Janiról tudni kell, hogy erős hangja van, és amikor kiereszti, nem lehet nem rá figyelni. De nem az érces hangja és tüdeje, nem a kiállása miatt lett vőfély ezelőtt harminc évvel.
Fotó: Papp János
Miért választottad ezt a hivatást?
A saját lakodalmunkon fogalmazódott meg bennem ez az igény. Nagyjából 350 vendégünk volt, és egy nagyon kedves, lelkes fiatal családtag ugyan elvállalta a feladatot, hogy „levezényli” az eseményt, mégis maradt bennem, bennünk hiányérzet. A feleségem néha – humorosan – úgy fogalmaz: élete legrosszabb napja volt, ami persze nem igaz, de elgondolkodtató, hiszen ez egy
rendkívül meghatározó élmény az ember életében.
Nem volt bennem eleinte markáns elhatározás, csak úgy hozta magával az élet a lehetőségeket. Először elvállaltam egy barát lakodalmát, majd egy másikat, harmadikat, és egyre szaporodtak a felkérések. Eleinte elegánsan, ingben, nyakkendőben jelentem meg, mint a mai ceremóniamesterek, összefogtam, tájékoztattam a násznépet és terelgettem őket, mint jó pásztor a nyáját. Évekkel később az egyik legjobb barátom felkért, hogy kifejezetten vőfélyként jelenjek meg a lagziján. Erre az alkalomra varrattam meg az első népviseletemet és már csizmában, kalapban érkeztem, vőfélybotot is faragtattam, amelyen akkor még csak egyetlen nemzeti színű szalag volt. A mondandómba beleszőttem a barátomra jellemző őrültségeket, amiket legénykorában véghezvitt, és ezeknek egy részét már rímekben mondtam el. Olyan nagy sikere lett, hogy futótűzként terjedt a híre, és onnantól vőfélyként kértek fel a házasodni vágyók. Valahogy így indult az én hivatásom.
Mi a különbség egy vőfély és egy „játékmester” vagy ceremóniamester között?
Sok ponton találkoznak ezek a tevékenységek, de vőfélyként a hagyományőrzés nagyobb hangsúlyt kap. Természetesen minden pár esetében a legapróbb részletességgel megbeszéljük, mit szeretnének és mit nem. Éppen néhány hete volt egy olyan esemény, ahol a pár szinte teljesen a régi lakodalmak hangulatát szerette volna felidézni. Volt szülőbúcsú, lánykikérő, az étkek felvezetése, menyecsketáncoltatás is. A versben, rigmusban beszélés is markáns különbség a vőfély és a ceremóniamester között. Persze, ezeknek megvan a maga helye és ideje, egy lakodalmat nem lehet csak ilyen formában levezényelni.
Fotó: Papp János
Te írod a rímeket?
Kezdetben nagyon sok vőfélykönyvet olvastam és nem nagyon találtam olyan rigmusokat, amelyeket egy az egyben a mai korban elmondhattam volna. Alapnak néhányat felhasználtam, de legtöbbjüket átalakítottam, és a mai napig formálom őket, miután igazodom az egyes párokhoz is, akár a tartalmat, akár a stílust tekintve. A lakodalom magyarságunk több mint 800 éves, gyönyörű hagyománya, de ahhoz, hogy továbbéljen, a vőfélyeknek is meg kell újulniuk, és ezeket a hagyományokat új köntösbe kell öltöztetniük.
Méghozzá úgy, hogy a lényeg mégis megmaradjon. Ha nem így teszünk, a ceremóniamesterek teljesen átveszik a helyünket, és még a maradék hagyomány is kihal.
Mit tekintesz te a legfőbb feladatnak egy lakodalmon?
Azt, hogy a fiatal pár zavartalanul tudja élvezni a saját lakodalmát. A vőfély szerepe nem a nagy nappal kezdődik, hanem már jóval előtte, egy-másfél évvel, amikor a pár felkéri a feladatra. Én minden esetben ragaszkodom egy kötelezettségektől mentes személyes találkozóhoz, ahol kicsit megismerjük egymást. Meghallgatom az igényeket, információt gyűjtök a násznépről, szülőkről, barátokról, és közösen az ifjú párral, rájuk szabva készítjük el a nagy nap forgatókönyvét. Ebben rejlik a siker titka. Fontos, hogy mindig az ifjú pár rendelkezésére álljak, akár éjjel kettőkor is. A nagy napon feladatom összefogni és minden eseményről időben tájékoztatni a násznépet, a szolgáltatókkal jól együttműködni: nem utasítani őket, hanem tapintatosan kérni. Emellett a fél szemem mindig a fiatalokon van, mire van szükségük, hogy érzik magukat. Nekem kell intéznem, megoldanom az esetleges problémákat úgy, hogy közben a megbeszélt forgatókönyv szerint biztosítom az eseménysor zavartalanságát. Egy kollégám egyszer úgy fogalmazott, hogy
„a vőfély olyan, mint egy karmester: habár mindenki ismeri a szólamát, ő teremt összhangot a zenészek játékában”
Ezzel teljesen egyetértek, mi tudjuk kézben tartani a lakodalom dinamikáját, ütemet váltani, amikor szükséges, a hangulatot gyorsítani, lassítani, erőt adni neki vagy lehalkítani. Egyébként néhány éve jött létre az Országos Vőfély Szövetség Egyesület Balázs Sándor elnök ötlete nyomán, pontosan azért, hogy összefogja az országban tevékenykedő vőfélyeket, és a hagyományőrzésen felül egyfajta garanciát is nyújtson: aki a köreinkből választ vőfélyt, az a legmagasabb szintű szolgáltatásban részesül.
