Adathalászat és átverés: így védheted magad az emailedet támadó csalóktól

Tech

Adathalászat és átverés: így védheted magad az emailedet támadó csalóktól

Mindenkit bosszantanak a kéretlen üzenetek. Szerencsére mára lecsökkent a jelenlétük a leveleim között, mert bizalmatlan vagyok és könyörtelen: törlök és blokkolok, nem nyitok meg semmit, ami gyanús. Jobb félni, mint megijedni, nem igaz? Mert úgy tűnik, a spamek velünk maradnak – de védekezhetünk ellenük. A spamellenes világnap alkalmából mutatjuk, hogyan!

Bizalmatlan vagyok az ismeretlen feladót vagy ismeretlen tartalmat ígérő üzenetekkel kapcsolatban. Ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik a középiskolában már találkozott az internettel, még ha akkoriban nem is nagyon tudtuk, hogy mire használjuk. Később azonban nemcsak hasznát tudtam venni, de hellyel-közzel meg is tanultam használni – a tanulóévekben azonban előfordult, hogy megnyitottam egy-egy kéretlen levelet, ami kárt tett a gépemben. Ezeket a károkat aztán helyreállítottuk, a legnagyobb veszteségem egy külső adathordozó, amit azóta sem ismer fel egyetlen gép sem.

A mai napig kapok spameket, de jóval kevesebbet, mint néhány évvel ezelőtt. Ennek valószínűleg az (is) az oka, hogy jelenleg sokkal tudatosabb és célirányosabb felhasználó vagyok, mint annak idején, a bizalmatlanságom pedig inkább csak nőtt, mintsem csökkent.

Mi az a spam? 

A spam angol szó eredetileg egy, az USA-ban konzervként forgalmazott hústermék neve – Spam: Spiced Pork And Ham, aminek a magyar megfelelője a löncshús. Ez a Monty Python angol komikuscsapat tévésorozatának egyik jelenetében tűnt fel egy étlapon, ahol bármit is rendelt volna a vendég, mindig kapott volna mellé „spamet”.

A spam (ejtsd: szpem) egy olyan kéretlen, elektronikusan (például e-mailben vagy sms-üzenetben) küldött hirdetés vagy felhívás, esetleg lánclevél, ami egyszer csak megjelenik a postaládánkban, és valószínűleg első pillanatra nem is értjük, hogy ki küldte, és mit keres ott. Az így kapott információk általában érdektelenek, mégis vannak, akik rákattintanak a levélre, kíváncsiságból belenéznek, mert az olyan címmel vagy ígért tartalommal érkezik, ami mégiscsak érdekes.

A spamek nagy része tudatosan megtévesztő, jellemzően a címzett kihasználására törekszik, például olcsó, nagy nyereséget ígérő befektetésekkel vagy piramisjátékokkal. A cél a legtöbbször az, hogy megpróbálják kicsalni a banki és/vagy személyes adatainkat.

Jelenleg nincs egységes álláspont arra vonatkozóan, hogy pontosan mit tekintünk spamnek. Az általános álláspont szerint spam az az üzenet, ami:

  • a címzett számára nemkívánatos,
  • tartalma nem a címzett személyének szóló, inkább általános,
  • nagy tömegben kiküldött üzenet (vagyis a feladó nem csak a címzettnek küldi el),
  • nagyon gyakran a feladó valódi személye nem visszanyomozható. 

Gyakran találkozhatunk spamekkel a különböző közösségi oldalakon és applikációkban egyaránt, de használják ezt a kifejezést a papírformában terjesztett szórólapokra is. Egyes sorozatokban vagy filmekben is láthattunk már olyan spameket, amikor

az e-mail mellékletét megnyitva került valamilyen kártevő a felhasználó számítógépére.

Történhet ez adathalászat céljából, de előfordulhat, az egész laptop azonnal kikapcsolt és használhatatlanná vált – ez pedig nem sci-fi, ilyen tényleg előfordulhat.

