A környék egykor Mátyás király vadaskertje volt. Megoszlanak a vélemények arról, hogy ez a körülmény adta-e a nevét vagy a helyhez kötődő Mátyás királyos népmese, A cinkotai kántor. A legvalószínűbb az, hogy az alapítók vonzó történelmi nevet kívántak adni az előkelő nyaralóhelynek, és az ide kapcsolódó király adta magát.
Mátyásföld rendezettsége és egységes arculata nem a véletlen műve. A mai Kerepesi úttól délre eső részét 1887-től fokozatosan megvásárolta a Kunkel Imre és Paulheim József által vezetett Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesülete. Nagy telkeken, széles utakkal, közművekkel egy csodálatos villanegyedet alakítottak ki.
A telkek tulajdonosai a századforduló eklektikus stílusában és erdélyies vagy szecessziós stílusjegyek alkalmazásával építkeztek.
A Nyaralótulajdonosok Egyesülete alapszabályban rögzítette a területrendezési elveket: egy-egy telek nagysága 600-900 négyszögöl, az utcák 15 méter szélesek. Villa-rendszerű építkezést írtak elő, valamint a terveket nemcsak a cinkotai elöljáróságnak, hanem az egyesületnek is el kellett fogadnia. A jó levegő, a szép zöld környezet, az egyszerű közlekedés sok felső- és középosztálybeli fővárosi polgárt vonzott. Mátyásföld területe egyre növekedett, pezsgő kulturális élet indult meg, és az infrastrukturális fejlesztések hihetetlen ütemben folytak.
1888-ban megépítették a HÉV vonalát a Keleti pályaudvartól Cinkotáig, ettől fogva újabb iramra váltott a fejlődés. A Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesülete egyre nagyobb területeket birtokolt. 1898-ra elkészült az iskola, 1905-ben felszentelték a katolikus templomot. A XX. század elején a nagyvendéglő mögötti Erzsébet-ligetben megépült egy fürdő és különböző sportlétesítmények.
Az 1910-es évek közepén Ó-Mátyásföld déli részén létrejött az ország első repülőtere. 1918. július 4-én felszállt a Budapest-Bécs repülőgépjárat, Magyarország első nemzetközi polgári járata.
A budaörsi repülőtér megnyitásáig a mátyásföldi látta el a civil lakosság igényeit. Sőt, voltak olyan tervek is, hogy ez lesz Budapest fő repülőtere.
Az első világháborúban Mátyásföld határában kezdte meg működését a Magyar Általános Gépgyár. Az egyesület csak bizonyos feltételekkel járult hozzá a gyár felépítéséhez: füst nélküli üzemeket írtak elő, a gyár a nyaralótelepen kívül helyezkedhetett el, csak szakmunkások dolgozhattak benne.
1950-ben csatolták a fővároshoz az „öt falu”-t, azóta Cinkota, Sashalom, Rákosszentmihály, Árpádföld és Mátyásföld alkotja a Kertvárost. Ekkortól a települések fejlődési iránya jelentősen megváltozott, a súlypont a Mátyásföldön található Ikarusra, majd 1950-től a Déli Hadseregcsoport Főparancsnokságának helyett adó területre tevődött át. A villanegyednek nem tett túl jót az a néhány évtized, amíg itt állomásozott a szovjet Déli Hadseregcsoport. Viszont ennek köszönhető többek közt a mai Vívócsarnok, ami egykor tiszti étkezdeként szolgálta a szovjet elöljárókat.
A regényes történeteket vezetett séta során ismerhetjük meg leginkább. Az egykori szalámigyáros, Dozzi József villája talán a legtöbbet fotózott épület. A századelő szecessziós jegyeit viseli magán, kiemelkedik a többi villa egységéből. Vadregényes kertben megbúvó szobrok közt emelkedik ki a tornyos épület, most R. Törley Mária szobrászművész otthona. A pezsgőgyáros dédunokájának kertje olybá tűnik, mint egy romantikus regény helyszíne.
Akad olyan is épület is, amelyet láthatóan más kultúrából érkezettek vettek birtokba, és ugyan minden részletre kiterjedő igényességgel felújították, a kertet telirakták oda nem való szörnyetegekkel.
Szeretek bekukkantani a kapukon, belesni a kerítéseken. Elképzelem, milyen lehetett itt élni száz évvel ezelőtt – abban az időben, amire most nosztalgikus érzésekkel gondolunk.
Pedig talán semmivel sem volt könnyebb akkor, legfeljebb csak lassabban élték az életet. Az eltelt idő pedig megfényesítette a múltat.
Minden évszakban felemelő itt sétálni. Akár nyáron, az árnyas fák alatt egyedül, vagy akár vezetett sétán, amit Benedek Ágnes, a Kertvárosi időutazó szervez. Ilyenkor feltárul egy-egy kapu, és bepillantást nyerhetünk tarka titkokba. Ősszel aranyszínű lomb színezi az összképet, és avarszőnyeget terít talpunk alá. Tavasszal a Szamóca cukrászdához zarándokolnak a virágkedvelők, akik alig várják, hogy a két, messze földön híres magnólia kibontsa szirmait. A repülőtér felé, az Újszász utcáig elzarándokolva megkóstolhatjuk a Habcsók cukrászdában a sok remek sütemény mellett a 2021-es év egyik országtortáját is: a Napraforgó torta Fodor Sándor cukrász alkotása, és nem lehet betelni vele.
Kisétálhatunk a repülőtér területére, ahol igazi vadonban találhatjuk magunkat. Tavasszal ibolyát, sóskát szednek errefelé, ősszel a bogyó- és gombagyűjtők paradicsoma. Ha szerencsénk van, a füves kifutópályán megpillanthatjuk az ürgéket is. A védett ürgéket minden év áprilisában önkéntesek számolják meg a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer keretében. Ha így szaporodnak, a kifutópályát hamarosan ürgés rétnek fogják nevezni.
Addig is, amíg nem lesz enyém egy ötös a lottón, olykor elmegyek egy sétára, élvezni a Mátyásföldi villanegyed semmihez nem fogható hangulatát. Tartsatok velem vagy a nektek kedvessel, megéri!
Ajánljuk még:
Pesti házban veszett oda ezernyi velencei kincs: egy néma szemtanú a Szép utcából
„Az ékszerkészítésben a bizalmi kapcsolat a legfontosabb” – Placskó Hedvig ékszertervezővel beszélgettünk
Tíz perc olvasás a lelki békéért: rövidke magyar klasszikusok márciusra
