SZPSZ

„A hűtlenség lassan ölő sav” – Lehet újrakezdeni megcsalás után?

A jó kapcsolatokban is félrelépnek – legalábbis sokan ezt állítják, de én ezt nem tudom, nem is akarom elhinni. Egy világ dőlne össze bennem, körülöttem, ha ennek igazságával azonosulnék.

Szerintem azokban a kapcsolatokban lépnek félre, ahol valami nem működik már jól, vagy esetleg soha nem működött igazán jól, ahol egyik vagy a másik fél nem érzi jól magát valamely területen, hiányt él át, többet igényel valamiből, mint amit a másik adni tud vagy adni akar. Szerintem azokban a kapcsolatokban jöhet a megcsalás, ahol van egy rés, ahová beférkőzhet az a bizonyos harmadik.

Mielőtt bárki közhelyesnek találná az álláspontom, gyorsan tisztázzunk valamit: nem csak a szexre gondolok, szerintem a hűtlenség nem feltétlenül csak és kizárólag szexuális jellegű. Nem csak azt tud fájni és zűrzavart okozni egy kapcsolatban, ha valaki fizikálisan félrelép, hűtlenség lehet az is, ha az érzelmi, sőt, talán az is, ha az intellektuális fókusz másra kerül. Szerintem az hűtlenség, ha valakinek a figyelme tartósan és nagy erővel nem saját párjára tapad, hanem egy idegenre. Ha valaki mást csodál hosszasan, ha folyton mással kommunikál, ha annak a másiknak a közeledésére és figyelmére vágyik (vagy élvezi is már), nem a saját párjáét.

Ugyanakkor a hűtlenséget szerintem tekinthetjük jelzésnek, ha az akkor először fordult elő.

Vészcsengőnek, ami visítva szólal meg és összezúzza a békét, a csöndet a párkapcsolatban.

Zavart kelt, amit a felek nem tudnak figyelmen kívül hagyni; olyan helyzetet generál, aminek hatására egymás felé kell fordulni, és mielőbb kommunikálni, legalábbis ha még van erre törekvés, ha vannak érzelmek. Ha pedig már teljesen kihűlt a láng, akkor is érdemes felfigyelni a jelzésre, és dönteni az elválás mellett.

De ne áltassa magát senki: egy megcsalás után – legyen az akár egyszeri alkalom akár hosszas viszony, vagy éppen szexuális vagy érzelmi hűtlenség, sőt, felektől függően egy mikromegcsalás is elég – nem lesz minden ugyanolyan, mint volt. HA valamilyen módon kezelni is lehet a problémát, HA a felek kibeszélik a dolgot, HA rálelnek a probléma gyökerére, HA mindketten felismerik a történtekben a felelősségüket, HA mindketten szeretnék az újrakezdést is, HA megtörténik az őszinte bocsánatkérés és a megbocsátás és HA túllendülnek a dolgon – akkor sem lesz egycsapásra tökéletes gömb a kapcsolat. Ahogy előtte se volt az… azért is történt meg a csalás. Ezzel nehéz ugyan szembenézni, mert egy fájdalmas történet lencséjén keresztül kell ránézni a kapcsolatra és elfogadni, hogy az bizony nem volt tökéletes. De ha látjuk a hibát, a mélyére nézünk a dolognak és ott tisztítjuk ki a sebet, lehet remény. Hiszem, hogy lehet.

Rettenetesen nehéz önismereti és párkapcsolati munka az újrakezdés, leginkább az, hogy ilyenkor bizalmat szavazzunk egymásnak. Nemcsak a hűtlen félnek, de a hűségesnek (ezáltal másképp gyarló, de felelős félnek) is, mert a megbocsátása lehet hiteltelen: ha csak az ajkaival bocsátott meg, szavakkal, néha egy-egy látványos gesztussal, de a lelke mélyén nem, mert ott őrzi a sebet. Marja a sav, a hűtlenségből és az abból eredő bizalmatlanság sava, ami nem engedi megszilárdulni a kapcsolatot.

A leggyengébb pontoknál kezdi ki, talán pont azoknál, amik miatt a hűtlenség is megtörténhetett.

Azért van remény. Szerintem ilyen helyzetben is lehet váltani, ha mindketten akarják, de ehhez igazi, őszinte, tudatos döntésre van szükség, és valódi újrakezdésre, ami nem kizárólag a hűtlenség utáni újrakezdést jelenti, hanem a kapcsolat más alapokra helyeződését, a szerelem újraírását vagy ha úgy tetszik: újrakeretezését. Egy olyan újrakezdést, ami őszinte (nem csak verbális) kommunikációt hoz, önmagunk és a másik igényeinek felismerését és tiszteletét, azok összehangolását, minőségi együtt töltött időt és olyan énidőt, ami alatt nem attól pánikolunk, hogy vajon mit csinál nélkülünk a másik. Mert az igazi újrakezdés azt is jelenti, hogy a megcsalt fél nem számoltatja el minden percével a másikat, nem szimatol, nem lát mindenben gyanúra okot, a másik, a hűtlen fél pedig nyílt lapokkal játszik, és nemcsak hűséges, de minden erővel arra törekszik, hogy annak is látszódjék. Ez ugyanis nagyon fontos,

mert a legfontosabb a gyanúmentes, tiszta, biztonságos érzelmi közeg megteremtése, ahol a megcsalt fél komfortosan mozoghat, erősödhet, a maga tempójában gyógyulhat.

Ezt a gyógyulást nem lehet siettetni, de abban ragadni is ártalmas, mert az a helyzet nem teremt egyenlő feltételeket, márpedig egy működőképes kapcsolatban az egyik legfontosabb alapvetés az egyensúly. Amikor nem erősebb, nem gyengébb egyik vagy másik fél. Amelyben nem tapossa meg egyik a másikat, senki nem marad áldozatszerepben, hiszen az önmagára és a kapcsolatra nézve is ártalmas.

Ha túl nagy a seb, ha lehetetlen annak érzelmi fertőtlenítése és gyógyulása, akkor tovább kell lépni. Méltóbb, hitelesebb lehet aztán egy más minőségű kapcsolat a felek között, mint a páros vergődés a hűtlenség által feltárt káoszban.

Ajánljuk még:

Tabutéma tabuk nélkül – Szexualitás az amputáció után
Amputációmat követően, ahogy egyre jobb állapotba kerültem, egyre többen kérdezték, hogyan tovább, ami a párkeresést illeti. A kérdés meglepett, mert gondoltam én, úgy, mint bárki másnak, és ugyanúgy, mint korábban két lábbal… de azért az instagram, a tökéletesnek mutatott tökéletlen világban, ahol sokszor csak a külsőségek számítanak, azért a csajozásnak vagy pasizásnak, akárhogy is nézzük, vannak gátjai.

 

Már követem az oldalt

X