen a szigeti lejáró jóval később készült el. A pesti oldalról a Vizafogónál lévő kikötőből evezős csónak biztosította az átkelést, Budáról pedig az Újlak utca közelében kellett megkongatni a révészt hívó harangot. A derekas teleken persze gyalogszerrel is át lehetett jutni a főváros tündérszigetére. 

A sétahajóról a kivilágított Margit híd egészen más arcát mutatja, mint ha villamossal suhanunk át rajta. Nincs rajta semmi, egyszerű, sima híd, de a kivilágításnak köszönhetően előtűnik a míves vasszerkezet, a karcsú kandeláberek, így látványában semmivel sem marad el híd-társaitól.

A Margit hídtól kezdve szinte csak kapkodjuk a fejünket, hogy az Országházban gyönyörködjünk, vagy a jobb parton sorakozó, szebbnél szebb épületekre essen pillantásunk? A Parlament lenyűgöző épületét bármennyiszer is látom, mindig lenyűgöz. A Dunáról nézve mesebelinek tűnik a Steindl Imre tervezte országház, amellyel az ezeréves, ereje teljében virágzó országot szerette volna szimbolizálni. Az idő azt bizonyítja, sikerült.

A jobb parton pedig a világhírű látkép úszik el mellettünk. A Víziváros ikonikus épületei, a vásárcsarnok, a vöröstéglás és a fehér, karcsú tornyos templomok egymás mellett, felettük pedig legendás iskolák, boldog időkről mesélő házak. A Duna és a Várhegy közé ékelt ékszerdoboz valójában csak nyitánya a látványnak, amely rávezeti a szemet a Halászbástyára, a Mátyás templomra, a Budai várra. Ugye, nem csoda, hogy a világörökség része ez a kép is?

„Időnkint – soká – megtiszteltetés
volt így is, hogy Pesten lehetek, és
hogy befogadnak; hogy láthatom a
Lánchídról, a Várhegyről a Duna
két partját, a fény-Babilont; amott
a Citadellát... Este a hajók
úgy ragyogtak a vízen, mint maga
a kettőzött Ezeregyéjszaka…”
Szabó Lőrinc: Megtiszteltetés

Közben átsiklunk a Lánchíd alatt, előtűnik a szépen felújított Várkert bazár. A pesti oldalon ott a Vigadó, amely 2014 óta áll teljes pompájában újra. Érdekes, hogy amikor megépült, az 1860-as években nagy vitát váltott ki elnevezése.

A pesti népnyelv „kőbe faragott csodának” hívta, de felmerült a Bálház, az Élvezde, a Kéjvárda, a Vigarda és a Gyönyörde elnevezés is. Talán jól tették, hogy végül a Vigadónál maradtak! 

Az Erzsébet híd kecsesen ível át a folyó felett. Az idén hatvanéves híd elődje világrekorder volt. A híd 290 méteres középnyílása mederpillér nélkül ívelte át a folyót, ezzel hetven éven át tartotta a rekordot. A hidat a második világháborúban a visszavonuló német csapatok felrobbantották, ennek a helyére épült a mai Erzsébet hidunk.

 Fotó: Pexels

Mögötte magasodik a Gellért-hegy, oldalában pislog a Sziklakápolna. Ha végigsétálnánk a hegy oldalában, válasszuk a Budai Zöld turistaútját, az ott vezet végig. Egyszerre előtűnik a Gellért szálló, amely jelenleg épp Csipkerózsika álmát alussza. A legendás Gellért 2021-ben zárt be, hogy néhány év múlva újjászületve nyissa meg újra kapuit. Addig is működik az ország egyik legszebb gyógyfürdője, akit pedig izgalomba hoz a titkos földalatti világ, vezetett túrán lemerészkedhet a fürdő és a hotel alatti források világába.

A zöld színben ragyogó Szabadság híd manapság a legtöbbet fotózott hidunk, ha szerencsénk van, egy csilingelő és fényekkel csillogó villamost is kifoghatunk rajta. Nézhetjük észak felől, vagy a Műszaki Egyetem impozáns épülettömbje felől, mindenképpen remek látványt nyújt.

 Fotó: Pexels

A hajókázás valahol itt ér véget, vagy itt vesz fordulatot. Jóleső érzés a mába és a jövőbe is tekinteni, a múlt emlékei után a Művészetek Palotája színváltós homlokzata, a méltóságteljesen magasodó MOL torony uralja a déli városképet. Fény remeg a vízen, én pedig magammal viszem a „fény-babilont”, Budapest szívet melengető fény-képét. Szálljunk hajóra, és gyönyörködjünk abban az ékes székesfővárosban, amely a miénk!