Nem történt semmi, csak beszélgettünk, az még nem megcsalás!

SZPSZ

Nem történt semmi, csak beszélgettünk, az még nem megcsalás!

Egyre többször futok bele olyan történetekbe, ahol az egyik fél ugyan látszólag benne van egy transzparens, legális kapcsolatban, de titokban egy láthatatlan kedvessel folytat véget nem érő, megnyugvást vagy izgalmat hozó párbeszédeket. Csak a cseten csalárd, nem teljesen….

Nem történik semmi (látszólag), hiszen csak szavak röppennek innen oda meg vissza, mégis kártékony, mégis veszélyes az a semmi kis, „ártatlan” viszony. Ami nem is viszony, hiszen nem érintette meg egyik a másik testét soha.

És kártékony és mégis viszony, mert ezekben a beszélgetésekben mindkét fél lelke meztelen. Romboló érzelmi pornót játszanak titokban, csupa izgalom az este, meg minden lopott perc, és kósza, taktikusan időzített sms-ek árulják el azt, akit kijátszanak.

Ha bárki azt hiszi, hogy nem feltűnő a laptop fedezékébe vonuló kedves izgatottsága, hogy nem látszik a másikon, hogy tilosban jár, hogy nem érzékelhető a másik megváltozott viselkedése, hogy nem szenved (egy ideig) csendesen az online térből kirekesztett fél – az bizony téved.

Vörös posztó egy sor párkapcsolatban a monitor villózásában fürdő, az idegen lélek miatt csillogó szempár.

Árulkodó az érintés hiánya, a valódi beszélgetések hiánya. A sietős vacsorák kapkodása. A mindenestül elveszett figyelem, amit valaki más élvez, bitorol.

Nem megcsalás az érzelmi hűtlenség?

Szerintem igen. Durva csalás és durva ámítás, mert önmagát is becsapja az, aki ilyen tévhitben él. Mert nem kell valódi szex ahhoz, hogy szőröstül-bőrüstül eláruljuk a másikat, elég, ha nem vele, hanem róla beszélünk valaki mással.

És veszélyes, mert sokszor ideig-óráig marad csak a háttérben az a másik, kilopakodik előbb-utóbb a fényre, mert többet akar. Érintést, a virtuális bizalmon túli jogokat követel. Hiába hiszi azt az áruló fél, hogy mindent kézben tart, kontroll alatt a titkos-tiltott, csendes kapcsolat, amiben két ember vesz részt, ott a másik fél is játszik.

Kiszámíthatatlan érzelmek törhetnek felszínre, és ami valaha „csak” ártatlan, baráti beszélgetésnek indult, ki tudja, hova tart. Ki tudja, e pillanatban hol jár a másik fél térfelén? Míg itt csak időtöltés és feszültségoldás,

ott lehet, hogy már rég dúl a szerelem és csak az alkalomra vár.

Vagy már elfogyott a türelem és lesz, ami lesz alapon lépni fog, nem tűri a titkos online kötőféket tovább. Összeomlik a kártyavár.

És akkor lehet magyarázkodni otthon, „hogy ez semmi volt. Csak szavak, csak egy kis figyelem, hiszen nem történt semmi. Nem is találkoztunk soha, én ide tartozom.”

Mert azok a szavak telehordták taposóaknákkal a kapcsolatot, az édes otthon nincs már sehol. Ellopták a bizalmat, az egymásra fordítható időt. Aprópénzre váltották a hűséget, megrontották a közös álmokat és lerombolták a holnapot.

Ki szeretne égig érő jövőt építeni azzal, aki belopja egy másik nő (vagy férfi) édes szavait a családi otthonba? Ki szeretne bizalommal kapcsolódni, becézgetni, kedvét keresni és arra fókuszálni, aki csak testileg van jelen (vagy úgy se) az estéken. Aki online, bevehetetlen várat épít árulásból, más utáni vágyakozásból, másfelé szórt édes érzelmekből?

Tudom, hogy kettőn áll a vásár, és lehet, az online érzelmi ámokfutás előtt se voltak teljesek az érintett kapcsolatok. De kifelé vágyakozni és szeretni, főleg így, ilyen ártalmatlannak hazudott formában sokkal könnyebb, mint szembenézni azzal, ami a saját otthonunk falain belül van. Kifelé ígérgetni és azt nem betartani sokkal könnyebb, mint régi ígéreteknek eleget tenni.

Kifelé beszélni a szexről, csak szavakkal kacérkodni sokkal könnyebb, mint otthon életben tartani, vagy újra felszítani a tüzet. Kifelé álmodozni sokkal könnyebb, mint valóra váltani álmokat.

Sokkal könnyebb, de nem éri meg.

Tudtad? Az összezártság nincs mindig jó hatással a párkapcsolatokra

Ajánljuk még: