„Aki velem sétál, időutazik maga is” – Benedek Ágnessel, a Kertvárosi Időutazóval beszélgettünk

„A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban megérkezett a séta céljához”
Márai Sándor

Mitől lesz valaki kertvárosi időutazó? A kertvárosit, azt értem, hiszen a XVI. kerületben kezdted a sétákat, és ezt a kerületet – Mátyásföld, Cinkota, Sashalom, Rákosszentmihály és Árpádföld összességét – Kertvárosnak nevezik. De az Időutazó?

Az Időutazók Társasága 1999-ben alakult fiatal értelmiségi lokálpatrióta barátainkkal, főként újságíró kollégáinkkal fogtunk benne össze. Úgy tapasztaltuk, hogy a kerületben élő embereknek nem csupán a jelenükről nincs pontos képük, de a közeli és távolabbi múltról sem sokat tudnak. Alig volt itt kulturális élet akkoriban, ezért kezdtem kávéházi estéket szervezni a sashalmi könyvtárban. Előbb helyi emberekkel beszélgettünk, aztán klasszikus író-olvasó találkozók következtek, illetve helytörténeti témájú beszélgetések. 2001. május 9-én volt az első, fiataloknak szóló városnézés, amit én szerveztem. Ekkor pattant ki a fejemből, hogy valójában mi egy-egy ilyen alkalmon utazunk az időben. Átszeljük az időt a történetek által, olyan tárgyakat látunk, amelyek visszarepítenek a múltba. Aki velem sétál, időutazik maga is. Az öreg cinkotai templom falánál oda is tapasztjuk a fülünket: halljuk, mit súg nekünk a fal. 

Sokféle sétát vezetsz a környéken, melyik a legkedveltebb?

Évek óta a XVI. kerületi autóbuszos városnézés a favorit. Ez kényelmes és jobban befogadható, minden korosztálynak. A Mátyásföldi villanegyed séta, amin te is részt vettél egyszer, szintén népszerű. Az a mini városrész különleges gyöngyszeme az országnak, megmaradt egy villanegyed, ahol az épületeknek több mint fele eredeti. Persze villatelep sokfelé épült – de egyik sem olyan látványos, mint ez.

Hogy lehet az, hogy megőrizhette hangulatát, arculatát ez a városrész ilyen hosszú időn át?

Nem könnyű megtartani a villanegyed állapotát, hiszen az ingatlanok gazdát cserélnek, az új lakók felújításokat, átalakításokat szeretnének. Viszont a Településképi Arculati Kézikönyv nagyban meghatározza a javasolt beépítési módokat, hozzáépítéseket, hogy megőrizzék a semmihez sem fogható hangulatot. A védett villáknál szükséges a főépítész véleményezése. Az utóbbi években sok, Mátyásföldet bemutató cikk jelent meg, a villanegyed egy mézesmadzag, ami idevonzza messzebbről is az érdeklődőket.

Tematikus sétákat is tartasz. Ezek közül egészen különleges Az első magyar sorozatgyilkos nyomában című séta. Ennek honnan az ötlete?

1916-ben fedezték fel a bűntényt: a cinkotai bádogos megölte megunt szeretőit, majd bádoghordókba hegesztette őket. Kiss Béla asszonyirtóként híresült el a magyar sajtóban, hatalmas visszhangot kapott a dolog. Mikor olvastam róla, nekem is felkeltette az érdeklődésemet, így kezdtem kutatni. Végül annyi információ összeállt, hogy bőven kiad egy sétányi alkalmat, míg elmesélem. Ez a séta valójában egy nyomozós játék, ami izgalmasan vezet végig a hátborzongató történeten. Közben ellátogatunk a régi temetőbe, ami macskáktól hemzseg, nem a szellemek járnak benne, de így is van, aki halk sikolyt hallat – vagy hallani vél. Éppen ezért a titokzatos félelemért kedvelik sokan a túrát, bár már csak évente egyszer tartom.

Fotóválogatás az időutazásokról:

Több sétádon a természetet is beveszitek, és más fővárosi városrészekben is barangoltok. Mi alapján választod ki, merre vigyen az út? 

