Az ember számtalan lehetőséget kap minden nap, hogy másokon segítsen. Mindannyian látunk az utcákon járva nálunk rosszabb helyzetben lévő, nagyobb nehézségekkel küzdő ismeretleneket. Nagy eséllyel tapasztaljuk azt is, hogy nálunk szegényebb emberek százai élnek az országban, nélkülözve számunkra alapvető dolgokat. Ha pedig rendszeresen használjuk az internetet vagy bármelyik közösségi oldalt, a lakásunkat, ha úgy tetszik az ágyunkat sem kell elhagyjuk ahhoz, hogy a rászorultság tényével találjuk szembe magunkat. Ugyanis a technikának hála a komfortzónánkban maradva találkozhatunk mindenféle, a legkevésbé sem komfortos képekkel, videókkal – például afrikai gyerekekkel, dél-amerikai őstermelőkkel, akiknek éppen felégetik földjét, vagy éppen távol-keleti állatokkal, akiket élőhelyük elhagyására kényszerített az emberiség. Ezeket a tartalmakat pedig sokan szeretettel osztják meg, néhány sírós emojival emelve azok fényét. Jellemzően minél távolabbi a kép attól a bizonyos kényelmes lakástól, amiben a telefont nyomogatjuk, annál többen.
Ahhoz azonban már valami több kell, hogy a borsodi cigánytelep, a nyírségi lyukas cipős óvodások vagy akár a fővárosi hajléktalanok megüssék az ingerküszöböt, róluk beszéljenek, írjanak, posztoljanak a tömegek. Mármint segítő, támogatásra hívó tartalmakat.
Szóval
a legkevésbé sem kattintékony azokkal törődnünk, akik mellettünk, egy karnyújtásnyira szenvednek szükségben.
Pláne, ha nem is gyerekek. Most mégis a fővárostól alig egy órányira fekvő székesfehérvári otthonra irányítanánk a figyelmet, ahol sérült és idős emberek tucatjai kaptak és kapnak segítséget hosszú évek óta. Mert nekik is szükségük van a figyelmünkre, segítségünkre.
***
A Viktória Rehabilitációs Központ 1996 óta segíti (elsődlegesen) a Fejér megyei mozgássérülteket és családjukat. Az otthon működésének 24 éve alatt sokat változott, bővült és fejlődött is, ám céljuk ugyanaz maradt: az országban egyedülálló módon a mozgáskorlátozottak és sérült emberek mellé állni, testileg, lelkileg és mentálisan is támogatni őket.
Működésük három pillérre épül: átmeneti és lakóotthont biztosítanak romlott egészségügyi állapotú ellátottjaiknak, külsős páciensek számára saját lakóhelyükön nyújtanak fejlesztő-rehabilitáló szolgáltatásokat, illetve a központban nappali programokat hirdetnek jobb egészségi állapotú, de sérült emberek számára minden nap 8 és 16 óra között.
„Az a feladatunk, hogy a hozzánk fordulók életszínvonalát növeljük,
akár itt laknak, akár csak egy masszázs vagy gyógytorna erejéig jönnek ide. De ez nagyon nehéz, ha mínusz négymillióból indul az ember” – mondja Takács Ildikó, az otthon aktuális vezetője, aki alig fél éve vette át a komplexum irányítását. „Nem árulok el vele titkot, néhány éve a sajtót is bejárta, hogy a Viktória csődközeli állapotba került. Én ezután jöttem ide, és jelenleg bárhová nézek, javítanivaló dolgokat látok, de sok utat is, amin elindulhatunk, jobbá válhatunk” – fejti ki Ildikó, hozzátéve: a fejlesztések akkor jöhetnek, ha a jelenlegi működést megfelelő színvonalon, stabilan biztosítani tudják. Egyelőre ezen dolgoznak.
„Élettel kell feltölteni a házat”
Az intézet maga hatalmas, egy nyugalmas környéken elterülő labirintus. Legalábbis annak hat, mikor az ember először járja be világos termeit, széles folyosóit. Mint megtudom, épp ebből a rengeteg térből igyekeznek előnyt kovácsolni: Ildikó kiadná az üresen álló kisebb-nagyobb helyiségeket, szobákat.
Takács Ildikó, illetve az otthon két lakója: Balogh Mari egykori tévés és unokaöccse, András
Szeptember óta már több bérlővel is bővült a közösség: ideköltözött egy szervezetfejlesztésssel foglalkozó cég és egy varroda, de egy bokszklub is érdeklődik a szabad termek egyike iránt. A Viktóriának pedig mindez – nem csak anyagilag – hasznot jelent: a bentlakók számára újfajta programokat biztosíthatnak, hosszú távon pedig talán munkát is. „A varroda például alkalmazna egy-egy megváltozott munkaképességű segítőt, a bokszedző pedig felajánlotta, hogy önvédelemre fókuszáló csoportokat tartana az érdeklődő mozgássérülteknek. Ez egy abszolút új irány lenne itt, de azt gondolom, sokat segítene ezeknek az embereknek.
