Világnapot mindennek és mindenkinek, avagy éljenek az unikornisok és a sajtos szendvicsek

Valószínűleg ezt a jelenséget is (többek között) az internetnek köszönhetjük. Tudniillik, hogy lassan már mindennek megvan a maga világnapja, csak sok esetben nem tudni, miért. Egyes területeket túlreprezentáltnak tartok, például az informatikával és számítástechnikával foglalkozók több csoportja is tart külön-külön világnapot, miközben a villanyszerelők, kőművesek vagy bolti eladók világnapjával valahogy nem találkoztam még sosem. Véletlen lenne? Bár akkor tényleg mindennap lenne valamilyen világnapunk, vagy akár egy nap több is, de azért mégis érthetetlen minek miért van világnapja és ki adja ezeket…

Figyelemfelkeltés és összetartozás

A világnapok és nemzetközi akciónapok olyan, évenként ismétlődő, globális vagy számos országra kiterjedő ünnepek és figyelemfelhívó napok, amelyeket különböző nemzetközi szervezetek hirdettek meg valamely aktuális témához kapcsolódóan. Ide tartoznak például az ENSZ tematikus figyelemfelhívó napjai, a szakmák napjai és az egyéb egynapos, nemzetközi jelentőségű események. Ezzel nincs is semmi gond, valóban fontos felhívni az emberek figyelmét az egyes betegségekre, a megelőző szűrővizsgálatok fontosságára, vagy éppen azokra, akik valamilyen betegségben szenvedve élnek a környezetünkben. Ahogyan például a békés egymás mellett élésre, a környezetvédelemre, az erőszak áldozataira vagy a különféle társadalmi csoportok elfogadásának fontosságára felhívó napokat is fontosnak tarthatjuk.

Abban azonban már nem vagyok biztos, hogy nagy szükségünk lenne egy napra, amikor mindenki megünnepelheti kedvére mondjuk a mogyoróvajas kekszet, a hamburgert, a vattacukrot, a limonádét vagy éppen a sült krumplit. De ne ragadjunk le az ételeknél: a dj-k világnapjára (távol álljon tőlem megbántani a lemezlovasokat) például mi szükségünk van? De ugyanígy nem értem az unikornisok, a rajzolás, a gördeszkázás, a sportújságírók, a táblázatkezelők és a könyvárak világnapja mellett külön az iskolai könyvtárak világnapját. Nem azt vitatom, hogy ezek mind fontos részei-e az életünknek, vagy hogy meglennénk-e egyik vagy másik szakma nélkül. Fontosak és kellenek. Az unikornisok is.

Csupán azt nem értem, hogy ők miért különbek vagy fontosabbak, mint például a tündérek és az erdei manók, a felszolgálók, az autószerelők vagy a benzinkutasok?

(Ha van világnapja bármelyiknek is, akkor én tévedtem, bocsánat.) Kellene egy világnap vagy inkább egy világűrnap az UFO-knak is, hátha eljönnének hozzánk ünnepelni! Voltam én is egyedülálló, de sosem jutott eszembe, hogy milyen jó lenne, ha a szingliknek lehetne egy világnapjuk! Ugyanis van. Gondolom, ezzel ellensúlyozzák a Valentin-napot, ami ugyancsak mindig is hidegen hagyott. Igen, tudom, egyszerűen csak ne foglalkozzak a többi világnappal se, miért húzom fel magam fölöslegesen egy olyan problémán, ami valójában nem is létezik?

Viccesek és finomak

Persze, a világnapok jelenthetik a különböző csoportok számára az együvé tartozást. Hogy egy földalatti kis irodában magányosan dolgozó táblázatkezelő is tudja, nincs egyedül. Vicces lehet törülköző-, Star Wars- és öltözz ki-napot tartani, ahogyan hasznos felhívni a figyelmet a túlfogyasztásra és a fölösleges dolgok megvásárlására a ne vásárolj semmit-napon. Azt is sejteni vélem, hogy egyes világnapok mögött nem egy nagy nemzetközi szervezet,

sokkal inkább egyes kereskedők vagy valamilyen étteremlánc üzleti fogása állhat, én meg akarva-akaratlanul is bedőlök,

amikor felhívják a figyelmemet a grillezett sajtos szendvics (kihalófélben lenne?) világnapjára, és vacsorára én is azt készítek magamnak, anélkül, hogy tudnám, miért van erre most szükségem, de legyen. Világnapja van. És nem vitatom, hogy olykor jó elgondolkozni egy kicsit a körülöttünk létező dolgokról, vagy éppen az olyan hétköznapi, akár jelentéktelennek tűnő dolgokról is, mint egy sajtos szendvics. Vagyis kezeljük helyén azokat, egyszerűen csak igyunk egy pohár friss rosét a bor világnapján, akár még örömünket is lelhetjük benne! A nutella vagy a palacsinta világnapján mindenképpen.