Védi az egészségem az okostelefon, de lehet, hogy összetöröm érte...

5462 a számlálólom. Néha kis lépésnek tűnnek az embernek, máskor hatalmasnak, mert volt benne sietős, majdnem szaladós, megállóban szinte egy helyben totyogós, és metró lépcsőjén felfelé menet is, ami azért elég húzós.

Hirtelen nem is tudom, hogy kell -e nekem ez az adat.

Így is tárolok egy csomó felesleges információt a telefonomon, ráadásul majdnem mindenhez van már egy jelszavam, és van egy olyan applikációm is, ami csak a kódjaimat tárolja, de pont annak felejtettem el a jelszavát.

Egy másik kis ikon azzal üldöz, hogy igyak már több vizet, a vérnyomásmérés kifejezetten stresszel, mert annyira össze-vissza értékek jönnek ki, hogy már annak is örülök, ha az első szám magasabb a másodiknál. Tudom mérni a testtömegindexemet is, de erre szerencsére van már a fürdőszobámban egy okosmérlegem is, ha véletlenül elvesznék a zsírindex adatokban.

Annak is örülök, hogy a telefonom számon tartja, hogy alszom -e eleget, másképp fogalmazva a szememen tartja a kameráját, így még azt is tudja, mennyire pihentetően aludtam, kimaradt -e a REM-fázisom, sőt talán eljön annak is az ideje, hogy az álmomat is visszanézhetem rajta. Persze, csak akkor képes mindezekre, ha az ágy mellett tartom, amiről ki tudja, milyen hatása lehet... 

Arra is van persze lehetőségem, hogy mást terheljek a kacifántos egészségügyi adataimmal, mondjuk a főnökeimet, a cégeknek kifejlesztett applikációk ugyanis a munkavállalók adatait rendszerezik.

Nincs is annál jobb, mint tudni, hogy két szobával mellettünk elrettentő példaként háttérképnek van beállítva a múlt heti kalória-bevitelem.

A legalja pedig a diagnózisokat támogató rendszer, ami fennen hirdeti, hogy több mint hatezer betegség leírását tartalmazza az adatbázisa. Hurrá, végre itt a kényszeres keresés lehetősége, amiről pont a Te is cyberchondriában szenvedsz? címet viselő cikkemben cidriztem.

Kellenek ezek nekem? Vagy bárkinek? Mert aki nem egészségtudatos, azaz fejben nincs ott, annak nem sokat fog érni egy applikáció, csak a tárhelyét fogja terhelni.

Itt van például az ICE. Aki nem fonetikusan ejti ki, vagy nem a Jégkorszak sorozata ugrik be neki elsőre, az felismerheti: ez az „in case of emergency” kifejezés, avagy a „vészhelyzet esetén”. Az ikon is sokat segít, piros körben fehér szív, benne EKG-jel, vagy a fehér kereszt. A fejlesztés célja az volt, hogy a képernyő feloldása nélkül lehessen sürgősségi esetekben egészségügyi információkhoz jutni, mint például TAJ-szám, vércsoport, allergia. Őszintén szólva, szerintem

gyakorlati haszna sincs sok, legalábbis addig, amíg nem terjed el széles körben,

aminek üdvösségén néha elgondolkodom, már csak az adatvédelem okán is...

A valóság ugyanis az, hogy ha Jóska bácsi agyvérzéssel összeesik a piacon egy fagyos januári reggelen, akkor az ő életben maradásához az ICE vajmi keveset tud hozzátenni. Tételezzük fel, hogy nem hagyják ott heverni az első negyed órában szótlan elsunnyogással, vagy arra hivatkozva, hogy úgyis csak részeg. Tegyük fel azt is, hogy aki megpróbál segíteni, az tisztában van az elsősegélynyújtás alapjaival, azaz megkísérli fenntartani a keringését a rohamkocsi kiérkezéséig. Ekkor jönne egy elegáns dramaturgiai fordulat a férfi életéért történő küzdelem forgatókönyvében, miszerint a bámészkodók egyike félvállról odavetné: „Hé, nézzétek már meg, nincs-e Jóskának egy egészségügyi applikációja a telefonján!” Elsőre nem életszerű a sztori, mégis előfordulhat, hogy a kiérkező egészségügyi szakember valóban szükséges információt talál a sérült vagy beteg mobiljában, és biztos volt is már rá precedens.

Léteznek azonban olyan alkalmazások, amelyek minden kétséget kizáróan hathatós segítséget nyújtanak, gondolok itt a figyelmeztető jelzésekre, adagolási emlékeztetőkre, ám attól tartok, hogy ezek többsége inkább már csak a gyógyulási szakaszra jellemző.

Sok applikáció kifejezetten nőknek szól, értelemszerűen menstruációs vagy fogamzásgátló-szedési naptárt férfiak telefonján nemigen találni, ha mégis megtörténne ilyesmi, az több kérdést vetne fel, mint amennyit megoldana.

Nyugaton erőteljesen csökkent az egészségügyi applikációk letöltésének száma

az utóbbi években, Magyarországon most indult csak be igazán, de várhatóan ugyanaz lesz a menetrend, a mennyiséget felváltja a minőség, és csak néhányat fogunk használni rendszeresen. Azt azért nem árt tudni, hogy az orvosi applikációk piaca ugyan bővül, de egyelőre nem elég nagy ahhoz, hogy az igazán komoly fejlesztők ebben az ágazatban villogjanak, és ez a minőségben erősen jelentkezik.

Nekem mindenesetre van egy frappáns humán applikációs ötletem, írjuk fel reggelente filccel a tenyerünkre: Pihenj, mozogj, ne parázz!