Megélnék, hogy tesznek magukért vagy éppen a többiekért, hasznos tagjai a társadalomnak. Erre nagyon nagy szükség lenne”
– mondja Ildikó.
Az otthon tagjai talán ezt a kezdeményezést üdvözlik a leginkább: sokuk életéhez rengeteget hozzáadna, ha dolgozhatnának. Arról nem is beszélve, hogy a testi-lelki előnyökön túl anyagi javakat is szereznének, amire jócskán rászorulnak. Ildikó az otthonban lakó két fiatal példáján keresztül szemlélteti a helyzetet: minden hónap kétséges a számukra, mert nem tudják előteremteni kettejük lakhatási bérét, arról pedig, hogy az esetleges esküvőjükhöz szükséges pénzt megkeressék, szinte álmodni sem mernek. Jelenleg az otthon szociális alapja, illetve pályázatok segítségével élhetnek a Viktória falai között. „Ők is megváltozott munkaképességű emberek, de bizonyos feladatok ellátására alkalmasok lennének. Ha megteremtjük a lehetőségeket, meghálálják, olyan lelkülettel dolgoznak, hogy el sem hiszi az ember” – fejtegeti Ildikó.
„Élő adásban vetéltem el” – Interjú az úttörő magyar tévéssel
A termek kiadásával két legyet ütnek egy csapásra: a központ bevételekhez, a benne élők pedig (remélhetőleg) álláslehetőségekhez jutnak. Persze ez is olyan, mint minden más: ahhoz, hogy kamatozni tudjon a hely, előbb befektetésre van szükség.
„Mindenféle programot, lehetőséget szeretnénk biztosítani az ellátottak számára, de ehhez kell egy tőke.
Amíg mínuszban vagyunk, nem lehet mást, mint küzdeni, hogy a felszínre jussunk” – mondja a vezető, aki ha kell, hétvégén festi a szobákat, ha arra van szükség, függönyt varr, ha pedig úgy hozza a helyzet, lomtalanít egy-egy raktárként funkcionáló szobát. Egy biztos: bárhová megy az épületben, meglátja, mit kellene még csinálni. A kihalt folyosón sétálva ő már megvalósulásra váró terveket lát: meleg színekben fürdő várótermet, közösségi pihenőt a bentlakóknak, takaros pihenőt a kollégák számára.
Mert hely és lehetőségek közel korlátlanul állnak előttük.
***
A székesfehérvári Viktória Rehabilitációs Központnak segítségre van szüksége. Támogatásra szorulnak, hogy támogathassanak egy szorult helyzetben lévő csoportot, melynek tagjai máshová nem fordulhatnak, máshonnan nem várhatnak segítséget.
Takács Ildikó szerint a Viktória Központ jelenleg négymillió forint mínuszban van – ha ezt sikerülne pótolniuk, egyenesbe jönnének, hogy az új vezetés valóban új életet hozhasson a házba. És bár négymillió forint tagadhatatlanul sok pénz, a közelmúltban számos példát láthattunk, hogy egy közösség előteremt ennél jóval nagyobb tételeket is.
Négymilló forint,
ha százan fogunk össze, fejenként 40 000 forint költséget jelent,
ha ezren fogunk össze, fejenként 4 000 forinttal kell beszállnunk,
míg ha tízezren összefognánk, fejenként 400 forinttal segíthetnénk, hogy egyenesbe jöjjön a Viktória.
Döntse el ki-ki maga, mennyivel szeretne, mennyivel tud hozzájárulni az otthon fennmaradásához. Mindenkinek ugyanúgy végtelen hála és köszönet jár érte.
A Mozgássérültek Fejér Megyei Egyesülete az 1%-os felajánlásokat a mozgássérült emberek és a Viktória központ támogatására fordítja. Az egyesület adószáma: 19826840-1-07. Közvetlenül a Viktória Alapítvány adószáma: 19097099-1-07
Amennyiben a Mozgássérültek Fejér Megyei Egyesületének utalnátok, a 11736116-20027801 bankszámlaszámra küldhettek adományokat. Ez esetben megjegyzésbe írjátok meg, hogy a Viktória Központ javára külditek az adott összeget.
Fotók: Fehér Gábor
További cikkek a témában:
„ÉLŐ ADÁSBAN VETÉLTEM EL” – INTERJÚ AZ ÚTTÖRŐ MAGYAR TÉVÉSSEL
AZT HITTEM, A HALÁL SZÉP – INTERJÚ MIHALIK SACIVAL, AKI ÉLETEKET MENTETT
NAGYOKAT ESNEK A JÁTÉKOSOK, VISZONT FELSEGÍTIK EGYMÁST – ÉLET A KEREKESSZÉKES KOSARASOKNÁL
