Muti a könyved, megmondom a karanténállapotod!

Kult

Muti a könyved, megmondom a karanténállapotod!

Játszani mindig jó. Felnőttként is. Ebben az olykor feszült helyzetben meg pláne. Ezért most egy igazán vicces játékra hívlak benneteket! Jellemezd az önkéntes karanténod, a járványhelyzetet, az online tanítást vagy akár az otthonról dolgozás körülményeit egy könyv címével. Hajrá!

Van egy baráti csetünk, ami a járványhelyzet óta még intenzívebben él, mint korábban. Két hónapja szinte mindennapos az online kommunikáció közöttünk: szórakoztatjuk egymást vírusos mémekkel, élesztőt kunyerálunk egymástól, tartjuk egymásban a lelket. Az egyik barátunk este azt a feladatot adta, hogy könyvcímekben „mondjuk el” karantén-lelkiállapotunkat. Mindenkit megihletett a téma, csak úgy özönlöttek a kialakult élethelyzetekre reflektáló, asszociatív könyvcímek. A teljesség igénye nélkül néhány ötlet:

Faludy György: Pokolbéli víg napjaim, Kathy Lette: Hogyan öljük meg a férjünket?, Lev Tolsztoj: Háború és béke, Joseph Heller: A 22-es csapdája, David Wolfe: A szépség belülről fakad. 

Azt hiszem, kár is magyarázatot fűzni ezekhez.

Egyértelmű, hogy Stephen King összes könyvének címe tökéletes választás a Végítélettől kezdve a Tortúrán át A borzalmak városáig.

De simán labdába rúghat Hitchcock is bármelyik híres thrillerének forgatókönyvével.

Teszt a lelke mindennek!

Íme az én választásaim, és a hozzájuk tartozó történet. A sort reggelig tudnám folytatni, ugyanis két hónapja minden könyv címe kicsit a megváltozott életünkről, az online oktatásról és az otthoni óvodai képzésről, a boltok látogatásának korlátozásáról, a home office szépségeiről és bukásairól, a mackónadrág varázslatos színrelépéséről, a sminkcuccok szabadságra vonulásáról, a szájmaszk viselésének szabályairól szól. A koronavírus – ha csak jelképesen is – az irodalmat is „megfertőzte”. 

Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz, Elliot Aronson: A társas lény, Bartos Erika: Együtt lenni jó!

Az ősemberek óta tudjuk magunkról, hogy társas lények vagyunk. Nem szeretünk egyedül lenni. Valakinek áldás ez, némelyeknek átok. Na, most aztán jól megkaptuk, hogy gyakorlatilag egy percet sem tölthetünk saját magunkkal. Legalábbis én biztosan nem, három gyerek és egy férj mellett. Amikor bejelentették az iskolák és az óvodák bezárását, kicsit megijedtem. Csak elképzelni tudtam, hogy megy majd ez nekünk. Két hónap után már tudom: jól. Sokkal rosszabbra számítottam.

Persze olykor vannak súrlódások, hiszen 0-24-ben egymás nyakán lógunk, mégis minden nehézség ellenére együtt lenni jó.

Bár a férjemmel két hónapja egy perc időnk sincs kettesben, sőt mostanában a gyerekek sokkal sűrűbben szeretnének velünk aludni. Az éjszaka közepén háromból legalább két kiskorú megjelenik az ágyunknál, és bebocsátást kér. Közöttünk mindig lesz helyük, mellettünk elférnek a koronavírus idején és utána is.

Cserhalmi Dániel: Csengőfrász

Háromévente vagyok beteg, azt is másfél nap alatt lezavarom. Március végén viszont belázasodtam, három napig nem tudtam kikelni az ágyból, csúnyán köhögtem.

Másfél hét kínszenvedés után kénytelen voltam felhívni a háziorvosom, aki érthetően azonnal rámszabadította a koronavírus-tesztelőket. Bevallom, betojtam.

Már az ablakból láttam a kanyarodó mentőautót, amiből egy talpig szkafanderbe öltözött mentőtiszt szállt ki. Amikor megnyomta a kapucsengőt, azonnal felment a vérnyomásom, megemelkedett a pulzusszámom, nagyot dobbant a szívem, nyeltem egy jó hangosat. Ez a krimiszerűen izgalmas könyv a mostanival összehasonlíthatatlan, borzalmas korszakot mutat be. Kemény és tanulságos olvasmány. Ugyan nem a kedvenc történelmi témaköröm a Rákosi-korszak, mégis teljességgel letehetetlen kötet. Két igen kellemetlen orr- és garatmintavétel után az én szívemről hatalmas szikla gördült le: COVID-19 negatív.

Deliága Éva és Lovász Hajnalka: Mit kezdjünk a szorongással?, Benedek István: Aranyketrec – Egy elmeosztály élete, Jaroslav Hašek: Vidám állatkert

Hamar megtanultunk együtt élni a vírussal, muszáj volt gyorsan alkalmazkodni a kialakult helyzethez. Az önkéntes karantén elején többször, ma már csak elvétve tör rám a szorongás a jövővel kapcsolatban. Meddig kell még együtt élni a korlátozásokkal? Mikor láthatom már személyesen a családom többi tagját? Meddig leszünk még saját otthonunk foglyai? Mikor lesz vége? Mikor kezdődik újra? Mindenkit érintő kérdések, amik olykor engem is feszítenek.

A koronavírus előtti időkből már hozzászoktam, hogy a mi családunk néha kísértetiesen hasonlít két intézményre: a zárt osztályra vagy az állatkertre. 

Esetleg egyszerre mindkettőre. A hangulat az önkéntes karantén óta a tetőfokára hágott. 

Woody Allen: Mellékhatások + Kész anarchia, Magyar írók novellái a borról: Mikor igyak, mikor ne?

A legkevésbé sem reprezentatív felmérésem szerint két hónapja a legtöbb háztartásban több alkohol fogy. Teljességgel érthető, és ez nálunk sincs másként. Amikor elszabadul itthon a pokol, és beüt az uralomnélküliség, amikor megcsinálod az elsős gyereked helyett az online matekházit, és elrontod a nyolc meg hatot, amikor hajnali öt óta home office-ozol, és délután kettőkor még mindig nincs kész az ebéd, amikor százszor is társasoztál a családdal, és mindig te vesztettél, amikor végre elindultok együtt biciklizni, és húsz perc után leszakad az ég, amikor végre este fél tízkor elaludt az összes gyerek (vagy mégsem), akkor már nem is kérdés, hogy mikor igyak?

Most azonnal!

Ajánljuk még:

LEKÉPEZZÜK A KORONAVÍRUST! MŰVÉSZI VÁLASZOK (ÉS KÉRDÉSEK) A MINDENNAPJAINKRÓL

5 PERC MÉMTERÁPIA: NEVESD KI A KORONAVÍRUST!

„SZOBÁDNAK RENDÜLETLENÜL LÉGY HÍVE, OH MAGYAR” – A LEGJOBB KARANTÉNVERSEK

„Duracell-ember vagyok, de kell a folytonos kétkedés” – Interjú Scherer Péterrel
Kétkeréken vagy egykeréken gurulni, de kertészkedni, tenni-venni is nagyon szeret. Ha most nem volna kényszerpihenőn, valószínűleg már Lisszabonban nézné a metálkék óceánt feleségével, akivel májusban ünneplik házassági évfordulójukat. Mindenben megtalálni az örömöt és a feladatot, többek között ez az örökmozgó háromgyerekes édesapa, színész, rendező Scherer Péter életfilozófiája, aki elmondása szerint egy másik életben talán idegenvezető lenne. Olyan, aki sok nyelven beszél. Interjúnk.

Borítókép: Lehoczky Rella

 

Már követem az oldalt

X