Afrika gyöngyei az életről mesélnek – Interjú Tóth Mariann író-újságíró, ékszertervező-gyöngyművésszel

Hogy kerültél Afrikába? 

A férjem munkája miatt költöztünk Ghánába, annak is a fővárosába, Accrába. Az egykori angol gyarmat Nyugat-Afrika egyik legfejlettebb országa, ahol rend és biztonság van. Persze mivel fejlődő országról van szó, főként az egészségügyi ellátás miatt volt bennünk egy kis aggodalom, de szerencsére nem volt egyikünknek sem komolyabb baja kint. 

Hogyan találkoztál a ghánai kultúrával? 

A ghánai emberek nagyon barátságosak, nyitottak, ráadásul legtöbbjük beszél angolul (1956-ban lettek független állam), így könnyebb volt kapcsolatokat építeni. Elsődlegesen persze a gyerekek osztálytársainak szüleivel és a munkakapcsolatokból lett ismerősökkel jártunk össze, de ez gyakorta így van, hiszen a külföldiek egymást segítik ezekben a helyzetekben, főként ha egy teljesen más kultúrával rendelkező országról van szó. 

 

Mi tetszett igazán, mi fogott meg? Milyen erősségei vannak Ghánának? 

Sokan azt gondolják, hogy irigylésre méltó a klíma ott, ahol örök nyár van. Ám a magas hőmérséklet és a párás levegő nagyon embert próbáló, főleg annak, aki szeret sokat a természetben lenni. Estére sem hűlt le igazán a hőmérséklet, ráadásul akkor a maláriát terjesztő szúnyogok miatt nem is volt tanácsos kint tartózkodni. Nem is gondoltam, hogy a négy évszak, a természet változásai ennyire tudnak hiányozni. A finom trópusi gyümölcsök azonban csakis ezen az éghajlaton lesznek ennyire zamatosak, azért ez némileg kárpótolt minket. Az ott termett banánnak, a papayának, a mangónak vagy épp a passiógyümölcsnek teljesen más íze van, mint amit itthon be lehet szerezni.

A ghánai emberek szinte mindig mosolyognak, gyakran énekelnek és táncolnak. Azok is, akik nálunk mondjuk panaszkodnának vagy keseregnének. A bolti eladó is úgy tölti fel a polcokat, hogy közben énekel. Az emberek tudják, meddig nyújtózkodhatnak, és a legtöbbjük nem is akar többet. Értékelik a mindennapokat, és nem aggodalmaskodnak. 

Hogy jött a gondolat, hogy ékszerkészítéssel szeretnél foglalkozni? Milyen alapanyagokkal dolgozol? 

Afrikában az ékszereknek szimbolikus jelentésük van, főként a törzsi világban, ami még a mai napig nagyon meghatározó a mindennapi életben. Egykoron főként a természetben talált alapanyagokból, kagylóból, állati csontból, fogakból, magokból készültek a kiegészítők, majd a kereskedők elhozták az üveggyöngyöket, amiket számukra értékes termékekre – elefántcsontra, aranyra vagy épp rabszolgára – cseréltek. Idővel azonban a helyi kézművesek is elkezdték gyártani a gyöngyöket, főként újrahasznosított üvegből. A nagy mozsarakban porrá zúzott ablakokból, színes sörös, boros és alkoholos üvegekből gyöngyök készülnek a fával fűtött kis kemencékben.

Néhány típusnál apró tölcsérekkel töltik aprólékos munkával a színezett üvegport a formákba, amik így sok-sok különböző rajzolatot adnak. Máskor az égetés után festik meg picike, fából készült pálcákkal a gyöngyöt, amiket aztán újra a kemencébe raknak, és ráégetik a mintát. Éppen ezért rengeteg különböző színű, mintájú, méretű gyöngy készül, amiből lehetetlen választani. Csodák születnek a hulladékból, amik így új életre kelnek.

 

 

Sokan kis manufaktúrában készítenek gyöngyöket, amelyek aztán megjelennek a piacokon. Vannak olyanok, amelyek kizárólag gyöngyöket árusítanak. Drága, antik kereskedőgyöngyöt és megfizethető újakat, üvegből, bronzból, csontból készülteket egyaránt. Ez maga volt számomra a Paradicsom.

Amikor első alkalommal látogattam meg egy kis műhelyt, azonnal beleszerettem a gyöngyökbe és… nem kevéssel távoztam. Otthon aztán alkotni kezdtem: karkötőket, nyakláncokat és fülbevalókat készítettem, amik az ottani barátnőimnek is megtetszettek, így nekik ajándékoztam őket.

Később már ők kérték, hogy készítsek még nekik, mert ajándékba szeretnék hazavinni a barátaiknak, rokonaiknak. Egyre több vásárlóm lett, így a világ számos országába elkerültek az ékszereim. Nekem nagy örömet okozott az alkotás, ők pedig szívesen viselték vagy ajándékozták azt szeretteiknek. A bevételemből meg helyi árvaházakat és az utcagyerekeket támogató szervezeteket segítettem. 

Mi jellemzi a formavilágodat? Honnan merítesz (ihletet), milyen színekkel dolgozol szívesen?

Sokan azért szerették Ghánában az ékszereimet, mert egyediek, nincs közöttük két egyforma. Sokan készítenek egyébként ott is ékszereket, az enyém abban különbözött, hogy az európai ízlés miatt a dizájn sokkal minimalistább és visszafogottabb. Így beazonosítható volt, felismerték a munkáimat egymáson a nők. Sokan így is ismertek: „ja, igen-igen, Mariann, aki ékszereket készít”. Később már márkanevem is lett, ami egy szójátékból született: AfroBeadyac, az afrodiziákum és a gyöngy (bead) szó kereszteződéséből. 

 

Tekinthetünk úgy a gyöngyözésre, mint egyféle hídra, ami elérhetőbbé teszi Afrikát? 

Miután hazaköltöztünk, visszamentem a régi munkahelyemre, újra tévézni kezdtem, de nem hagytam abba az ékszerkészítést sem. Magam is meglepődtem, hogy a kézműves vásárokban milyen sikere van a munkámnak, hiszen itthon rengeteg különféle dizájneralkotással lehet találkozni.

Amellett, hogy az én ékszereim alapanyaga nyilvánvalóan különbözik, hiszen messziről érkezett, sokakat a mögötte rejlő történet fogja meg.

Érdekli az embereket a kereskedőgyöngyök története, az egyes formák, motívumok, színek jelentése és nem utolsósorban az, hogyan készültek az üveggyöngyök. Az ezzel kapcsolatos információk pedig közelebb hozzák a különböző kultúrákat egymáshoz. Aki afrikai gyöngyből készült ékszert visel, az nyilvánvalóan szép érzésekkel gondol Afrikára, az ott élő emberekre. Nyitottabb, kíváncsibb az ott élők sorsára, szerintem színesebben, árnyaltabban látja a világot az, akinek köze van Afrika mesélő gyöngyeihez. 

Említetted az újrahasznosítást az üveggyöngygyártás kapcsán, ez nyilvánvalóan plusz értéket ad az elkészült ékszereknek. 

Valóban, de az újrahasznosítás nemcsak azért fontos, mert ez egyfajta elérhető alapanyag ott, ahol nincs üveggyártás, hanem mert értéket teremt. Például munkát ad sok-sok embernek. Az így készült gyöngyök pedig nem csak Ghánában ismertek. Míg egykoron Afrikába érkeztek messzi földről a kézműves gyöngyök, most megfordult az irány:

nagy kereslet van Amerikától Európán át mindenfelé a Ghánából származó, egyedi, a mai napig gépek nélkül készülő, törékeny csodák iránt.

Remélem, ezt a rajongást én is átadhatom, és minél többeknek szerezhetek vele itthon is örömet. 

Több alkalommal is éltem már hosszú éveket külföldön. Iránból és Marokkóból is egy-egy riportkötettel tértem haza, Ghánában viszont annyira beleszerettem a helyi gyöngyökbe, hogy a szabadidőmben az írás helyett ékszereket készítettem. Számomra az ékszerkészítés jelenleg a legerőteljesebb közlésforma. Most azokon keresztül mesélem el egy gyönyörű ország színes, változatos sorsát.

Fotók:  Tóth Mariann

Téged is érdekel az utazás? Tudd meg, mik a külföldi munkavállalás előnyei és hátrányai, mi az az 5 ok, amiért érdemes külföldre elengedni a fiatalokat, és mivel jár a gyökértelenség és a honvágy.