Kihívás és lelki gyakorlat is a távkapcsolat – és sajnos nem mindenki állja ki a próbát

SZPSZ

Kihívás és lelki gyakorlat is a távkapcsolat – és sajnos nem mindenki állja ki a próbát

A hétköznapok is jócskán próbára teszik a kapcsolatokat, nem beszélve az olyan helyzetek megoldásáról, amikor a pár egyik fele több száz vagy több ezer kilométerre költözik. A távkapcsolat nehézségeivel nem tud mindenki megküzdeni. De ez a helyzet akár közelebb is hozhat két embert egymáshoz.

Furcsa dolog a távkapcsolat. Olyan problémákra mutathat rá az egyes kapcsolatokban, amik valószínűleg eleve ott voltak a mindennapokban, kimondatlanul. De nemcsak a rossz, a jó dolgok is felszínre kerülhetnek. Azt mondják, lakva ismerjük meg a másikat. Tény, viszont a távolság is sokat mond el egy ember személyiségéről. Ahogyan két ember kapcsolatáról is.

Bár éltem külföldön, az én helyzetemet nem nehezítette olyan szerelem, amit itthon hagytam volna. Nem úgy a barátnőmét! Ági története nyolc évvel ezelőtt kezdődött, amikor megismerte Andrást. Azt hiszem erre mondják, hogy szerelem első látásra. Körülbelül fél éve voltak együtt, amikor a barátnőm kapott egy lehetőséget, miszerint egy éven keresztül dolgozhatna külföldön. Több fizetés, karrierépítés. Meg persze életre szóló élmény. S bár a férfi egyből rábólintott, hiszen ilyen lehetőség nem jön minden nap szembe az emberrel, Ági napokon keresztül nem tudta eldönteni, hogy mit tegyen. Pro és kontra listát írt, kikérte a véleményünket. Majd nagy nehezen kibökte, hogy elköltözik.

Szinte naponta váltottak üzeneteket, hetente kétszer-háromszor beszéltek. Három hónappal később látogatott haza először. Andrással ott folytatták, ahol abbahagyták, két hétig övék volt a világ. Az újbóli elutazása utáni második hónapban azonban feltűnt, hogy egyre többet kérdezget Andrásról. Láttuk-e, kivel volt, mit csinált. Mivel nem egy társaságba jártunk, nemigen tudtunk infókat adni róla. A féltékenysége azonban egyre kézzelfoghatóbbá vált. A legmegdöbbentőbb talán az volt, amikor arra hivatkozott, hogy péntek kora délután óta nem volt fenn egyik közösségi oldalon sem a férfi, csak szombat délután jelentkezett be. Pedig esténként mindig átnézte ezeket az oldalakat. Ráadásul nem is beszéltek már két napja (volt ilyen korábban is). Felhívni nem merte, nehogy rossz néven vegye a párja, hogy ellenőrzi. De igazából nem is ellenőrizni akarja, csak beszélni vele…

Megkereste a férfi ismerőseinek az oldalait is, hátha valaki becsekkolt valahonnan, vagy tett fel olyan fotót, amin látszik valami. Valami megnyugtató, vagy felzaklató, szinte már mindegy is volt, csak megtudjon valamit…

És ez így ment az év hátralévő részében. Amikor itthon volt Ági, akkor úgy tűnt, minden rendben, de ahogy visszautazott, újrakezdődött számára a rémálom. Beszélni csak velünk mert róla, de akkor is főleg tagadva a féltékenységet. Amikor megkérdezték, maradna-e még egy évet, inkább hazaköltözött. Andráshoz. Akiről nem derült ki, hogy csinált-e bármit, ami miatt kiérdemelte a bizalmatlanságot, bár nem úgy tűnt. A barátnőm hazai pályán nyomozott tovább. Nem tudta külföldön hagyni a bizonytalanságot. Vagy egyébként is ilyen volt, és a távkapcsolat hozta ki belőle az (ön)bizalomhiányt és a fokozott birtoklásvágyat.

Távkapcsolatban élni hatalmas kihívás Eszter szerint is, aki szerint az egyik legjobb módja annak, hogy jobban megismerjük önmagunkat. Szerinte ugyanis

a távolság sokkal nagyobb fegyelmezettséget kíván tőlünk: egy kiadós lelki gyakorlatnak is beillik,

amely azonban felkészíthet bennünket a párkapcsolatunk későbbi szakaszában is törvényszerűen jelentkező, egymástól – akár fizikailag, akár lelki értelemben – távol töltött idő felnőtt módon való kezelésére.

Ő is megtapasztalta, hogy nem egyszerű több száz vagy több ezer kilométerről „élni” a párkapcsolatunkat: három évig tartott fenn egy ilyen szerelmet, és közben sokat tanult önmagáról. Három hetente tudtak találkozni a párjával, és ahhoz is repülőre kellett ülniük. „Talán a legfontosabb tanulságom az volt, hogy ahogyan egy »normál« kapcsolatban viselkedünk, azt a magatartást visszük bele távkapcsolatunkba is. Szerintem senki nem a távolság miatt lesz például féltékeny típus. Ha azok vagyunk, az a messzeség nélkül is elő fog belőlünk törni előbb vagy utóbb. A konfliktusokat sem jó a távolságra, meg a szemtől szemben való beszélgetés hiányára fogni. Ugyanolyanok vagyunk egymás mellett ülve is, és ugyanazokat tudjuk egymás fejéhez vágni élőben is, mint a csevegő alkalmazás használatával” – magyarázta észrevételeit Eszter, hozzátéve, hogy neki ez a három év nagyon jól sikerült. „Kiderült, hogy én tudok így élni! Hogy így sem probléma a hűség, a bizalom megadása, sőt, mindennek az ajándéka a másik féltől olyan mély szintjét mutatja két ember szerelmének, amely méltán lehet majd alapja egy későbbi házasságnak. A miénkből nem lett folytatás, de nem a távolság miatt.”

Ajánljuk még:

„A HŰTLENSÉG LASSAN ÖLŐ SAV” – LEHET ÚJRAKEZDENI MEGCSALÁS UTÁN?

„ANYA, MÁR MEGINT SÍRSZ!” – EGY OLVASÓNK TÖRTÉNETE A VERBÁLIS BÁNTALMAZÁSRÓL

VESZÉLYES-E A NETES FLÖRT, AVAGY MIT ÜZEN A MIKROMEGCSALÁS?