Budapest ékszerdoboza, művészek otthona: bejártuk a csodálatos Vízivárost

Igaz, hogy Budapesten születtem, de életem első éveit nem itt töltöttem. Tízéves voltam, amikor édesapámat visszahelyezték a fővárosba. Kaptam egy könyvet: Felfedezem Budapestet, ez volt a címe. Készülj fel, mondta apám, mire költözünk, tanuld meg a kerületek neveit. Komolyan is gondolta, mert kikérdezte.

Nem is volt ezzel baj, élveztem a könyv minden fejezetét, fújtam a kerületeket. Víziváros – na, az nagyon tetszett! El is képzeltem egy olyan helyet, ahol patakok csordogálnak, szökőkutak ontják a vizet. Talán kis csónakokban közlekednek az emberek, gondoltam, mit sem tudva arról, hogy

Reitter Ferencnek egykor valóban volt ilyen álma, igaz, a pesti oldalra, a mai Nagykörút helyére képzelt Velencét idéző csatornarendszert.

Aztán megérkeztünk a nagy városba, annak is a kellős közepére, és elkezdtem „felfedezni Budapestet”. Kiderült, hogy a Vízivárosban a víz a szökőkútban van és a háttérben ringó Dunában.

Vannak viszont vizes utcanevek, mint a Ponty, Halász, Aranyhal utca, föntről tekinget a Halászbástya, és aki halételre vágyik, benézhet a Horgásztanya vendéglőbe. Víziváros valójában a Várhegy keleti és északi lejtője, kanyargós utcákkal, hosszú lépcsősorokkal, a Parlamentre néző folyóparti sétánnyal és tengernyi történettel.

Ezek nyomába eredtünk egy őszi napon a Kertváros időutazó sétáján, mert úgy válik maradandó élménnyé bevenni egy városrészt, ha szakavatott vezető igazít el. Most vezetőből kettő is akadt, Benedek Ágnes mellett Lengyel János, a környék nagy ismerője mesélte el nekünk a titkokat, és neki köszönhetően olyan épületek ajtajai is megnyíltak előttünk, ahová földi halandó csak úgy nem léphetne be.

A Fő utca

A vízivárosi ismerkedést a Batthyányi térnél kezdtük, ami a környék közlekedési- és bevásárlóközpontja is egyben, nemhiába hívták régen Felső piactérnek, ahol az országos vásárokat tartották. Itt áll az egyik legszebb fővárosi barokk épület, a Szent Anna templom. Mellette a tér névadójának, gróf Batthyányi Lajosnak a szobra néz szembe a buszvégállomással: kezében tartja az áprilisi törvények iratkötegét, amelyekkel Bécsbe indult egykor. A hajóorrot formázó posztamensen megfigyelhetjük a család címerállát, a fiókáit önmaga vérével tápláló pelikánt.

Szemrevaló házak sorakoznak a Fő utca mindkét oldalán. Aki végiggurul vagy végigsétál rajta, nem is gondolja, hogy e rövid útvonal hét teret érint, öt templomot köt össze és közben felvonultatja az építészeti stílusok garmadáját.

Az egész Vízivárosra jellemző, hogy a foghíjbeépítésekkel együtt eklektikus, de mégis egységes utcaképet sikerült létrehozni.

A járdaszintnél mélyebben álló házak mesélnek arról, hogy az árvízvédelmi építmények mennyivel emelték meg a talajszintet. A különös homlokzatok közül is kitűnik a vásárcsarnoktól észak felé található kétudvaros, rokokó épület, az egykori Fehérkereszt vendégfogadó. Báltermében a XVIII. században színi előadásokat tartottak, aljában mézeskalácsműhely működött. Mellette négy évszakot ábrázoló domborműveket csodálhatunk meg a rózsaszín vakolatú házon.

