Az esti mese nemcsak azért hasznos, mert élvezik a gyerekek, bizonyított tény az is, hogy ez a rituálé segíti a kötődést a szülő és a gyerek között, és nem mellesleg, ha megfelelően élünk vele, segíthet lenyugtatni, elaltatni a kicsiket, ami mint tudjuk nem mindig egyszerű.
Sokszor azonban elfeledkezünk róla, hogy a felnőtteknek ugyanúgy igénye van ezekre az érzésekre, rituálékra és kikapcsolódási formákra mint a gyerekeknek, annak ellenére, hogy a világ talán gyerekesnek tart egy trambulinon ugráló, színezőkönyvben elmerülő, vagy éppen esti mesére elszenderedő felnőttet.
Pedig pont az utóbbi az, ami (ha sokan talán nem is vallják be), de egyre több felnőttnek jelenti az esti rutin részét.
Régebben már írtunk a Calm nevű applikációról, amit elsősorban egy meditációs alkalmazásnak szántak, és amit mostanáig több mint 80 millióan töltöttek le a telefonjukra, számítógépükre. A meditációk után a felnőtteknek szóló esti mesék hozzáadásának ötlete akkor merült fel a készítőkben, amikor az elemzők látták, hogy a felhasználók legszívesebben este fél tizenegy körül (tehát nagyjából lefekvés előtt) nyitják meg az alkalmazást, és ez a világon mindenhol, időzónáktól függetlenül így történik. Adta magát tehát az ötlet, hogy történetekkel színesítsék a kínálatot, amiket olyan hírességek olvasnak fel, mint például Matthew McConaughey vagy Stephen Fry. Az elképzelés pedig bejött: a nagyjából félórás történeteket mára 250 milliónál is többször hallgatták meg az appon keresztül. Különösen felpörgött az üzlet a karantén idején, amikor az otthon szorongó embereknek segítségre volt szüksége, hogy kellően le tudjanak nyugodni az éjszakai alváshoz.
És itt nyer értelmet az a kérdés, hogy miben más egy ilyen appon keresztül meghallgatott esti mese, mintha egy könyvet olvasnánk elalvás előtt. A Calm meséit ugyanis (ellentétben például azzal, ahogy egy regény vagy novella felépül) direkt úgy tervezték meg, hogy véletlenül se legyenek túl izgalmasak, vagy éppen fordulatosak. Chris Advansun, a „meseszekció” vezetője ezt így fogalmazta meg: „Az esti mesék történetvezetése abból a szempontból trükkös, hogy minket, írókat többnyire arra képeznek, hogy lebilincselő, a figyelmet minél jobban megragadó történeteket írjunk (...) és használjuk a dráma, a konfliktus eszközeit. Ezekről ebben az esetben szinte teljesen meg kellett feledkeznünk.” Ehelyett a Calm meséi a képzeletet igyekeznek stimulálni és háttérzajokkal operálnak, így inkább hasonlítanak egy, az elmében lezajló utazásra (a legtöbb esetben a történeteknek egyébként még befejezése sincs). Így próbálják megtörni azt az állapotot, amit a pszichológusok az „őrlődés körének” neveznek, és ami miatt sokan órákig csak forgolódnak az ágyban elalvás helyett.
Nem volt más hátra, mint kipróbálni az alkalmazást, hátha segít nekem is álomba merülni.
A fent már említett Matthew McConaughey által felolvasott „Wonder” című mesére esett a választásom, amiben a jellegzetes, lassú texasi akcentussal beszélő színész finom zongoraaláfestés mellett kezd bele egy, az univerzum csodáiról szóló történetbe – ami nem is igazi történet, inkább természeti képek sorozata, ahol a zongora helyét lassan átveszik a háttérben az éjszakai erdő hangjai, nekem pedig a sokadik élőképnél tényleg elkezd leragadni a szemem.
Tényleg működik? Tényleg. Lehet, hogy mostantól én is rendszeresen hallgatok majd esti mesét. De azt hiszem, ahhoz azért már túl felnőtt vagyok, hogy Tolsztojt vagy Thomas Mannt miattuk hagyjam porosodni az éjjeliszekrényen. Még akkor sem, ha az ő történeteik néha jobban megragadnak a kelleténél.
Ajánljuk még:
ALTATÁS, SPORTSZERŰEN – APASZEMMEL AZ ESTI RUTINRÓL
AZ ELMÉNKKEL IRÁNYÍTOTT TEREK MÁR NINCSENEK MESSZE, DE AZ ÖNMÁSOLÁS MÉG ODÉBB VAN
