„Hiszen ezt a kérdést nekünk is fel kell tennünk magunknak, minden nap” – gondoltuk akkor a mozi sötétjében, mert a tévében mi is választhattunk egy agyzsibbasztó filmet a hírek helyett, mehettünk könyvtár helyett kocsmába, és ha akartuk, élvezhettük olyan vállalatok termékeit, amik valószínűleg mások kizsákmányolása vagy éppen a természet tönkretételének árán okoztak nekünk néhány pillanatnyi élvezetet – dehát ez van, a világ igazságtalan, én meg talán jobb, ha nem is tudom, hogyan, milyen áron alakult egy kezemben tartott csokivá az afrikai kakaóbab.
Lassan viszont beköszönthet egy olyan világ, ahol ezt a dilemmát szó szerint kell értelmeznünk, magyarul a való világ és a virtuális valóság között kell majd választanunk, és napjaink milliárdosai egy részének nem lenne ellenére, ha az utóbbi mellé tennénk le a voksunkat. Joe Rogan egyik podcastjában, a néhány évtizeddel ezelőtt a Doom című játékkal ismertté vált John Carmack, aki most a Facebook egyik virtuálisvalóság-szakértője, így beszélt erről a témáról: „Nem lehet mindenkinek saját szigete. Egyszerűen nincs elég sziget a világon ahhoz, hogy minden embernek jusson egy. De ha hétköznapibb dolgokról beszélünk, nem lehet mindenkinek villája sem. Vagy éppen otthoni moziterme. És a virtuális valóság bizonyos fokig képes szimulálni ezeket a dolgokat. Persze a szimuláció egyelőre nem olyan jó, mint a valóság. Ha gazdag vagy, és van egy saját moziszobád, villád, szigeted – amihez egyébként gratulálok – akkor neked felkínálhatjuk azt, hogy másodpercek alatt elrepítünk bárhová.
De valószínűleg nem te leszel az, aki a legjobban kiaknázhatod majd ezt az egészet.”
Természetesen a „legjobban” azok járnak majd, akiknek a legkevesebbjük van a való életben, de vágynak mindarra, amit egyre kevesebben engedhetnek meg maguknak. Ez pedig nem feltétlenül egy olyan, boldog jövőt jelent, amilyenre Carmack gondolt, ahol az egyébként kielégítő életminőségünkhöz a virtuális valóság csak hozzátesz majd, hanem inkább egy olyat, amiben sokan a nyomorult életüket hagynák hátra azzal, hogy egy időre VR-szemüveget szíjaznak a fejükre. És ki ítélné el őket ezért?
Manapság persze a virtuális valóság még elég drága és körülményes módja az eszképizmusnak, hiszen egy profi VR-szett milliókba is kerülhet, korlátozott az elérhető tartalmak mennyisége és persze a technika sem tökéletes: egyesek például szédülnek, rosszul érzik magukat használata közben.
Ezek azonban mind kiküszöbölhető problémák, és szinte biztos, hogy néhány éven belül olcsó, jó minőségű virtuálisvalóság-eszközök állnak majd bárki rendelkezésére, aki szeretné kicsit maga mögött hagyni a való világot. És itt nemcsak egyszerű szemüvegekre kell már gondolni, hiszen a Tesla-vezér Elon Musk Neuralinkje egy,
az agyunkba épített chip segítségével is képes a szemünk elé varázsolni azt, amit szeretnénk.
Musk, Zuckerberg és a többi tech-milliárdos jelenleg is lelkesen dolgozik azon, hogy a virtuális valóság minél előbb, és minél nagyobb szerepet kapjon az életükben, és erre minden indítékuk megvan. Egyrészt végtelen mennyiségű pénzt kereshetnek vele, másrészt abból a világból, ami az ő társadalmi felelősségvállalásuk hiánya miatt is válik egyre kevésbé élhetővé, kiutat mutathatnak az elégedetlenkedő tömegeknek.
A Valve videójáték-stúdió alapítója, Gabe Newell szerint „sokkal közelebb vagyunk a Mátrixhoz, mint gondolnánk”. Ez a közel persze inkább évtizedeket, mint éveket fog jelenteni, de lehet, hogy elidegenedő, felmelegedő, esetleg a mostanihoz hasonló vírusokkal teli világunkban már egy vonzó alternatívává is válhat a valósághoz képest. Ha lesz gyomrunk a valósággal való szembenézés helyett bevenni a kék pirulát.
Ajánljuk még:
MIÉRT GONDOLJA A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA, HOGY A NŐNEK A KONYHÁBAN A HELYE?
NETIKETT SZABÁLYOK A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN: 5 ALAPVETÉS, AMIT ILLIK TUDNI
DIGITÁLIS DEMENCIA-JELENSÉG: AVAGY A KATTINTÁSVADÁSZ CIKKEK HATÁSA IDŐSKORBAN
„Online térben a gyerek funkcionális felnőtt, úgy is kell viselkednie” – mikor, hogyan és mennyit kütyüzzenek?
Evés közben mesét néző óvodás, naphosszat a telefonon lógó kiskamasz, bezárkózó gamer gimis: megszokott látvány a legtöbb családnál. Minek köszönhető mindez, és mit tehetünk szülőként, hogy a gyerek életében megfelelő helyre kerüljön a technológia? Erről kérdeztük Tóth Dániel pszichológust.