 

Szintén a Fő utcában találjuk a kapucinus kolostorból lett hotelt. Az építők megőrizték az egykor volt rendház jellegzetességeit, és itt van Budapest legromantikusabb étterme: sziklák alá álmodott kerthelyiség várja a francia konyha rajongóit.

A Corvin tér

Talán nem túlzás állítani, hogy a Corvin tér Buda egyik legizgalmasabb helyszíne: a közepén áll a Lajos-kút, ami egy szikvízgyárosnak állít emléket, Millacher Lajosnak. A végrendeletében húszezer Forintot hagyott Buda városára, hogy a  halála után díszkutat emeljenek a tiszteletére, és Lajos kútnak nevezzék el. A háromkaréjos medence vízköpőkkel, oldalán az adományozó arcképével százhúsz éve áll a kedves park közepén. Tetején pogány magyar vitéz néz a messzeségbe.

A tér keleti oldalán színes házak sorakoznak, mindegyiknek kalandos története van: a zöld ház különlegessége, hogy a homlokzati domborművei Mátyás királyt szokatlan szerepekben ábrázolják. Láthatjuk hadvezérként, tudósként, gazdaként. Érdemes tüzetesen megtekinteni a domborműveket, vigyázva arra, hogy az úttest hatalmas forgalma el ne sodorjon, míg a reneszánsz ember sokoldalúságában és a különleges művészi megformálásban merülünk el!

A Corvin téren áll a Hagyományok háza impozáns, hófehér épülete. A valamikori Budai Vigadó helyén előbb fegyvergyár volt, a XX. század első éveiben építették a budai polgárság igényeit kiszolgáló kulturális központot. A klasszicista külső zenei életünk kiválóságiról emlékezik meg. Bent igazi palotakörnyezetben a népi hagyományaink kelnek életre, időről-időre.

Szilágyi Dezső tér

A középkorban piactér volt a mai Szilágyi Dezső tér, amelyet a Zsolnay cserepekkel fedett, vörös téglás, ötszögletű református templom ural. A neogótikus, 62 méter magas tornyú épület Pecz Samu terveinek köszönhető. A tér sarkán szobor emlékezik meg a neves építészről, akinek sokoldalú tehetségéről a történelmi Magyarország számtalan épülete tesz tanúbizonyságot. Talán nem véletlen, hanem a fővárosi kertészek tudatos választása, hogy a templom köré ültetett árvácskák színvilága a templomot borító Zsolnay cserepekkel összecseng. A templomban számtalan híresség kötött házasságot a hosszú évek alatt, köztük Ady és Csinszka, és 1940-ben a kormányzó fia, Horthy István.

A teret körülölelő épületeken emléktáblák mesélnek az itt élt és alkotott művészekről. Az egyik, Dunára néző házban született 1913-ban Amrita Sérgil, magyar származású indiai festőművésznő. Hazánkban életművét kevésbé ismerik, de Indiában a 20. század egyik legnagyobb modern festőjeként tartják számon, aki új festészeti irányzatokat hozott létre, és a művészetére nagyban hatottak gyermekkori magyar élményei. Ugyanitt lakott egy ideig Bartók Béla is.

Neuschloss Palota – hirdeti a tér északi oldalát uraló, historizáló ötszintes épület bejárata. Irodaháznak épült Neuschloss Kornél tervezése, akinek nevéhez fűződik az állatkert elefántos kapujának és az elefántháznak a megálmodása is. Az irodaházban előbb a Dunai Gőzhajózási Vállalat, később a MÁV, majd a GySEV irodái működtek. Ekkor kerültek a kapualjba azok a tájképi részletek, amelyekben távoli országok ábrázolásait fedezhetünk fel. Az irodaház lépcsőháza lenyűgöző, és ritkaságszámba megy, hogy egy épületet ilyen pompájában felújítottak és funkcióját is az eredetiek szerint tölti be. Öröm lehet benne dolgozni!

Jellegzetes utcák, különleges iskolák a Vízivárosban

A Fő utca mögé rejtett Iskola utcában meglestük azt a házat, ahol Cseh Tamás dalai születtek. Nem mindennapi emléktábla őrzi az emlékét, és ahogy az utcában körülnézünk, ott dünnyög a fülünkben a dal: „Az asztal, két pohár zöldek még vasárnap délelőtt, ha zene vagy harang szól, nem mozdul a cipő, a pohár, a szekrény, a kabát, de valamit mind csinál.” Mármint annak, akinek mond valamit Cseh Tamás neve. Azoknak viszont

izgalmas bekukkantani a Cseh-Bereményi szerzőpáros egykori törzshelyének számító Isolabella presszóba.

Persze, most Rajkai néven működik, modern köntösben várja a vendégeket. Ma az Unk testvérek folytatják a családi vendéglátós hagyományokat, az ükapjuk ugyanis Noé bárkája néven üzemeltetett a monarchia idején jóhírű vendéglátóhelyet.

Ha Vízivárost felfedezni indulunk, be kell vennünk a lépcsőket is. A Franklin lépcsőn felgyalogolni tényleg felemelő érzés: érdemes megfordulni és visszatekinteni, ahogy a patinás épületek karéjából előtűnik az Szent Anna templom kettős tornya és a Parlament kupolája. Ott sorakoznak patinás iskolaépületek, a Toldy Ferenc Gimnázium, a Kodály Kórusiskola, az Egyetemi Katolikus Gimnázium. A Hunfalvy villa is különleges, a magyar tudományos földrajz megalapítójáról elnevezett iskolát lejjebb, a Ponty utca sarkán találjuk.

 

Ez alkalommal a Toldy Gimnáziumba kaptunk bebocsátást. A kétemeletes, neogót épület vörös és sárga nyerstéglából készült, faragott kődíszekkel.  A homlokzaton látható vas rózsák elsősorban nem dekorációk: a méretes vasalat, a betonvasak részei egyben. Tetején karcsú huszártorony, a homlokzaton a tervező, Petsching János portréja látható. Az iskola első igazgatója 1851-től Schenzl Guidó volt, akit a Meteorológiai Intézet alapítójaként is tisztelhetünk. Az iskola ablakaiból tágas kilátás nyílik minden irányban, Guidónak jó alkalma volt csillagászati és meteorológiai megfigyelésekre. Egy speciális eszközzel határozta meg pontosan a delet, ekkor

egy mozsárágyút durrantott el az erkélyről, ehhez igazíthatták a budai polgárok az órát,

megkondíthatták a harangot a templomszolgák.

A Főreáltanoda 1920-ban vette fel Toldy Ferenc, a magyar irodalomtörténet-írás atyjának nevét, akinek szülőháza az utcán átellenben áll. Az iskola számos neves művésznek volt alma matere fennállása során, tanárai sorában szerepel Antall József neve is. Az utóbbi években komoly változást hozott az épület bővítése, a meglévőhöz igazodva, a városképbe illeszkedve, funkciójában a XXI. századi követelményeket kiszolgálva jött létre a tornaterme és új tantermei.

Aki hozzám hasonlóan szeretne elmerülni a Vízivárosban, jó, ha felköti a gatyáját, mert elképesztően sok lépcsőt kell megmásznia. Cserébe csodás látványban és izgalmas történetekben lesz része. Most már magam is másként tekintek erre az általam kevéssé ismert környékre, mert szívmelengető, ha tudjuk, kik éltek e falak mögött, kik tekingettek le az ablakokból, kiknek a nyomait őrzik a rézkilincsek és a kopogós utcakövek. Az igaz történetek mesékké válnak, és ezek teszik igazi otthonná a várost, ahol élünk. Azt a várost, amelyről a hétköznapokon sokszor elfeledjük, hogy a világ egyik legszebb fővárosa!

Fotók: @rozsakunyho Halmos Monika