A természetséták nagyon kedveltek lettek, főleg az utóbbi időben, és bőven van látnivaló e téren is. A kerületben érdemes felfedezni a Caprera-patak forrását, a két évtizede bezárt és magára hagyott cinkotai strandot. Szomorú, ahogyan a medencéből hatalmas fák nőttek ki, sokunknak még szép emlékei vannak az itteni strandéletről, emiatt is szeretem ezt a sétát. Mellette a Csobaj-bánya egy hatalmas kavicsbányató, amit töltenek fel, és folyamatosan más arcát mutatja. Ma rekreációs terület, kutyafuttató, hétről-hétre látjuk, ahogyan változik körülöttünk a táj, ahogyan alakítjuk át a természetet.

A Mátyásföldi repülőtér is adta magát, mert itt sokan szeretnek barangolni. Ezeken a sétákon dr. Kovács Tibor zoológus társvezetésével járjuk be a környéket, megismerkedünk az állatvilággal. A Felsőrákosi-rétekre átmegyünk, megnézzük a Rákos-patak vízivilágát. Páratlanul gazdag élővilágra lelhetünk itt, mondhatni, a város közepén! A Szilas-patak - Naplás-tó sétára távolabbról is sokan érkeznek. Izgalmas séta, mert az új kilátóba is felmegyünk, és egészen más szemszögből ismerjük meg a környezetünket. Ide kerékpáros túrákat is szervezek.

Én imádok belesni kapukon, bekukkantani a házakba. A sétáidon olykor van lehetőség arra, hogy legálisan benézzünk kertekbe, házakba, akár lakásokba. Ilyenkor még izgalmasabb és még személyesebb történeteknek lehetünk részesei. Ők ismerőseid, vagy külön erre kéred fel őket, hogy nyissák ki egy picit életük kapuját a közönség előtt?

A Kertvárosi Helytörténeti Gyűjtemény egy régi villában található, oda szerencsére be tudom vinni a vendégeket. Régebben nyitottabbak voltak az emberek, olykor tényleg megengedték, hogy egy kertbe besétáljunk, esetleg bekukkantsunk egy nappaliba.

Húsz év alatt sokkal zárkózottabb lett mindenki,

és egyre kevésbé szeretik, ha benézünk bárhová. Ma már ritkán engednek be csak úgy egy épületbe. Nagyon kedvelem, ha éppen megveszi vagy eladja valaki az épületet, és akkor nem zavaró, hogy odamennek látogatók. Vagy még bent vannak a bútorok, és akkor jó az eladónak is, hátha valaki véletlenül szemet vet a villájára.

Volt olyan eset is, hogy valaki részt vett egy sétán, és aztán megvett egy villát, ami a séta alkalmával tetszett meg neki.

Két évtized alatt több mint 24 000 ember sétált veled. Nekem úgy tűnik, hogy a sétálós programokon egyre több a fiatal. Te is úgy tapasztalod, hogy fellendülőben van az ilyen formájú ismeretszerzés?

2001-ben, tehát bő húsz éve már háromnegyed részben diákok voltak a részvevők, főleg hetedik-, nyolcadikosok, akik buszos „kerületnézésen” ismerkedtek lakóhelyükkel. Ahogy teltek az évek, egyre több lett a gyalogos városnézés, talán az igény is, hogy egyes részterületeket megismerjünk. Elsősorban helyiek jönnek, hétköznap szinte csak nyugdíjas hölgyek. Olyan aktív nyugdíjasok, akiknek nem az ismeretszerzés fontos, hanem jó programnak tartják a sétát és szükségét érzik a hasznos időtöltésnek. Férfiak elvétve, inkább csak muszájból, kísérőként érkeznek. A mátyásföldi villaséta az, ahová jönnek a fiatalabbak is. Szeretem könnyedre, humorosra venni a stílust, hogy tényleg élményként éljék meg a sétára szánt időt. A háromórás programon nagyon elfáradok, mert az összes idegszálammal azon vagyok, hogy minél több mindent átadjak, és minden résztvevő jól érezze magát. Ilyenkor mind rácsodálkozunk ezernyi apróságra, amit eddig észre sem vettünk. Sokan jönnek úgy, hogy itt lakunk régóta, de kíváncsiak vagyunk a történetekre. Érdekes ez, mert mások azt mondják: itt lakom, minek sétáljak éppen itt?! Én a mai napig is úgy megyek végig a saját utcámon, hogy azt nézem, mit látok, mi újat fedezek fel – és ehhez teszem hozzá aztán a történeteket, amiket másoknak elmesélhetek.

Fotók: Benedek Ágota