Szívügyem az olvasás. Ha tehetném, hetekig csak lógatnám a lábam, és mást sem csinálnék, csak a szépen sorba rendezett, türelmesen várakozó könyveim végére érnék. Három gyerek, munka és háztartás mellett erre nincs lehetőségem, mégis minden nap elcsípek egy félórácskát, lopok magamnak egy órát, amikor a gyerekeim már alszanak, és esetleg én még nem dőltem ki velük. Mert azt vallom: minden napomba bele kell férjen a könyv. Az egyre inkább „eltechnikásodó” világunkban ez fokozottan érvényes.
Három gyerekünk közül egy már éppen megtanult olvasni, de mindhárman már babakoruktól kezdve lelkesen forgatják, lapozgatják, nézegetik a könyveket. Nálunk évek óta nem telik el nap esti meseolvasás nélkül.
Nemcsak azért kéne olvasni a gyerekeinknek, mert számtalan tanulmány bizonyítja nélkülözhetetlen fontosságát, hanem mert jó összebújni, és együtt figyelni.
A különböző történetek után pedig indirekt módon tudunk beszélgetni szorongásról, boldogságról, félelemről, tévhitekről. Legyen akár nyomtatott, lapozható kötet, akár hangoskönyv, értékük felbecsülhetetlen gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.
Most összeszedtem nektek, mi az, ami segíthet abban, hogy igazi olvasó kisemberekké váljanak gyerekeink. Nekünk ezek mind beváltak, így biztos vagyok benne, hogy másoknál is sikerrel alkalmazható praktikák ezek.
1. Mesélj, mesélj és mesélj!
Néhány hónapos korától. Minden nap. Sokszor. És ez nem azt jelenti, hogy állandóan rohangálj a gyerek után egy mesekönyvvel. Legyen az esti meseolvasás mindennapos rutin, de közben ne feledkezzünk meg a saját történeteinkről, családi anekdotákról sem. Lehet ez egy általunk kitalált sztori, vagy akár egy gyerekkori emlék. Nálunk nagy kedvenc a saját születésük története, vagy amikor a nővérem tízévesen leesett a fűzfáról és elszakadt a kabátja. Nem nagy sztori, mégis – ahogy húsz percben kicsit kiszínezve összefoglalom – imádják. Orvosi rendelőbe mindig viszünk mesét, az autónkban mindig van legalább három hangoskönyv.
2. Tedd függővé!
Az életkoruknak megfelelő könyvek kiválasztása igen fontos. Az elején nem is kellett ragaszkodnunk a szöveghez, elég volt, ha csak a képekről meséltünk, beszélgettünk. Aztán később persze azonnal rám szóltak, ha „szándékosanvéletlen” kettőt lapoztam. Sok-sok mesét már fejből tudtak, mert ezerszer is el kellett olvasni, én pedig alig vártam, hogy végre kinőjenek belőle. Végre nálunk is beköszöntött a sorozatok ideje, ami azért is jó, mert a többrészes kötetek simán függővé tehetik a gyerekeket is.
3. Mutass példát ebben is!
A férjemet és engem is gyakran látnak gyerekeink könyvvel a kezünkben. Évente többször átrendezem, letakarítom a könyvespolcainkat. Megszokták, hogy nálunk ez természetes jelenség. Ha máskor nem is fér bele, de lefekvés előtt mindketten olvasunk. Mindig mindenhova viszünk magunkkal könyvet (a mesekönyveken kívül is), még akkor is, ha pontosan tudjuk, hogy úgysem érünk a végére. De legalább az esélyt megadtuk. Mint minden másban, a szülői példamutatás itt is hatékony praktikának bizonyul.
4. Irány együtt a könyvtár és a könyvesbolt!
Korábban gyakran jártunk könyvtárba, ahonnan általában a gyerekeknek való könyveket kölcsönöztünk ki. A választást teljesen rájuk bíztuk. Sajnos olyan ember vagyok, aki jobb szereti megvenni a könyveit, ezért gyakran a gyerekek is elkísérnek a könyvesboltba. Ilyenkor mindig megengedem, hogy válasszanak maguknak egy nekik való példányt. Néha persze terelgetem őket, de a legtöbbször rájuk bízom a döntést. Beleegyezem a Jégvarázs hatszázadik feldolgozásába is, de rengetegszer olyan mellett tették már le a voksukat, ami nekem is nagyon tetszett.
5. Ezzel sosem nyúlhatsz mellé
Karácsonykor, születésnapkor mindig mindenkinek jár a könyv. Hasznos és értékes ajándéknak tartom, ráadásul mindegyikőnk listáján bőven szerepel kívánság, úgyhogy még gondolkodni sem kell. A júniusi apák napjára például együtt választottunk a férjemnek két könyvet, hiszen a gyerekeink pontosan tudják, mi az apukájuk érdeklődési köre. Egy jó könyvvel sosem lehet mellényúlni.
6. Nem kötelező, van valásztás
Nálunk sem idilli a helyzet, nyugodjatok meg! Nyolcéves lányunk utoljára az online oktatás utolsó napján ült le önszántából olvasni. A nyár első hónapjában nem is nyüstöltük semmivel, de most minden nap megkérjük, hogy olvasson nekünk, a testvéreinek vagy csak úgy magának hangosan. Nem bánja, de magától egyelőre még nem jut ilyen eszébe. Tulajdonképp mindegy is, mit olvas: felőlem lehet reklámújság, gyermekvers, egy-egy cikkem piszkozata vagy a saját könyvéből egy fejezet. Amihez épp kedve van. Nem erőszakoskodom, ha kimarad egy-egy nap, mert azt semmiképp sem szeretném, hogy az olvasáshoz bármilyen negatív élmény párosuljon.
7. Tarts felolvasóestet!
Az esti felolvasás nálunk akkor sem maradt abba, amikor megtanult olvasni a gyermek. Attól sem zárkózom el, hogy később a kötelezőket mi, a szüleik olvassuk fel hangosan, ha ők inkább egy másik ifjúsági regénybe mélyednének bele egyedül. Miért ne olvashatnánk fel akár egy kamasznak is? A közös összekucorodás egy újabb kapcsolódás szülő és gyermek között. A nagypapám a mai napig egy-egy cikket hangosan olvas fel a nagymamámnak, hogy aztán együtt megvitassák. Szerintem ez működik a gyerekeknél is.
8. Előbb a könyv, aztán a film
Túl vagyunk a Harry Potter első részén. Idősebb lányunk tavaly már nagyon szerette volna megnézni a filmet, ezért úgy állapodtunk meg, hogy előbb átrágjuk magunkat együtt a könyvön (a férjem felolvasta neki), és csak utána jöhetett a film. A második résszel ugyanígy állunk. Szerintem nem szabad előbb a filmet megnézni, mert utána a könyv már nem nyújt akkora élményt, a fantáziánk ellustul, már nem akar olyan magasba röpülni. Még felnőttként is így vagyok ezzel: ha tudom, hogy egy film egy korábbi könyvből készült, akkor elsőként gyorsan elolvasom a könyvet, csak utána ülök be a moziba. Így sokkal izgibb.
9. Korosztályi besorolás
Az éppen aktuális érdeklődési körüknek megfelelően adunk könyvet a kezükbe. Nyilvánvaló, hogy amikor a kisfiunk trolibuszvezető szeretett volna lenni, akkor állandóan a trolikról meséltünk neki. Egy teljes gyerekkönyvnyi anyag van a fejemben a trolikról. Amikor a kisebbik lányunk odavolt a balerinákért, akkor táncosokról szóló könyveket lapozgattunk serényen. Néhány hete az egyik cikkem témája Hugonnai Vilma volt, akiről sokat kellett mesélnem nekik. Így akadtunk egy szuper könyvre, ami híres, női példaképekről szól. Kapcsolódjunk rá a gyerekek érdeklődési körére, és még az sem baj, ha bennünket annyira nem hoz lázba a téma.
10. Továbbajándékozzuk sok szeretettel
A még jó állapotban lévő, de nekünk már felesleges mesekönyveket együtt szoktuk kiválogatni, és adjuk oda olyanoknak, akiknek erre szüksége van. Tavaly karácsony előtt önkéntes mesekönyvgyűjtésbe kezdtem, így hetekig szinte az egész otthonunk tömve volt dobozokkal. Mindenhonnan és mindenhogyan érkeztek hozzánk a csomagok. A gyerekekkel együtt pakoltuk kupacokba, melyik könyv, kiknek, hova kerüljön. Élvezték közös akciónkat, és aktívan részt is vettek benne. Még 2020-ban is rengeteg olyan óvoda és család van a hazánkban, ahol egész egyszerűen nincsenek mesekönyvek, ugyanis nem futja rájuk. Tudom, hogy számtalan esetben nem a mesekönyvek hiánya jelenti a legnagyobb problémát ott, ahol a napi betevőért küzdenek. De ha már nekünk nincs szükségünk bizonyos könyvekre, akkor szeretnénk, ha olyanok kapnák meg, akiknek a szülei a lelki táplálék ilyen formájára soha nem tudnának pénzt költeni.
Ajánljuk még:
MUTI A KÖNYVED, MEGMONDOM A KARANTÉNÁLLAPOTOD!
„MIT JELENT AZ, HOGY CIGÁNY? ÉS AZ, HOGY VALAKI MELEG?” – KOMOLY, FAJSÚLYOS KÉRDÉSEK GYEREKEKTŐL
Könyvajánló: Három ember a hóban – a tökéletes nyári olvasmány
Borítókép: Lehoczky Rella
