Búcsú a Gellérttől: százévnyi emlék, ég veletek!

Mit is jelent nekem a Gellért? – ezen járt az agyam, amikor az alkonyati káprázatos fényfestésben gyönyörködtem. Csak álltam, néztem a díszítést és régi emlékek tolakodtak elő. Mert a Gellért, az mégiscsak A GELLÉRT.

Dédnagyanyám minden harmadik hétfőn kora reggel nekilátott a készülődésnek, órákon át cicomázta magát, fésülködött, a legszebb ruháját öltötte fel. Ebéd után kikísértük a buszhoz, integettünk neki. Tudtam, rötyézni megy a Gellértbe – azt, hogy ez mit jelent, csak jóval később tudtam meg. A régi világból ez maradt, ezt a luxust engedték meg magunknak barátnőivel, a Rút Öreg Tyúkok Egyletével: egy hónapban egyszer, összegyűltek, egy kávéra, szigorúan csak egy csésze feketére a Gellértben. Ott, ahol a fakult fotó tanúsága szerint nagyanyám esküvői vacsoráját is tartották a vérzivataros 1944 nyarán.

 

Egy jóval későbbi fotón padtársaimmal bambán vigyorgunk: a századfordulós eleganciájú szalonban, a Gobelin-teremben állunk, hátunk mögött a világhírű gobelin, előttünk hatalmas üvegkelyhekben valamiféle desszert. A kép érettségi bankettünk emlékét őrzi.

Gondolatban megint ugrok néhány évet, a következő, Gellérthez kötődő emlékem alig néhány éves: távoli rokonaink Ausztráliából Magyarországra látogatva itt szálltak meg. Egészen el voltak ragadtatva a hoteltől, ilyet ők a messzi Sydneyben el sem tudtak képzelni. Bár tájékozódtak kis hazánkról, azért nem tudtak szabadulni a puszta-ménes-szürkemarha-kondérban főtt gulyás kényszerképzetétől, amit az országunkat bemutató filmekben láttak. A hotel, a fürdő számukra maga volt egy csoda, a Magyarországról alkotott kép újratöltése. Ma is hálás vagyok ezért.

A szecessziós stílusú épületegyüttes a maga nemében is gyönyörű, a két érdekes formájú tornya messziről felhívja a figyelmet nagyságára, eleganciájára. A kovácsoltvas díszek, a kupola, a gyönyörű színes üvegablakok egytől-egyig mestermunkák. A szállodával összeépült fürdő talán a világ egyik legszebbje a maga mozaikjaival, finoman megmunkált szobraival.

176 szobát tervezett eredetileg a tervezőtrió: Hegedűs Ármin, Sebestyén Artúr és Sterk Izidor. A szálloda az első világháborút követően, 1918-ban nyílt meg, 19-től pedig a nemzeti kormány főhadiszállása lett. A béke évei alatt a szálló nagy sikernek örvendett, fejlődött és bővült, a második világháborúban azonban súlyosan megrongálódott. A kommunizmus éveiben – mikor a Szent szót eltávolították nevéből, Gellértre csupaszítva azt –, 1946-tól restaurációs munkák kezdődtek, amik 62-ig tartottak. 

A több mint 100 éves épület szobáiban olyan illusztris vendégek szálltak meg, mint Bruno Kreisky volt osztrák kancellár, Reza Pahlavi sah, a nepáli király, a dalai láma, Antony Quinn, Kirk Douglas, Marina Vlady, Jane Fonda, Pablo Casals, Igor és David Ojsztrah, Arthur Rubinstein és talán végtelen még a hírességek sora.

A visszatérő látogatókról lakosztályokat neveztek el,

Habsburg Ottó, Richard Nixon, Yehudi Menuhin nevét egy-egy szoba is őrzi.

Most ezeket mind végiglátogathatjuk egy vezetett séta során, és betekintést is nyerhetünk a patinás hotel mindennapjaiba. Kipróbálhatjuk az ikonikus gellértes finomságokat, mert a szállóra, mint a magyar gasztronómia egyik fellegvára is tekinthetünk. Az éttermeket a kezdetektől fogva jeles szakemberek irányítására bízták, hosszú ideig Gundel Károlyra például. Itt dolgozni kiváltság volt! A szálloda több különleges étkészlettel is büszkélkedhet: a hatvanas években aranyszegélyes Zsolnay tányérokból ehettek a vendégek, az 50 éves herendi étkészletekkel pedig még ma is meg tudnak teríteni egy 50-60 fős rendezvényre.

Még megkóstolhatjuk a híres Gellért-tekercset, a csokoládés-meggyes különleges csemegét, vagy részt vehetünk egy pazar családi brunch-on a Gellért Sörözőben.

Grand Finale, hirdetik a reklámtáblák, és jó szívvel ajánlom mindenkinek, látogasson el még egyszer a Gellértbe, ha járt már itt. Mert vannak emlékek, amiket újra kell élni. 

Aki pedig még nem járt itt, annak itt az idő felkerekedni, majd elgyönyörködni az építészet e remekbe szabott alkotásán – és így Gellértes Emléket szerezni!