Milyen népviselet jellemző a vőfélyekre?
Van kolléga, aki az adott tájegység hagyományos öltözékét viseli, ha kell cifraszűrben, mellényben, kalapban vezényli az eseményt. Én a fiatalok kérése mentén öltözködöm, és természetesen van vőfélybotom is. Erre az ifjú pár, vagyis a menyasszony köt fel egy hímzett szalagot, amelynek egyik ágán a pár neve, a másikon a lagzi dátuma szerepel. Ez hangsúlyos eszköze a lakodalomnak, az emelésével jelez a vőfély, ha szólni szeretne.
Fotó: Papp János
Mitől lesz jó a lakodalom?
Tapasztalatom szerint – az én munkámon kívül – a zenekar tudja emlékezetessé tenni. Néha bizony egyáltalán nem marad meg emlékezetszinten az, ki milyen ruhában volt, milyen volt a helyszín díszítése. De a zene és a menü igen. Fontos az is, milyen a násznép összetétele, hány olyan vendég van, akik szeretnek és tudnak mulatni. A jó hangulat azon is múlhat, mennyire passzol egymáshoz a két rokonság, mennyire vegyülnek. Az igazán jó lakodalmakon közös a mulatság és a tánc. Természetesen feladatom ennek az illeszkedésnek az elősegítése is, tapintatosan ugyan, de igyekszem megelőzni, hogy kis csoportokba verődve elkülönüljenek egymástól az emberek. Arra is figyelek, hogy ne legyen olyan vendég, aki magányosan, a mobilját nyomkodva üldögél.
Ami nagyon fontos üzenet minden fiatal, házasulandó pár felé, hogy a jó lakodalomhoz nem kell a tökéletesség.
Nem baj, ha nem alakul minden úgy, ahogy azt eltervezték. Nem baj, ha leszakadt egy gomb, nem olyan színű a léggömb vagy nem annyira hideg az üdítő. Nem baj, ha valaki elkésik, ha feltámad a szél vagy idő előtt fogy el egy mártás. Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, mindez nem fontos. Azt figyeltem meg, hogy azokról a lakodalmakról áradoznak évekig, ahol el tudta a fiatal pár is engedni az aggodalmait, ahol egyszerűen csak mulattak, jó volt a hangulat, tudtak csak úgy, minden körülménytől eltekintve örülni egymásnak.
Mi a véleményed a lakodalmas játékokról?
Alapszabály, hogyha a násznép és az ifjú pár mulat, táncol, bulizik, jól érzi magát, akkor tilos megállítani játékokkal vagy bármilyen beszéddel a mulatságot. A kötelező elemeknél úgyis meg kell szakítani, mint amilyen a menyasszonyi torta. A túlzásba vitt játékokkal szó szerint meg lehet ölni egy lakodalmat. Jól kell időzíteni őket, de segítenek a násznép összekovácsolásában akkor is, amikor leül a hangulat.
Szerinted gyerekeknek van helye a lakodalmakon? Sok pár otthon hagyja őket, hogy tudjon rendesen mulatni.
Ez nem is kérdés. Közel hatszáz lakodalmat vezényeltem már le, és biztosan állíthatom, azok vannak tele élettel, nevetéssel, azok válnak szívet melengetővé, ahol gyerekek szaladgálnak. Ők azonnal összebarátkoznak, teljesen mindegy, melyik rokonsághoz tartoznak, együtt csintalankodnak és egykettőre összehozzák a násznépet, hiszen idővel az anyukáik is szóba állnak egymással, illetve mindenki arcára mosolyt csalnak. Ők még hajnalban is jól bírják az iramot, sokszor táncolnak reggelig. Láb alatt vannak néha? Naná! De ez a jó.
A gyerekek legtermészetesebb módon őrzik a hagyományokat, pusztán azzal, hogy jelen vannak, boldogok, és tiszta szívvel ünnepelnek.
Nem véletlenül viszem magammal néha én is az egyik kis unokámat. Kell az utánpótlás vőfélyfronton is. Ráadásul nagyon ügyesen segít abban, hogy tényleg életreszóló élmény legyen egy-egy lakodalom.
Ajánljuk még: