Csodavilág az osztrák Toszkánában: ilyen egy őszi kirándulás Stájerországban

ZónánTúl

Csodavilág az osztrák Toszkánában: ilyen egy őszi kirándulás Stájerországban

Stájerországot Ausztria zöld szívének is nevezik, a Dél-Stájer régióra pedig pontosan ráillik az „osztrák Toszkána” becenév. Már az utazás tervezgetésekor elvarázsoltak a szőlőkkel borított domboldalak képei, a völgyekben megülő pára, a gerinceken büszkén sorakozó nyárfák sora. Élőben pedig még szebbnek találtam mindezt – ráadásul nem is kellett sokat utazni, hogy láthassam!

Méltóságos fenyvesek, sziklameredélyek, magashegyi túrák: a természetkedvelőknek legtöbbször ez ugrik be Ausztriáról. Borvidéket kevesebbet ismerünk, pedig akad kint az is bőven. Írtam már Wachau tájairól és Burgenlandról, legutóbb pedig Dél-Stájerország vidéke varázsolt el. Mivel a magyar határtól egy órára már e tájékban gyönyörködhetünk, ajánlom bárkinek, hogy szánjon (minimum!) egy-két napot a kirándulásra! Persze Ausztriában nem hagyják, hogy az idegen csak úgy bolyongjon: remek leírások, útbaigazítások, tematikus térképek nyálcsorgató ajánlatokkal csábítanak.

A Dél-Stájer borút és környéke bővelkedik útvonalajánlatokban: borkedvelőknek, ínyenceknek, bringásoknak és túrázóknak, de a kulturális emlékek szerelmeseinek is szuper kirándulóhely. 

Bor, must, murci

Egyértelmű választás, hiszen borvidékről van szó, ahol remek borokkal találkozhatunk. Fő szőlőfajták a savignon blanc, a pinot blanc, az olaszrizling, amit errefelé Welschriesling néven tisztelnek, a zweigelt és a pinot noire. A borkimérésekben augusztustól decemberig Sturm van a kínálatban, ami annyit tesz: vihar – ez a murcit jelenti. Szívesen isszák és kínálják, főleg frissen sült forró gesztenye dukál mellé. A borokhoz több helyen gazdagon megrakott hidegtálak járnak, és nem vetik meg az édes süteményeket sem.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Az itteni dombok meredekek, elképesztő látványt nyújtanak az ég felé tartó szőlősorok. Ausztria zöld szíve: itt is lépten-nyomon szívecskékbe botlunk: itt egy szíves pad, amin ülve átpillanthatunk Szlovéniába is. Amott vöröslő szív ragyog a sárga szőlőben: az októberre sárgára színesedő lombú szőlők közé rőt levelűt ültettek úgy, hogy messziről szépen kirajzolódjon a szív. Szív alakú lábtörlő, virágtartó, szívet formáz a szappan, a keksz.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Több szőlőskertben is adott a lehetőség, hogy megismerkedjünk a szőlőtermesztés történetével és a helyi szőlőfajtákkal. Kitzeckben a stájer szőlészeti múzeum több mint 300 éves épületében a szőlőfeldolgozás eszköztáráról is megtudhatunk mindent.

Az egyik dombtetőn aztán elgyönyörködhetünk a világ legnagyobb szőlőfürtjében, amelyet fémből és üvegből álmodott meg alkotója.

Klopatetz-túra

A borút jelképe a Klopatetz, egy fából ácsolt alkalmatosság, amely a szőlőt dézsmáló seregélyeket volt hivatott elzavarni csattogásával. Szinte minden dombon áll egy-egy ilyen jópofa, nyírfacsomót himbáló, forgó szerkezet. Felkötheti a gatyáját, aki ezeket szeretné felkeresni egymásután, mert a túra gyönyörű, ám embert próbáló szinteket kell megmászni közben le s föl. A világ legnagyobb Klopatetzét viszont nem szabad kihagyni semmiképp sem! 

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Ínyenctúra

Nehezen leküzdhető akadályokkal tarkított útvonal, mert minden pillanatban valami izgalmas-finom-mentenmegkóstolnivalóba botlasz. Kezdjük az italokkal: nem csak bort kortyolhatunk, van itt sör is. A völgyek ölén komlót termesztenek, több kisebb sörfőzde kínálja kézműves italait. Leutschachban a Komlómúzeumban megismerkedhetünk e varázsaltos növény kulináris jelentőségével és gyógyhatásaival is.

Időutazást tehetünk a látványmalmokban – mert a gyors folyású hegyi patakoknak hála kis vízimalmok is akadnak bőven.

A sajtműhelyek és gyümölcsfeldolgozó manufaktúrák mellett feltétlenül meg kell kóstolni a helyi tökmagolajat. Stájerország messze híres tökmagjáról és az abból nyert olajból. Most a bársonyosan finom tökmagolaj mellett volt alkalmunk megismerkedni a tökmagolajjal megöntözött, darált tökmaggal szórt rántottával is.

Kernoleierspeiz (tökmagos rántotta) – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

A vendéglátónk töksüteményt kínált a kávé mellé: illatosra pirított, finomra őrölt tökmaggal, friss tökmagolajjal készült mennyei finomságot, amely különleges zöldes színével is elvarázsolt. A reggelihez tökmagolajjal és leheletnyi fokhagymával habosra kevert vaj járt, ebédre többféle töklevesből választhattunk, uzsonnára tökmagos csokoládét majszoltunk. 

Két keréken

Aki két keréken indul neki e tájnak, jobb ha e-bike-ban gondolkodik. Néhány órára mi is kipróbáltunk egyet, és mondhatom, így tényleg élmény volt a kerékpározás! Remekül kiépített kerékpárutak hálózzák be a környéket, mindenki találhat magának megfelelőt.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Látványban és élményben nem lesz hiány, vannak frissítőpontok, pihenőhelyek. Bringázhatunk szőlőskertek közt és árnyas erdőkben, vagy legurulhatunk a karnyújtásnyira lévő Mura menti kerékpárúthoz, amin akár Grazba vagy Mariborba kerekezhetünk.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Húzz bakancsot!

Ha itt jársz: gyalogolj. Hívogatnak a méltóságos bükkösök, a szelídgesztenyések, a tölgyerdők. Kihagyhatatlan Stájerország egyik legszebb szurdokvölgye, a Heiligengeistklamm. A hegyoldalban lefelé igyekvő patak medrében vezet fel az út, párás, páfrányokkal és mohás fatörzsekkel szeldelt szűk mélyedésben.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Kőről kőre, gyökérről gyökérre lehet lépkedni, olykor drótkötélbe kapaszkodva. Errefelé ez nem túl extrém dolog, de az idegenek figyelmét felhívják, hogy csak jó cipőben induljunk útnak. Kiegészíteném azzal, hogy legyél jó kondiban, ne legyen tériszonyod és a jó cipődben legyen erős és biztos lábad is! A túra nem könnyű, a szurdokvölgy után még hosszan igyekezhetünk, amíg elérkezünk a csúcson található kis kápolnához és az ismert búcsújáróhely Szentlélek templomához – ami jelen állás szerint Szlovénia területére esik.

Minden más

A leibnitzi városi múzeumban megtudhattuk – már ha eddig elkerülte a figyelmünket –, hogy

1479-ben Bernhard von Rohrer érsek harc nélkül átadta a Leibnitzet a Stájerországba bevonuló Mátyás magyar királynak. A magyar megszállás 1490-ig, Mátyás halálig tartott.

Gamlitzban motorikpark vár mindenkit, nemcsak a gyerkőcöket. Kellemes kis tó partján terül el az árnyas park, ahol próbára tehetjük egyensúlyérzékünket, fejleszthetjük koncentráló-képességünket és erősíthetjük izmainkat. A park egy része akadálymentesített, kerekesszékkel nemcsak bejárhatjuk, de az eszközök egy részét használhatjuk is!

Ehrenhausen felett a hegyoldalban medvéiről híres állatpark hívogat. Cirkuszokból és mutatványosoktól mentett medvék találtak itt otthonra szerte Európából. Van állatsimogató, nézegethetünk cuki malacokat, szaladgálhatunk bárányok közt, vagy csak egy kellemes uzsonna mellett gyönyörködhetünk a környező tájban, előtérben csacsikkal és lovakkal.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

Dél-Stájerországban is vannak természetesen látogatható biokertek, fűszer-és gyógynövénykertek, amelyek – pláne növénykedvelőknek – kihagyhatatlanok. Nehéz volt kiválasztanom, melyik legyen az az egy, amelyiket feltétlenül látni kell, végül az Amtmann-ház, és az azt körülölelő mesebirodalom lett a befutó. Itt a sütemények friss virágokkal a tányéron érkeztek, órákig el tudtam volna ücsörögni a romantikus kertecskében. Sőt, akár hónapokig elbóklásztam volna kertben és a környék zegzugaiban.

Az „osztrák Toszkána” idén ősszel varázslatos arcát mutatta meg. Jó volna tavasszal újra látni, amikor virágzik a bodza, az alma, amikor megpattannak a szőlőrügyek – vajon akkor is misztikus köd üli meg a völgyeket, ahogyan a képeken?

Nyitókép: Pixabay / Hans Georg Kügerl

Ajánljuk még:

Alpok-Adria túraút: hófödte csúcsoktól az azúrkék tengerig – gyalogszerrel

Ausztria tetején, a Grossglockneren túrázva figyeltem fel először a táblára: Alpok-Adria Trail. Megdobbant a szívem, mert nincs is szebb annál, mint amikor a hegyek a tengerrel összeérnek. Akkor is, ha ez a találkozó a bakancsainknak köszönhető, vagyis a hófödte csúcsoktól indulva, az Isonzó völgyén kanyarogva, a Júliai-Alpokat átszelve Rilke lábnyománál pillantjuk meg az azúrkék tengert, és egy tisztelet-félkört téve neki, egészen Muggiáig követjük, Trieszten áthaladva. Mindezt természetesen gyalogszerrel.