A legtöbb esetben a már említett illegális adathalászat a cél, de magasabb szinteken akár a cégek számítógépes rendszerébe is betörhetnek egy alkalmazott gépén keresztül, vagyis minden esetben a valamilyen módon információ-, és azon keresztül a vagyonszerzés a cél.

Mit tegyünk, ha spamet kapunk?

Gyakori védekezési mód a kéretlen spamekkel szemben, hogy olvasás nélkül töröljük az üzenetet – bár ilyenkor fennáll annak a veszélye, hogy egy olyan levelet is törölhetünk, ami esetleg fontos lenne. Én vállalom ennek a kockázatát – egyébként nemigen fordul elő ilyesmi hiba, ha rászánjuk az időt, és alaposan megnézzük a feladót és a tárgyat.

Spamszűrő programot is telepíthetünk a számítógépünkre, vagy alkalmazhatunk szűrőket, amik a nevükhöz méltán kiszűrik a spameket, egy úgynevezett „feketelistára” teszik azokat, és a jövőben blokkolják a feladót. Ha nem értünk hozzá, nyugodtan kérjünk segítséget, biztos van a családban valaki, akinek „bombabiztos” szűrői és tűzfalai vannak.

A közösségi oldalakon van lehetőség a kéretlen hirdetések jelentésére – olykor veszem is a fáradságot, és sorban jelzem a rendszernek, hogy számomra az adott hirdetés fölösleges, kéretlen, haszontalan. Főleg akkor, amikor annyi „szeméttel” van tele a hírfolyam, hogy már szinte nem látom azoktól azt a tartalmat, ami miatt beléptem az alkalmazásba.

Ilyenkor jelentek, blokkolok, addig végül elmegy a kedvem az egésztől és inkább olvasok vagy felhívom az egyik barátnőmet.

Azt sem szabad elfelejteni a nagy bizalmatlanság közepette, hogy olykor mi magunk adunk engedélyt a reklámüzeneteknek. Például akkor, amikor egy termék megvásárlásakor olvasás vagy gondolkodás nélkül kipipálunk minden négyzetet, azt is, amelyben hozzájárulunk, hogy hirdetéseket küldözgessenek számunkra a jövőben, vagy hogy továbbadják az adatainkat egy harmadik félnek. Mivel hozzájárultunk, ezek a levelek, üzenetek legálisan érkeznek, viszont ebben az esetben kötelezően lennie kell egy linknek a levélben, ahol leiratkozhatunk róla. 

Ha mindenki tudja, hogy rossz, miért létezik még mindig spam?

Mert hiába a figyelemfelhívás, a tudás és a bizalmatlanság, mindig volt, van és lesz olyan, aki bedől ezeknek az üzeneteknek.

A spamek sikere a nagy számok törvényén alapszik: az emberek jelentős része már megtanulta, hogy ne nyisson meg minden üzenetet, viszont az egymillió embernek kiküldött üzenet esetében szinte biztos lesz olyan címzett, aki megnyitja azt, és azok között is lesznek olyanok, akik vásárolnak azon az oldalon keresztül, megadva a személyes- vagy bankkártyaadataikat.

Nem veszélytelen az internet, de ha szemfülesek vagyunk és odafigyelünk, elkerülhetjük például a spamek okozta kellemetlenségeket. Legyünk „egészségesen” bizalmatlanok, s ha gyanúsnak érezzük vagy egyszerűen nem szimpatikus számunkra, inkább hagyjuk azt a levelet/oldalt és keressünk olyat, amiről tudjuk, hogy megbízható!

Ajánljuk még:

Behúzhatnánk a morális féket: ki figyel a felnőttre egy kommentszekcióban?

Azt gondolhatnánk, hogy miközben a gyerekeket tudatos online jelenlétre, és mások tiszteletére neveljük, mi, felnőttek már képesek vagyunk kulturáltan használni a közösségi médiát. Mégis sokszor elborzadva szemlélem, hogy milyen indulatokat képes felszabadítani egy-egy – nagyon sokszor teljesen ártalmatlan – bejegyzés.