Az ezer papírdaruval eltemetett lány emlékére – Ma van az Origami Világnapja

Kult

Az ezer papírdaruval eltemetett lány emlékére – Ma van az Origami Világnapja

Gyermekkorunk kedvencei közül sok tiszta, egyszerű játékkal ma is szívesen bíbelődünk. Szentimentálisabb lelkületűek meg is őriznek párat a hajdani kedves darabok közül, főként, ha olyasvalakitől kapták, akinek bérelt helye van szívükben. Különösen értékesek, amelyeket együtt készítettünk: valóságos érzelmi ragasztó szülő, nagyszülő és gyermek között például a közös tátikahajtogatás, papírhajó-úsztatás vagy a szélforgós bicajozás. Ezeket az apró csodákat mind a japán papírhajtogatásnak, az Origaminak köszönhetjük. Ma, az Origami világnapján idézzünk fel pár gyermekkori emléket, melyek főszereplője egy-egy Origami-figura!

Születésének körülményei homályba vésznek, de az Origami (ori=hajtogatás, kami=papír) töretlen népszerűségét az 1600-as évek végétől jegyzik a japánok. Első említések szerint esküvői dekorációként hajtogattak papírmadarakat és papírvirágokat, ám az Origami hamarosan nem csak ünnepi mulatságok díszeként, de játékként is elterjedt, sőt: valóságos művészetté nőtte ki magát Japánban. 1797-ben jelent meg az első könyv az Origamiról, majd a XIX. század közepétől vált igazán népszerűvé nemzetközi szinten is, 1845-ben ugyanis összegyűjtötték a legnépszerűbb japán papírhajtogatási mintákat, formákat és kiadták Az ezer daru hajtogatása című kötetet.

Kézügyesség, fantázia és végtelen türelem: ez az Origami titka. Aki igazi kikapcsolódásra vágyik, nem fog csalódni ebben a határtalan szabadságot kínáló játékban. Magyarországon 1988 januárjától működik a kecskeméti Szórakatémusz Játékmúzeumban megalapított Magyar Origami Kör, de országszerte több nagyvárosban is működik. Hazájában saját múzeuma is van, a Tokyo Origami Museum, a Nippon Origami Association fenntartásában, amely az Origami Világnapja alkalmából idén Október 30. és November 11. között megszervezi a 27. Origami Karnevált.

Mit kell tudni az origamiról? – Az 1000 daru legendája

Motívumaiban varázserőt hordoz minden Origami figura. Az egyik legnépszerűbb, a darumadár, Japánban a hosszú élet szimbóluma.

A daru hajtogatása közben elképzelt vágyak teljesülnek: ezt tartja a japán néphit.

A japán 1000 daru legendáját egy kislány, Sadako Sasaki története tette híressé, aki alig 2 éves volt a hiroshimai atomtámadás idején, és akinél 11 éves korában leukémiát diagnosztizáltak. A gyógyulásba vetett töretlen hitét azzal próbálta megerősíteni, hogy megígérte, 1000 darut fog hajtogatni, hogy az istenek meggyógyítsák. Végül 644 papírdarut sikerült elkészítenie, mielőtt 12 évesen, 1955. október 25-én meghalt. Barátai meghajtogatták a többit is, és Sadako-t az 1000 papírdaruval együtt temették el.

A magyar kultúrában a daru a hűség madara ősidők óta. Ezt a japánok is hasonlóan gondolják: az 1000 évig élő daru a becsület és a hűség jelképe, éppen ezért vele köszöntik az újévet és házasságkötés előtt is a boldog közös élet reményében hajtogatnak 1000 papírdarut.

 
Unsplash

Japán szokások itthoni kiadásban

Kislányként többféle praktikával próbáltuk kideríteni, mit hoz a jövendő. A papírból hajtogatott sótartót, csiki-csukit vagy tátikát ugyancsak szívesen használtuk kiszámolásra, de jóslára is: az ujjainkra húzva nyitogattuk a más-más színnel és szöveggel ellátott szirmokat, hogy a bemondott szám megmutassa, ki fog az oltárhoz vezetni. Csúcsaira állítva a figurát, fűszertartóként is használtuk, kirándulások alkalmával. Filléres kedvenceink közül nem hiányozhattak az „átváltozós” Origami figurák sem. A csizmából nadrág, majd pulóver, asztal, csónak, végül doboz lett, közben egy egész mese kerekedett ki belőle. Mi mindenre hasznos egyetlen papírlap – ez már gyerekként is varázslatosnak tűnt.

Kisfiúk egyik kedvenc vetélkedője, a papírhajó úsztatása ugyancsak az Origamihoz kötődik. Gyorsasági és ügyességi játékként igazi patakparti mulatság volt az egész család számára: mindenki egyforma papírlapot kapott, abból kellett minél erősebb papírhajót hajtogatni, majd úgy engedni le a vízen, hogy minél messzebbre jusson anélkül, hogy felborulna és elsüllyedne. A verseny után irány a papírsárkány-eregetés vagy a hancúrozás a dombon, papírforgóval!

 
Unsplash

Szinte kötelező kamaszcsínyeink közül kuncogva idézzük fel az iskolai üzenetküldést, papírrepülővel. Ennél kézenfekvőbb eszközünk nem is lehetett volna az okostelefon előtti korszakban! Különösen a fiúk szerelmes vagy csipkelődő üzenetei értek így célba, „légi úton” – hacsak nem rossz pillanatban fordult meg a tanár a táblánál.

Óvodásként anyák napjára papírtulipánokat, papírszegfűt hajtogattunk, otthon a húsvéti tojásokat papírvirágokkal díszített kosárkába tettük, karácsonyra pedig papírcsillagokat, papírangyalkákat és virággömböket készítettünk a fára. Ez utóbbit Kusudama-virágnak hívják, amit Japánban eredetileg gyógynövényes gömbként (kuszuri=gyógyszer, dama=gömb) használtak: a közepébe tömjént, különböző gyógynövényeket vagy éppen potpourrit tettek illatosítás céljából. Ezt a virággömböt külön virágok összeragasztásával készítik, ma már világszerte népszerű karácsonyi díszként.

 
Unsplash

És hogy miért jó csinálni? Mert a papírhajtogatás valóságos meditatív tevékenység. Elcsendesít, növeli a koncentrációs képességet, gyerekeknél pedig a szem-kéz koordináció javításában, fejlesztésében is igen hasznos segítség.

Manapság, a felnőtt színezők és mandalás könyvek világában az Origamit is nyugodtan visszahozhatjuk a nosztalgiák birodalmából, de talán még fontosabb, hogy ezt a valóban filléres játékot gyermekeinkkel közösen élvezzük.

Ajánljuk még:

NEMCSAK A MESÉK, A REGÉNYEK IS TANÍTANAK: HAT KLASSZIKUS OLVASMÁNY AZ ÉLETRŐL
HÁROM KÖNYV, AMI A TENGERPARTRA REPÍT
A ZENESZERZŐ, AKI MAGA VOLT A MOZI, MIELŐTT A MOZI MEGSZÜLETETT