Mikulás és a karácsony egyik jelképes országa Finnország, ahonnan a jó öreg Joulupukki származik. De nemcsak a dús szakállú hófehér aggastyánról ismeretes a finn karácsony, hanem az úgynevezett karácsonyi béke időszakáról is. A finnek ugyanis december 24-én délben kihirdetik a „Joulurauhat”, azaz a karácsonyi békét, amely 20 teljes napig tart. Igazán kedves szokás, nem?
Húsz teljes napon keresztül béke száll a házra, és megnyugszik minden lélek. Érdemes lenne kipróbálni! És nemcsak az igaz béke megteremtését, hanem a finn karácsonyi reggelit is kipróbálhatjuk: nyelvrokonainknál december 24-én reggel fahéjas tejberizs a reggeli, amelybe egy szem mandulát rejtenek. Aki ezt a szem mandulát megtalálja, annak nagy szerencséje lesz az új évben, és ha az illető történetesen eladó sorban lévő fiatal hölgy, akkor házasságkötésre is számíthat. A házasságkötés már nem érint, de a jószerencse elkél a háznál – én idén ezt biztosan kipróbálom.
Ukrán szomszédainktól egy érdekes szokást leshetünk el: ők ugyanis apró pókhálót rejtenek el a fán, és a megtalálóé a szerencse. A hagyomány szerint ugyanis egy szegény asszonynak nem volt pénze díszekre, azonban egy szőröslábú kis állatka egész este serénykedett, hogy reggelre hálójával feldíszíthesse a fáját. A fa ezüstös hálókban pompázott, ragyogóvá varázsolva az árva karácsonyfát. Miért is ne? A legtisztább otthonokban is találhatunk egy-egy apró szerencsehozót a sarkokban. Tegyük a fára, és reménykedjünk, hogy reggelre a szerencse hálójával szövi be az ünnep díszét. A gyerekek biztosan élvezni fogják.
Spanyolország híres ünnepi finomságát, a spanyol karácsonyi süteményt „bol des rey”-nek nevezik. Készítőjük kis ajándékokat, pénzérmét és egy szem babot rejt el bennük. A bab megtalálója „király” lesz. Ha jobban belegondolok, egész vicces játék lehet belőle. Rejtsünk el mindenfélét a süteményekben, és indulhat az ünnepi lottó: lássuk, ki mire lel az omlós tészta közepette! Ezt a vidám perceket okozó programot megspékelhetjük kedves üzenetekkel, vallomásokkal, ígéretekkel is – az eredeti spanyol receptet már megosztottuk veletek.
A lengyelek a vacsorát imádsággal kezdik, majd közösen elfogyasztanak egy-egy szelet különleges ostyát. Az asztalnál ülők fogadalmat tesznek, és a haragosok békét kötnek. Különlegesen szép hagyomány, hogy mindig fenntartanak egy helyet a váratlanul betoppanó vendégek számára. Ha végiggondolom, hogy mi is az igazi üzenete az ünnepnek, akkor kifejezetten megérintő szokás ez: az én szívemet is boldogsággal töltené el, ha egy rég nem látott kedves barátom bekopogna hozzánk, leülne mellénk, és egy örök karácsonyi emléket teremthetnénk együtt.
Az Egyesült Királyság egyes területein még ma is élő népszokás a mendikálás. A kifejezés a mendieare=koldulni szóból ered, ami a szokás adománygyűjtő jellegére utal. Gyermekek járták a falvakat, hogy adományokat kérjenek a rászorulók számára. Kis csoportokba verődve kopogtattak a házak ajtaján, és ajándékokért cserébe gyönyörű énekszóval töltötték meg az otthonokat. Az lehet, hogy most korlátozottak a lehetőségeink a személyes találkozásokra, de az ünnep ezen oldaláról való megközelítését érdemes nekünk is becsempésznünk karácsonyunkba. Egy apró figyelmesség, egy jelképes üzenet: nem vagy egyedül, számíthatsz ránk!
Idehaza a legtöbb háztartásban jól ismerték a dióval jóslás szokását.
Az asztalra egy tál diót tettek, ebből foghatott mindenki. Aki jó diót fogott, annak egészséget és boldogságot, aki rosszat, annak bajt jósolt ez a különleges termés. Érdemes karácsonyi kívánságokkal, titkolt vágyakkal is kipróbálni ezt a játékot, fel tudja vidítani a családi asztaltársaságot.
És ha szeretnénk komolyan venni hagyományainkat, akkor semmiképpen se dobjuk ki a lehullott morzsákat, mert az ünnep végéig megtartott morzsák megóvják a ház lakóit a betegségektől. Ha pedig egészen biztosra akarunk menni, akkor készítsünk mézesbábot mézből és fokhagymából, mert ez az élet édessége, ami a teljes lelki és testi egészséget szimbolizálja.
Végezetül pedig a szent ünnep legfontosabb és talán leginkább csodába illő szokását szeretném bemutatni: ezen a napon ugyanis szokás volt házról-házra járni a családdal, bocsánatot kérni szomszédainktól, barátainktól, ismerőseinktől az év közben okozott esetleges rossz percekért. Karácsonykor megszűnt a harag, az emberek megbocsátottak egymásnak, a szeretet ünnepét mindenki békességben töltötte. Páratlan szokás, aminek helye lenne ma is. Ha tehát lehetőségük adódik rá – bármilyen formába – oldozzuk fel magukat, egymást a harag és sérelmek nyomása alól, lássuk meg egymásban a jót, hozzunk békességet mindennapjaikba. Talán ez a karácsony legfontosabb üzenete…
Nyitókép: Szabo Viktor / Unsplash
Ajánljuk még:
EGY FONTÉRT KARÁCSONYFA, AVAGY A MAGYAR LÁNY FELTALÁLJA MAGÁT, HA NEM TUD HAZAUTAZNI KARÁCSONYRA
SÖTÉTSÉGBŐL FÉNY SZÜLETIK – A KARÁCSONY EGYETLEN FELADATÁRÓL
KARÁCSONYKOR A KISLÁNYOK SZEME CSILLOGJON, NE A SZEMHÉJUK – SMINK NÉLKÜL IS SZÉPEK, NEM?
